Közlemény! :D

Sziasztok! :)

Először is elnézést kérek mindenkitől, hogy nem hoztam részt a hétvégén, azonban sajnos nem valószínű, hogy a jövőhét hétvégéig lesz folytatás! :( És még a hétvégét sem ígérem, ugyanis a héten is valószínűleg rengeteg dolgom lesz, a hétvégén pedig programom! Méegyszer bocsánat és remélem, hogy azért nem haragszotok rám nagyon! :) :$

Másodszor pedig, ma délután drága Szabusommal elkezdtünk írni egy közös sztorit, ami már olvasható is az alábbi blogon: szabusandgina.blogspot.com

Köszönöm a kitartásotokat! :)

Puszi:Dahlia

27. rész

Másnap reggel hihetetlenül boldogan, de valami iszonyatosan tompa és kellemetlen fejfájással ébredtem. Lassan kinyitottam a szemeimet és mosolyogva néztem körbe a szobában, majd oldalra fordultam, de legnagyobb megdöbbenésemre, a kicsi német nem feküdt ott mellettem. Kezdtem már teljesen bepánikolni, gyártottam a bonyolultabbnál bonyolultabb, valóságot nem igazán hiszem, hogy fedő elméleteimet, amikor egyszercsak halkan nyílott az ajtó és Seb egy tálcával a kezében lépett be a szobába.
-Jó reggelt!-köszönt kedvesen, amint észrevette, hogy őt figyelem, aztán letette a tálcát az éjjeli szekrényre, majd odajött hozzám és finoman megcsókolt.
-Jó Reggelt!-mosolyogtam rá kissé haloványan, és hirtelen köhögni kezdtem. Nem tetszett nekem ez a dolog, de nem akartam igazán foglalkozni vele.
-Beszélnünk kell, igaz?-pillantott rám Sebastian tanácskérően és jól hallhatóan felsóhajtott.
-Azt hiszem, hogy ez után az éjszaka után mostmár ideje lenne!-bólintottam és kicsit arrébb húzódtam, hogy odaférhessen ő is az ágyra. Habozott néhány másodpercig, aztán odaült mellém, majd hirtelen megfogta a kezem és mélyen a szemembe nézett.
-Először is, tartozom neked egy hatalmas bocsánatkéréssel, a napok óta tartó, minősíthetetlen viselkedésemért. Nem tudom mi ütött belém, talán egyszerűen csak azért voltam ilyen, mert teljesen elcsavartad a fejem és megbolondítottál. Nem akarok magyarázkodni, vagy rád húzni esetleg a vizes lepedőt, ne értsd félre, kérlek. Annyira szörnyű volt tudni, hogy fájdalmat okoznak neked a szavaim!-hajtotta le a fejét.
-De akkor miért kellett, hmmm? És miért aláztál meg ennyiszer?-kérdeztem vissza kissé indulatosan.
-Mert nem tudtam megemészteni, hogy viszautasítottál. Úgy éreztem, hogy a büszkeségemen lyukat égettél és ezt én nem tudom egy könnyen megemészteni!-vallotta be őszintén.
-Sajnálom, hogy úgy kellett elmondom, hogy barátom van, aki egyébként nincs is, vagyis…….-már belezavarodtam a saját mondatomba is, ezért megráztam a fejem, hogy amikor újra elkezdem a mondandómat, akkor már újra értelmesen tudjak beszélni.-Az az igazság, hogy volt egy barátom, Markus, akivel csak két-három havonta találkoztunk, ezért teljesen el is távolodtunk egymástól. Soha nem mondtuk ki, hogy vége, de azt hiszem mindketten így gondoljuk ezt!-mondtam halkan és nyugodtan.
-De akkor miért mondtad azt mégis, hogy barátod van?-rázta a fejét értetlenül.
-Mert amíg nem zárjuk le ezt a kapcsolatnak nem nevezhető állapotot, addig nem bírom azt mondani, hogy egyedülálló vagyok!-magyaráztam türelmesen.
-Akkor tegnap éjjel tulajdonképpen megcsaltad őt velem?-kérdezett Seb, ismét azzal a gúnyos hanglejtéssel, amitől már az elmúlt napok tapasztalataiból kiindulva annyira irtóztam.
-És te? Akkor te meg megcsaltad velem azt a szőke lányt-a barátnődet-akivel csókolóztál vasárnap reggel?-néztem rá kissé mérgesen. Az erőteljesebb hanghasználat után kaparni kezdett a torkom és ismét köhögni kezdtem, de aztán gyorsan leküzdöttem ezt, hogy a lassan veszekedésbe torkolló beszélgetésünkre tudjak koncentrálni.
-Ő csak volt a barátnőm, és már lezártuk a kapcsolatunkat!-jegyezte meg irónikusan.
-Persze, azért csókolóztatok!-vágtam rá dühösen.
-Nem, csak ő még mindig nem akar elengedni, és van amikor eljön a futamokra, mert azt hiszi, hogy újrakezdhetjük. És akkor reggel is ő csókolt meg, de te azt már nem láttad, hogy elhúzódtam tőle és már sokaszorra is elmondtam neki, hogy köztünk vége.
-Nekem persze csak a bosszú miatt mondtad azt, hogy a barátnőd, igaz?-néztem rá őszinte választ várva.
-Igen, ez így igaz!-bólintott.-Tudom, hogy nagyon kicsinyes és gyerekes dolog, de egyszerűen nem tudtam mással visszavágni neked!-ismerte el.
-Óhh dehogynem Sebastian!-nevettem fel gúnyosan.-Eléggé a földbe tuddtál volna döngölni úgyis, ha egyszerűen csak azokkal a szavakkal illetsz, amikkel tegnap délután. Miket is mondtál? Ja tudom már, hogy egy számító ribanc vagyok, és egy pénzre, meg hírnévre vágyó liba, és te……..-eddig tudtam sorolni az elmondottakat, ekkor ugyanis hirtelen megcsókolt, belém fojtva ezzel a szót.
-Sajnálom, annyira sajnálom! Bocsáss meg kérlek! Ígérem, hogy soha, de soha többet nem hagyja el ilyen szó a számat!-fogadkozott hevesen, mélyen a szemembe nézve.
-Ne ígérj semmit, ha úgysem tudod megtartani!-válaszoltam ridegen, és visszanyeltem a könnyeimet.
-Nora, kérlek! Bocsáss meg nekem!-nézett rám könyörgő tekintettel.-Nem akarlak sírni látni, és nem akarom, hogy miattam légy szomorú!-suttogta az ajkaim közé, és letörölte az arcomon végigcsorgó könnyeket.
-Ölelj meg Seb!-modtam fojtott hangon, és ahogy megéreztem a karjait magam körül, kitört belőlem az a már régóta visszatartott zokogás, ami igazán kellett ahhoz, hogy teljesen megnyugodjak. Lassan simogatta a hátam és néha-néha a fülembe duruzsult néhány szócskát, amelyekre nagyon nagy szükségem volt már.
-Megpróbálunk újra tiszta lappal kezdeni mindent?-tette fel a kérdést, a szemembe nézve, amikor elhúzódtam tőle kicsit.
-Igen!-bólintottam, és halványan elmosolyodtam. Seb futólag ismét megölelt, aztán finoman megcsókolt.
-Köszönöm!-nézett rám hálásan és a fejemet a mellkasára hajtotta.-Készítettem reggelit, mit szólnál, ha azt most megennénk?-érdeklődte meg kedvesen.
-Tetszik az ötlet, de ha jól emlékszem, akkor neked erre most nincsen időd. Már vár rád a park és az öt köröd. Nyomás!

