25. rész

A keddi és szerdai napunk szinte teljesen úgy telt, mint a hétfői, csupán olyan kis különbségekkel, hogy én inkább nem próbálkoztam a Sebastiannal való futóversennyel.
A csütörtöki napon aztán végre változott a program és szerencsére délelőttre nem volt semmi betervezve, így én ki is használtam az alkalmat és egészen fél 11-ig aludtam. Mire levonultam a konyhába, már egy kész szendvics és egy pohár narancslé várt a konyhapulton. Meglepetten pislogtam a reggelire, de aztán leültem és elkezdtem azt befalni. Két falatnál többet azonban nem tudtam enni, ugyanis valaki éppen ekkor érkezett meg és nagy örömömre rátenyerelt a csengőre. Úgy tűnt, Seb nem akarja kinyitni az ajtót, így ezt nekem kellett megtennem.
-Hello!-köszönt meglepetten a szőke hajú pasi, amikor meglátott engem. Valahonnan ismerős volt az arca, de meg nem tudtam volna mondani, hogy honnan.
-Hello!-bólintottam.
-Sebet keresem. Itthon van?-érdeklődött óvatosan.
-Hogy őszinte legyek, fogalmam sincs. De jöjjön be, megkeressük!-mosolyogtam rá és szélesebbre tártam a nyílást, hogy ő is beférjen rajta.
-Áhh Kimi, Haver! Régen láttalak már!-éppen ekkor szökdécselt lefelé német „barátom” a lépcsőn, és ahogy odaért hozzánk, lepacsizott a másik szőkeséggel, engem meg szokásához híven észre sem vett.
-Hát akkor mennék is, úgy látom rám itt most nincs szükség!-küldtem egy apró mosolyt a Kimi néven nevezett férfi felé, és már indultam is vissza a konyhába, ám ekkor Sebastian utánam szólt, én pedig kénytelen-kelletlen feléjük fordultam újra.
-Nekem most el kell rohannom, mert déltől tollas mérkőzésem lesz Zürichben, de te úgyis ráérsz, mi lenne, ha megmasszíroznád kicsit Kimit? Az ő hátának úgysem ártana, a te kezed pedig aranyat ér!-mosolygott rám roppant „bájosan”, én pedig legszívesebben lecsaptam volna.
-Óhh nem akarom ezzel terhelni Önt!-mentegetőzött rögtön a srác.
-Ha kérhetném, akkor tegeződjünk, szerintem azért nincs köztünk olyan sok év!-intéztem felé egy kis mosolyt.-Amúgy meg, ha már Sebastian volt ilyen figyelmes, hogy felajánlotta a segítségemet, akkor természetesen megmaszírozlak!-ezúttal Vettelre néztem, de a kedves mosolygást inkább hanyagoltam..
-Hát rendben, köszönöm!-mosolyogott rám Kimi.
-Menj csak, nehogy lekésd a meccset! Jól elleszünk mi itt nélküled is!-dobtam még be egy bájvigyort, aztán pá-t intettem Sebnek, majd megvártam míg Kimi is így tett és elindultam a konditerembe, ahol volt egy masszázságy.

-Miért érzem azt, hogy igencsak puskaporos itt a hangulat?-kérdezte meg Kimi váratlanul, miközben a kezeim a hátán lévő izomkötegeket próbálták kicsit fellazítani.
-Nem tudom, pedig igazán jól kijövünk egymással!-füllentettem és hálát adtam az égnek, hogy nem láthatta most az arcom.
-Persze Nora! Szerinted ezt én el is hiszem?-nevetett fel a szőkeség.-Hallottam hírét a ti kis kalandotoknak!-jegyezte meg könnyedén, mire én hirtelen légszomj közeli állapotba kerültem és még a víz is levert.
-Milyen kaland?-próbáltam továbbra is hárítani.
-A csókotok a vizsgálóban. Sebastian elmesélte, hogy kicsit összegabalyodtatok, meg azt is, hogy utána közölted vele, hogy barátod van!
-Még jó, hogy mindent elmond neked!-sziszegtem összeszorított ajkakkal és éreztem, hogy felment bennem a pumpa.-Azt is közölte, hogy másnap reggel