26. rész

Sziasztok! Nagyon szépen köszönöm mindenkinek a hozzászólásokat, chat bejegyzéseket és továbbra is nagyon várom őket! :)

Szeretném ezt a részt Szabusnak ajánlani! Remélem, hogy így is tetszeni fog, hogy nem egészen úgy írtam meg, mint amikor rögtönöztem msn-en! :) ♥ Továbbá még Tiának is ajánlanám, azzal az üzenettel, hogy remélem hamarosan rendbe jön és folytatja az írást, valamint, hogy ránk számíthat! :) Jó olvasást mindenkinek! :)


A csókja egyszerre volt gyengéd és vad, óvatos és szenvedélyes. Teljesen elvesztettem a fejem, és hagytam, hogy azt tegyen velem, amit akar. Közelebb húzott magához, miközben fokozatosan elmélyítette a csókot. A keze a vizes trikóm alá csúszott, és érzékien simogatni kezdte a hasam, majd a hátam. Halkan felnyögtem, és bár nagyon élveztem, amit csinál, azért mégis csak előtört belőlem a büszkeségem, amely azt mondta, hogy azok után, ahogy bánt velem, ezt nem szabadna engednem Megszakítottam a csókot és el akartam húzódni tőle, de ő ezt nem hagyta és még szorosabban ölelt, majd újra az ajkaimra akarta tapasztani az övéit, de ekkor már én is dühbe gurultam és ahogy a négy nappal azelőtti vasárnap reggelen, most is lekevertem neki egy hatalmas pofont.
-Nem érdekel, ha megütsz, az sem, ha ordítasz velem, sőt az sem, ha elszidsz mindennek, de annál jobban zavar az, ha nem mutatod ki, hogy mit érzel!-hadarta hevesen és szenvedélytől izzó szemekkel nézte az arcom.
-Mit akarsz még Vettel?-kérdeztem gúnyosan és a görcsösen felnevettem, majd kitört belőlem a sírás. Ennyi érzelemhullám után már képtelen voltam kontrollálni a tetteimet.
-Téged!-jelentette ki, mélyen a szemembe nézve, aztán a reakciómat meg sem várva újra megcsókolt. Még szenvedélyesebben, de sokkal puhábban és óvatosabban, mint néhány perccel ezelőtt. Már nem tiltakoztam, csak hagytam, hogy sodorjanak tovább az érzéseim és a tetteim. Seb hirtelen a karjaiba kapott és az emeleten lévő szobája felé indult, de továbbra sem szűnt meg csókolni. Amint talpra állított a helyiségben, mintha valami megváltozott volna benne. Sokkal vehemensebb lett, bátrabban simogatott és mert egyre több területet felfedezni a testemen. Egy határozott mozdulattal lekapta rólam a vizes trikómat, eldobta azt valahova, utána pedig újra rám irányította az összes figyelmét. Finom, apró csókokkal borította be a nyakam, a kulcscsontom és a melltartóm által szabadon hagyott területeket is, és közben a nadrágomat is kigombolta már, ám mielőtt az is lekerült volna rólam, váratlanul újra a karjába kapott és most meg sem állt velem az ágyig. Óvatosan ráfektetett, ő pedig fölém térdelt és pár másodpercig nem csinált egyebet, csak nézett engem, teljesen elkalandozott és vággyal teli tekintettel. A nyaka köré fontam a karomat és lehúztam a fejét az enyémhez, majd ismét egy gyengéd csókban forrtunk össze. Az ajkaival újra felfedezte a felsőtestem, miközben kissé nehezen, de végül sikerült lecibálnia rólam a testemre tapadt, csuromvizes farmert. Ahogy végigcsókolgatta a lábaimat és végre visszatalált az ajkaimhoz, én is akcióba lendültem és a kezem a pólója alá csúsztattam.
-Mit csinálsz?-suttogta rekedten a fülembe és picit beharapta a fülcimpám, aminek hatására egy halk sóhaj szökött fel a mellkasomból.
-Nem gondolod, hogy túl sok a ruha rajtad?-kérdeztem egy roppant bájos mosollyal, és a kezemet a helyhiánnyal küszködő férfiasságára helyeztem. Most rajta volt a sor, hogy felnyögjön. Halkan kuncogni kezdtem, és megszabadítottam őt a felsőjétől, majd egy ügyes pozíció váltást követően máris a derekán ültem és könnyedén lehúztam róla a nadrágját is. Így már mindketten csak alsóneműben voltunk.
-Olyan gyönyörű vagy!-suttogta az ajkaim közé, miután ismét a hátamra fektetett és végigsimított a bőrömön.Elmosolyodtam, aztán hirtelen az ajkaimat az övéire tapasztottam, jelezve számára, hogy mostmár elegem van a szövegelésből és lépjünk végre a tettek mezejére. Értette a célzást, ugyanis újra elkezdett az ajkaival lefelé vándorolni, és a kezeit is használta végre, hogy kényeztesse a testem. Lassan haladtunk, de kiélveztünk minden egyes pillanatot, amíg a másik testét igyekeztük megiserni. Most elfelejtkeztem minden általa ért sérelemről, nem érdekeltek a veszekedéseink, egyszerűen csak hagytam, hogy a szívem vezessen és azon az éjszakán csakis az érzéseimnek akartam engedelmeskedni. Felnyögtem, amikor Seb belém hatolt és a körmeimet a hátamba mélyesztettem, mire ő felsziszent, aztán hirtelen elkezdett mozogni bennem. Fantasztikus érzés volt érezni őt, és ennél már csak az volt csodálatosabb, amikor, ránk tört a gyönyör. Olyan volt, mint egy hatalmas fényrobbanás, ami után percekig csak homályosan látsz mindent, de az egész mellkasodat betölti valami furcsa és kellemes melegség, ami olyan megfoghatatlan, mégis szükséged van rá.
Seb odafeküdt mellém, én pedig a mellkasára hajtottam a fejem és csendesen hallgattam a még zakatoló légzését.
-Megbántad?-súgta a fülembe a kérdést a kicsi német, és elkezdte simogatni a hátam.
-Nem.-válaszoltam határozottan.-De félek, hogy reggel felébredek ebből a csodálatos álomból és máshogy fogom gondolni!-tettem hozzá elgondolkodva, kis köröket rajzolgatva közben a hasára.
-Mindent megteszek, hogy ne így legyen!-mondta szelíden, aztán finoman szájon csókolt és szorosan magához ölelt. Elmosolyodtam, és a biztonságot nyújtó karjaiba simultam, majd rövidesen már mélyen aludtam az igazak álmát.

25. rész

Órák óta róttam a köröket a házban, de egyszerűen képtelen voltam normális egésszé összefűzni a gondolataimat. Iszonyatosan dühös voltam Sebastianra és ezt szerettem volna vele is közölni. Teljesen össze voltam zavarodva és már tényleg fogalma sem volt, hogy mit hidjek. Túl bonyolult volt ez az egész helyzet, ami kialakult köztünk. Igazából egyikőnk sem adott értelmes magyarázatot a máiknak, csak egymásnak estünk. De tudtam jól, ha hazaér, akkor sem normális körülmények között fogjuk megvitatni a történteket.
A nappaliban álló kanapén ücsörögtem éppen, amikor hallottam az ajtó csukódását és néhány másodperc múlva Seb már ott állt előttem.
-Hát te? Mit csinálsz itt?-kérdezte, szokás szerint elég bunkó stílusban.
-Ülök!-jelentettem ki.-És gondolkodom azon, hogy milyen aljas emberek vannak a Földön!-tettem hozzá jelentőségteljesen.
-Ezzel célozni akartál valamire?-kérdezett vissza gyanakodva és közelebb lépett hozzám.
-Én?-mutattam magamra.-Ugyan, dehogy!-legyintettem könnyedén, de mélyen legbelül alaposan dolgoztak az indulatok.
-Beszélj nyíltan Eleonore! Mit akarsz?-kérdezte keményen.
-Azt akarom, hogy mondd el, miért aláztál meg ennyire, mi? Miért volt ez neked olyan jó?-tértem rá mostmár a témára és felálltam, hogy közelebbről lássam az arcát.
-Látni akartam rajtad azt, amit én éreztem, amikor elmondtad, hogy barátod van!-mondta, az arcán egy keserű mosollyal.
-Csak a bosszú? Csak a bosszú miatt kellett ilyen kegyetlenül megaláznod?-ráztam meg a fejem elkeseredetten.
-Jajj Nora, játszod itt a mártírt, úgy állítod be az egészet, mintha én lennék a szemét, amiért ezt csináltam, holott te voltál az, aki belegázolt az én lelkembe!-emelte fel a hangját és akaratosan mutogatott közben.
-Csak téged akartalak megvédeni a további csalódásoktól, amikor elhúzódtam tőled. Nem akartam belemenni valami egészen újba, amikor még a régit sem zártam le!-magyarázkodtam szomorúan és legördült egy könnycsepp az arcomon.
-Te is csak egy számító ribanc vagy, aki nem törődik azzal, hogy a férfi mit érez! A lényeg csak az, hogy te megkapd amit akarsz! Persze, milyen szép lett volna, ha kiteheted a gyűjteményedbe Sebastian Vettelt is!-kiabálta, teljesen felhúzva magát.
-Soha nem tekintettem rád úgy, mint egy trófeára!-suttogtam sírva.
-Elvártad volna, hogy térden csússzak előtted, és hogy megalázkodjak a bocsánatodért, de nem! Rossz emberrel kezdtél Szívecském! Attól még, hogy édesapádat tisztelem, nem fogom a véleményemet megváltoztatni rólad. Azt hittem, hogy kedves, megértő lány vagy, de csalódnom kellett. Te sem vagy jobb azoknál a libáknál, akik teszik-veszik magukat és a pénzen, meg a hírnéven kívül semmi más nem fontos a számukra!-ordított velem magábül kikelve. Kegyetlenül fájtak a szavai, és mindegyik után úgy éreztem, mintha tőrt döftek volna a szívembe. Megráztam a fejem, aztán a kanapé karfáján heverő pulóveremet felfogva, kirohantam a házból.

Fogalma sem volt, hogy merre megyek, csak sétálgattam céltalanul, miközben továbbra sem akart csillapodni a könnyeim zápora. El sem hittem, hogy ez történt. Még én akartam felül kerekedni, e helyett ő úgy osztott ki engem, hogy nem voltam képes semmit sem mondani. Elmenekültem, mert képtelen voltam ottmaradni és további vitába szállni vele. Mindig próbáltam elkerülni, hogy felszínesnek tűnjek, nem akartam olyan dolgokat tenni, amelyek számítóank tűnhetnének, ám most pont ezeket követtem el.
Már besötétedett és kezdett elég hűvös lenni, de ez most cseppet sem érdekelt. Sőt, még az sem, hogy hirtelen óriási vihar kerekedett és ömleni kezdett az eső. Csak ücsörögtem ott egy kerítés tövében és kelletlenül hagytam, hogy essen rám az eső. Teljesen átfagytam már, remegett minden tagom, de még ekkor sem mozdultam onnan. Egyszer csak azonban éreztem, hogy valaki megérintette a karom. Lassan felnéztem, és egy aggódó szempárral kapcsolódott össze a tekintetem.
-Nora!-suttogta Seb a nevemet.
-Mit akarsz te itt?-kérdeztem sírva.
-Vissza akarlak vinni a házamba!-mondta, leguggolva elém.
-Nem megyek vissza!-fordítottam el a fejem.
-Én mneg nem hagyom, hogy itt fagyoskodj az esőben!-jelentette ki határozottan, és még mielőtt bármit is mondhattam vagy tehettem volna, a karjaiba kapott és elindult velem a háza felé. Nem volt erőm ellenkezni, csak a vállára hajtottam a fejem és behunytam a szemeimet.

Nemsokára azt éreztem, hogy egy sokkal melegebb és mindenek előtt szárazabb helyre érünk. Sebastian óvatosan talpra állított és szembe fordított magával.
-Annyira sajnálom, bocsáss meg kérlek! Bocsáss meg!-suttogta a fülembe, miközben magához ölelt. Eltoltam magamtól és ismét elfordítottam a fejem.-Nora, én nem úgy gondoltam azokat, amiket mondtam! Egyszerűen csak a sértett büszkeség beszélt belőlem és nem is gondolkodtam!-magyarázkodott és folyamatosan a szemkontaktus próbála keresni.
-Ne változtasd meg a véleméned Vettel! Ha ezt gondolod, hát állj ki mellette!-jelentettem ki szigorúan és belenéztem a szemeibe.
-De nem, nem, én nem ezt gondolom rólad Nora!-kiabálta szinte görcsösen.
-Hát akkor mit?-kérdztem vissza ismét sírva.
Nem szólt semmit, helyette megrázta a feét, majd az egyik kezét az arcomra tette és keményen megcsókolt.

25. rész

A keddi és szerdai napunk szinte teljesen úgy telt, mint a hétfői, csupán olyan kis különbségekkel, hogy én inkább nem próbálkoztam a Sebastiannal való futóversennyel.
A csütörtöki napon aztán végre változott a program és szerencsére délelőttre nem volt semmi betervezve, így én ki is használtam az alkalmat és egészen fél 11-ig aludtam. Mire levonultam a konyhába, már egy kész szendvics és egy pohár narancslé várt a konyhapulton. Meglepetten pislogtam a reggelire, de aztán leültem és elkezdtem azt befalni. Két falatnál többet azonban nem tudtam enni, ugyanis valaki éppen ekkor érkezett meg és nagy örömömre rátenyerelt a csengőre. Úgy tűnt, Seb nem akarja kinyitni az ajtót, így ezt nekem kellett megtennem.
-Hello!-köszönt meglepetten a szőke hajú pasi, amikor meglátott engem. Valahonnan ismerős volt az arca, de meg nem tudtam volna mondani, hogy honnan.
-Hello!-bólintottam.
-Sebet keresem. Itthon van?-érdeklődött óvatosan.
-Hogy őszinte legyek, fogalmam sincs. De jöjjön be, megkeressük!-mosolyogtam rá és szélesebbre tártam a nyílást, hogy ő is beférjen rajta.
-Áhh Kimi, Haver! Régen láttalak már!-éppen ekkor szökdécselt lefelé német „barátom” a lépcsőn, és ahogy odaért hozzánk, lepacsizott a másik szőkeséggel, engem meg szokásához híven észre sem vett.
-Hát akkor mennék is, úgy látom rám itt most nincs szükség!-küldtem egy apró mosolyt a Kimi néven nevezett férfi felé, és már indultam is vissza a konyhába, ám ekkor Sebastian utánam szólt, én pedig kénytelen-kelletlen feléjük fordultam újra.
-Nekem most el kell rohannom, mert déltől tollas mérkőzésem lesz Zürichben, de te úgyis ráérsz, mi lenne, ha megmasszíroznád kicsit Kimit? Az ő hátának úgysem ártana, a te kezed pedig aranyat ér!-mosolygott rám roppant „bájosan”, én pedig legszívesebben lecsaptam volna.
-Óhh nem akarom ezzel terhelni Önt!-mentegetőzött rögtön a srác.
-Ha kérhetném, akkor tegeződjünk, szerintem azért nincs köztünk olyan sok év!-intéztem felé egy kis mosolyt.-Amúgy meg, ha már Sebastian volt ilyen figyelmes, hogy felajánlotta a segítségemet, akkor természetesen megmaszírozlak!-ezúttal Vettelre néztem, de a kedves mosolygást inkább hanyagoltam..
-Hát rendben, köszönöm!-mosolyogott rám Kimi.
-Menj csak, nehogy lekésd a meccset! Jól elleszünk mi itt nélküled is!-dobtam még be egy bájvigyort, aztán pá-t intettem Sebnek, majd megvártam míg Kimi is így tett és elindultam a konditerembe, ahol volt egy masszázságy.

-Miért érzem azt, hogy igencsak puskaporos itt a hangulat?-kérdezte meg Kimi váratlanul, miközben a kezeim a hátán lévő izomkötegeket próbálták kicsit fellazítani.
-Nem tudom, pedig igazán jól kijövünk egymással!-füllentettem és hálát adtam az égnek, hogy nem láthatta most az arcom.
-Persze Nora! Szerinted ezt én el is hiszem?-nevetett fel a szőkeség.-Hallottam hírét a ti kis kalandotoknak!-jegyezte meg könnyedén, mire én hirtelen légszomj közeli állapotba kerültem és még a víz is levert.
-Milyen kaland?-próbáltam továbbra is hárítani.
-A csókotok a vizsgálóban. Sebastian elmesélte, hogy kicsit összegabalyodtatok, meg azt is, hogy utána közölted vele, hogy barátod van!
-Még jó, hogy mindent elmond neked!-sziszegtem összeszorított ajkakkal és éreztem, hogy felment bennem a pumpa.-Azt is közölte, hogy másnap reggel a szemem láttára csókolózott egy másik nővel? És arról is szót ejtett, hogy képes volt a képembe vágni, hogy semmit nem jelentett számára a csókunk?-kérdeztem már fokozottabb hangerővel.
-Ez érdekes!-hümmögött.
-Micsoda?-kérdeztem vissza kíváncsian.
-Ennek a vigyori németnek nincs is barátnője!-mondta elgondolkozva. Ez volt az a pont, ahol legszívesebben felordítottam volna. Biztos voltam abban, hogyha Vettel a közelemben lett volna, akkor egy óriási pofont lekevertem volna neki.
-Megfojtom!-suttogtam indulatosan, észre sem véve, hogy ez a szó elhagyta a számat.
-Nyugodj meg Nora! Ezen semmiképp ne húzd fel magad!-próbált csitítani Kimi.
-De mégis hogy higgadjak le, ha tudom, hogy ez a szemét átvágott? Még én alázkodtam meg előtte, holott ez az egész csak valami nagyon aljas húzás volt tőle!-kiabáltam már szinte hisztérikusan.
-Nagyon tetszel neki és ezért rosszul érintette, hogy meg kellett tudnia, párkapcsolatod van!-érezhetően próbálta védeni a barátját, ám ez engem most a legkevésbé sem érdekelt.
-De ez akkor sem indok arra, amit csinált! Csak azért összeszedett valami nőt, hogy nekem fájdalmat okozzon ezzel?-kérdeztem felháborodva.-Kész vagy!-szóltam neki közben, mire ő azonnal felült.
-Igazándiból az a lány tényleg a barátnője. Vagyis volt a barátnője!-javította magát a finn világbajnok.
-Nem érdekel, hogy kije!-szótagoltam a mondatot.-De hogy nagyon-nagyon meg fogja bánni, amiért így kibabrált velem, annyi szent!-jelentettem ki eltökélten és dühömben beleütöttem az ágy matracába.
-Vegyél nagy levegőket, igyál egy pohár vizet és nyugodj le, rendben?-fogta le a kezem Kimi.
-Megpróbálom, de nem ígérek semmit!-bólintottam.
-Remek!-mosolygott.-Köszönöm a masszázst, nagyon jól esett!-kacsintott rám.
-Máskor is, szívesen!-viszonoztam a gesztust.
-Akkor én most megyek is, azt hiszem szükséged van arra, hogy végigondold a dolgokat!-mondta megértően.
-Kikísérlek!-ajánlottam fel rögtön, ő azonban leintett.-Maradj csak, kitalálok! Próbálj megnyugodni és ne öld meg nagyon a srácot!-vigyorgott rám, az ajtó felé hátrálva.
-Meglátom mit tehetek!-nevettem egy aprót.-Szia Kimi!-búcsúztam.
-Hello Nori!-intett még az ajtóból, aztán hazament, én pedig egyedül maradtam, és megpróbáltam megemészteni az elmúlt fél órában hallottakat.

23. rész

Ahogy eljutott a tudatomig, hogy mit is mondott, köpni-nyelni nem tudtam a döbbenettől, visszaszólni meg aztán pláne nem. Bár felesleges lett volna mondani akármit is, hiszen Sebastian akkor már ott sem volt. Megráztam a fejem, aztán egy nagyot sóhajtva követtem őt.
-Különben megmondanád, hogy minek jössz velem? Te leszel az útjelző tábla, vagy majd minden kör végén megmutatod, hogy hány méter van még vissza?-kérdezte gúnyosan, miközben a célunk felé sétáltunk.
-Tedd már meg kérlek, hogy feleslegesen nem kötsz belém!-sóhajtottam fel, megunva már ezt a rengeteg beszólogatást, rosszindulatú, zsörtölődő mondatot.
-Óhh elnézést kérek Hercegnő! Meg sem szólalok, nehogy a lelki világát esetleg felkavarjam!-gúnyolódott tovább és vágott egy fintort.
-Veled tényleg nem lehet értelmesen beszélni Vettel! Tényleg nem fogod fel, amiket beszélek, vagy szándékosan szívatsz ilyen hülyeségekkel?-támadtam neki dühösen.
-Komolyan gondoltam, hogy inkább nem szólok, nehogy maradandó lelki károsodást okozzak neked esetleg!-grimaszolt.
-Áhhh, lehetetlen eset vagy!-legyintettem és rosszallóan megráztam a fejem.
-Hát, nem kell elviselned, bármikor szabadon elmehetsz Kedvesem!-bökte oda és egy roppant gonosz mosolyra húzódott a szája.
-Nem szerzem meg neked ezt az örömet Vettel!-vágtam rá azonnal és szúrós szemekkel néztem rám. Furcsa, talán titokzatos mosolyra húzódott a szája, de most nem szólt semmit, csak folytatta az útját a park felé.

-Nos, elindulnál végre, vagy szándékodban áll még melegíteni néhány napot?-kérdeztem egy ásítás kíséretében, miközben leültem a mellettem álló padra. Kezdtem már unni az ide-oda hajlongását és nyújtógyakorlatait, bár azt azért el kellett ismernem, hogy nem volt egy rossz látvány a kicsit német duzzadó izmait bámulni.
-Választhatsz Kislány! Lazítod az izmaimat egész délután vagy megvárod, amíg alaposan felkészítem a testem a futáshoz?-vonta fel a szemöldökét.
-Maradjunk inkább az utóbbi verziónál!-dunnyogtam morcosan,a cipőmet kötözgetve közben.
-Indulás!-adta ki az utasítást, persze, hogy akkor, amikor nekem nem volt alkalmas az idő.
-Gyerünk! Mérem az időt!-biccentettem a fejemmel a murvás utacska felé. Ismét vágott egy grimaszt, aztán végre valahára elindult, hogy megtegye az első kört.
Szinte még arra sem volt időm, hogy levegőt vegyek, vagy oldalra fordítsam a fejem, Sebastian máris visszaért az első körről, ráadásul remek idővel.
-Azt hittem még este is itt foglak várni Vettel! Kicsit gyorsabban, ha kérhetem!-böktem oda nagyon gonosz módon, csak éppen arra nem számítottam, hogy hirtelen „lefékez”, odakocog hozzám, zsebre vágja a stoppert, engem pedig a karomnál fogva felránt a padról és maga után kezd húzni.
-Mégis mi a fenét csinálsz?-lihegtem a kérdést az első, végigrohant 10 m után.
-Gondoltam szívesen megdöntenéd az én időmet. Hát hajrá, itt a lehetőség!-kiabálta dühösen és továbbra is eszeveszett tempót diktálva futott előttem.
Már megint nagyon felhúzott és pont ezért a fejembe vettem, hogy ha törik, ha szakad, valahogyan megelőzöm és előbb érek a „célba”, mint ő. Szinte végig előttem rohant, én meg loholtam utána, kis híján már lógó nyelvvel, ám az utolsó harmadán a távnak összekaptam magam, legyűrtem a szúró fájdalmat, ami a bordáim közé nyilallt, aztán vettem még egy nagy lendületet és lehajráztam őt. Majdnem visszaelőzött, de volt még ennyi erőm, hogy megtartsam az első helyemet, ám amikor a kör végére értünk, a fáradtságtól a murvás útra rogytam és a kezemet a bordáimhoz szorítottam. Sebastian megállt előttem és a térdeire támaszkodva próbálta stabilizálni a légzését.
-Szép volt Kislány!-mondta még mindig erősen lihegve és egy fancsali grimaszt vágott.
-Nem kapok levegőt!-suttogtam erőtlenül, miután percek múlva sem sikerült rendesen magamba szívni az oxigént.
-Rosszul vagy?-kérdezte Seb, az elmúlt napok távlatából tekintve, egészen normálisan.
-Segíts felállnom, légy szíves!-kértem meg, továbbra is kapkodva a levegőt. Közelebb lépett hozzám, aztán a karjaimat megfogva, felhúzott a földről. Abban a pillanatban, ahogy talpra álltam, kiment minden erő a lábamból és ha a kicsi német nem tartott volna ilyen erősen, akkor biztosan újra a földön kötöttem volna ki.
-Azt hittem ennél jobban bírod a strapát!-nevetett fel kissé gúnyosan.
-Vettel, kímélj meg a hülyeségeidtől, kérlek!-ziháltam kimerülten és a kezemet újra a bordáimhoz szorítottam.
-Azt hiszem jobb lesz, ha visszatámogatlak a házamba. Nem akarom, hogy a végén még miattam kelljen kórházba menned!-jegyezte meg fintorogva.
-Nélküled is vissza tudok sétálni!-vágtam rá azonnal, újra felöltve a büszkeségemet, majd kirántottam magam a karjai közül és elindultam. A második lépésnél azonban nem jutottam tovább. Forogni kezdett körülöttem minden és csak azt éreztem, hogy elvesztem az egyensúlyom.
-Többször már nem mentelek meg! Ha ennyire a földön akarsz kikötni, akkor csak tessék, nem állok az utadba!-morgott mérgesen, és engem támogatva, hazafelé indult.

Természetesen az egész nap ilyen felpaprikázott hangulatban telt és még csak esélyét sem láttam annak, hogy legalább két, normális szót váltsunk egymással. Mindig volt valami kedves megszólalása, én meg ezt természetesen nem hagytam szó nélkül, úgyhogy többször is hajba kaptunk. Úgy kilenc óra fele járt az idő, amikor már frissen és az epres tusfürdőmtől illatozva az ágyamon feküdtem és olvasgattam a Tommi által, gondosan összeállított edzéstervet. Azt hittem, hogy a hétfői teendőink sora már lezárult, csak éppenséggel nem vettem észre a lap alján megbújó szócskát: „Masszázs”.
-Hahh, na ez kell még nekem!-csattantam fel mérgesen és odavágtam a papírokat az ágyra, majd dühömben átcsörtettem Sebastianhoz. Egy gyors kopogás után máris a szobájában álltam.
-Nem mondtam, hogy bejöhetsz!-közölte mérgesen, felpattanva az ágyáról, ahonnan a tv-t nézte.
-Nem érdekel! Vágd magad hasra Vettel!-parancsoltam rá erélyesen, ő meg csodák csodájára tette amit mondtam. Vettem egy nagy levegőt, aztán odasétáltam mellé, majd nemes egyszerűséggel ráültem a fenekére, amit ő döbbent ábrázattal fogadott.
-Te mégis mit csinálsz?-kérdezte, egészen halkan és kissé akadozva.
-Na, szerinted mit?-grimaszoltam.-Megmasszírozlak te nagyon okos! De ne hidd, hogy jó szántamból!-tettem hozzá, nehogy lovat adjak alá egész véletlenül.
-Ez jól hangzik!-mosolyodott el elégedetten, és a homlokát a párnájára hajtotta. Tettem egy kicsit a krémből a tenyerembe, majd felmelegítettem, aztán egy nagy levegőt véve elkezdtem őt masszírozni. Őszintén szólva, fogalma sem volt arról, hogy milyen mozdulatokkal tettem ezt, ugyanis ahogy megérintettem a meztelen bőrét, egyszerűen elvesztettem a fonalat. Élveztem, hogy a kezeim siklanak az izmain és mindig jól eső melegség töltötte el a mellkasom, amikor éreztem, hogy megfeszültek az izmai az érintésemnek köszönhetően. Nem akartam abbahagyni, legszívesebben egész éjszaka ezt csináltam volna, de muszáj volt megráznom magam és abbahagynom ezt.
-Készen vagyunk!-suttogtam kissé erőtlenül, amikor már nem volt több terület, amit végigsimíthattam volna.
-Kössz!-mondta rekedten és csillogó szemekkel nézett rám, miután lemásztam róla.
-Jó Éjt Vettel!-köszöntem el tőle, a már megszokott hűvösséggel.
-Jó Éjt Eleonore!-bólintott.
Ahogy visszacsuktam magam után az ajtót, végre valahára kifújtam azt a régóta visszatartott levegőt és megráztam a fejem.
-Nem fogom ezt így sokáig bírni!-suttogtam magam elé, aztán amint összeszedtem magam kicsit, visszasétáltam a szobámba és bebújtam az ágyba………..

22. rész

Mire Baar-ba értünk, már nagyon fáradt voltam, ezért egy gyors fürdés után hamar álomra hajtottam a fejem a vendégszobában, amit Sebastian bocsátott a rendelkezésemre. Mélyen aludtam, ezért igencsak rosszul érintett, hogy reggel már fél 6-kor szólt az ébresztő. Megfogalmazódott a gondolat a fejemben, miszerint lenyomom és alszom egész délelőtt, de tudtam, hogy nem tehetem meg, mert az edzéstervek megfelelően fél óra múlva fel kellett ébresztenem Sebet. Már előre sejtettem, hogy nem lesz ez könnyű menet, és legszívesebben annyiban hagytam volna az egészet, de ha ezt megtettem volna, akkor feleslegesen utaztam volna el Svájcba. Hatalmas ásítások kíséretében, kissé nehézkesen kimásztam az ágyból, aztán a fürdőszobába bócorogtam, hogy egy hideg-meleg váltózuhannyal felébresszem magam.

Amikor végeztem a fürdőszobai teendőimmel, illetve felöltöztem, a hajamat pedig szoros copfba fogtam, lementem a konyhába, hogy összekészítsem az igencsak sovány reggelit, amit Tommi előírt az edzéstervben a kicsi német számára. Nem tudtam, hogy miként fogja fogadni a két szelet rozskenyérből, zsírszegény sajtból és narancsléből álló reggelit, de abban biztos voltam, hogy nem fogja ezt egykönnyen megemészteni……lelkileg legalábbis.
5:55-kor aztán vettem egy nagy levegőt, és kissé vontatott mozgással elindultam, hogy felkeltsem Sebastiant. Való igaz, nagyon szemét húzás volt részemről, hogy még minimális finomságot sem adva a dologba, szinte berontottam a szobájába.
-Jó reggelt!-harsogtam fennhangon és az ablakhoz lépve, felhúztam a redőnyöket, így a helyiség immáron fényárban úszott.
-Eleonore!-morogta Seb mérgesen és a fejére húzta a paplant.-Mégis mi a jó büdös francot csinálsz?-dünnyögött és a másik oldalára fordult.
-Ideje felkelni Vettel! Hasadra süt a nap!-közöltem vele kissé flegmán, és egy határozott mozdulattal lerántottam róla a takarót. Kicsit megrogytak a lábaim, ahogy megpillantottam Sebastiant, aki csupán egy alsónadrágot viselt és éppen a hátán feküdt, jól láthatóvá téve ezzel az izmos felsőtestét……
-Mégis hány óra van?-morogta dühösen és ezúttal a kispárnát tette a fejére.
-5 óra 58 perc 35 másodperc.-adtam tudtára a pontos időt, amire megint csak egy morcos dörmögés volt a „válasza”.
-Akkor további jó éjszakát!-dunnyogta, közben a hasára fordulva.
-Sebastian Vettel!-kiáltottam rá mérgesen, mire teljesen váratlanul ülő helyzetbe vágta magát és meglepetten pislogott rám. –Legyél olyan kedves, szedd össze magad és rinyálás nélkül vonszold el azt a csinos feneked a fürdőszobába! MOST!-mutattam az említett helyiség ajtaja felé.
-Megnyugtat a tudat, hogy legalább vonzónak találod a hátsó felem!-morogta durcásan, de azért egy ravasz mosoly ült ki az arcára, miközben lassan és komótosan elindult zuhanyozni.
-Legkésőbb negyed óra múlva legyél a konyhában, különben plusz feladatot is kapsz!-böktem oda még neki, mielőtt elhagytam volna a szobáját.

Az edzésterveket olvasgattam éppen, a konyhapultnál ülve, amikor német „barátom” becsörtetett a helyiségbe, a fülében már az Ipod-ja dugaszaival.
-Van valami reggeli?-kérdezte minimális kedvesség nélkül, és levágta magát a mellettem lévő üres székre.
-Benézel a hütőbe kedvesem és csinálsz magadnak valamit azokból a cuccokból, amiket ott találsz!-közöltem vele ugyanolyan stílusban, fel sem emelve a fejem az „olvasmányból”:-Ne hidd azt, hogy a csicsád vagyok, csak azért, mert Tommit helyettesítem ezen a héten!-tettem még hozzá, hogy tisztázzam vele ezt az alapvető kérdést.
-Vettem!-mordult fel és elindult a hűtőszekrény felé.
-Egyébként ott a reggelid a mosogató mellett!-jegyeztem meg mellékseen, mielőtt még tényleg csinált volna magának valami kaját.
-Eeeeez?-kiáltott fel döbbenten és fintorogva felemelte a tányért.
-Ne engem vegyél elő ezért is. Én csak a leírtak szerint járok el!-vontam vállat.
-Hát ez fanzasztikus. Mi jöhet még?-forgatta meg a szemeit.
-5 kör a parkban!-jegyeztem meg halkan.
-Megölöm Tommit!-dünnyögte, aztán a két kenyérszeletből és a sajtból készített magának egy szendvicset, majd gyorsan beburkolta azt, „leöblítette” egy pohár narancslével és karbatett kézzel megállt előttem.
-Ezzel azt akarod kifejezni, hogy túlteng benned a fölös energia és szeretnéd már végre a parkban róni a köröket, vagy csak szimplán jól esik engem nézned?-kérdeztem meg irónikusan, miközben belekortyoltam a teámba.
-Komolyan mondom, ha nem lennél nő, akkor már olyat mondtam volna neked, amitől egy életre elmenne a kedved a gúnyolódástól!-pillantott rám mérgesen.
-Felőlem aztán egész nap lökheted a bunkó dumádat, teljesen hidegen hagy!-közöltem vele, miközben lemásztam a székről és elindultam az előtérbe, hogy felvegyem az edzőcipőmet.
Szerencsére nem jött utánam, így nyugodtan kötözgethettem a cipőket, anélkül, hogy hallgatnom kellett volna a hablatyolását.. Azonban, amikor felegyenesedtem, hirtelen szembe találtam vele magam.
-Egyszer úgyis be foglak törni, Kislány!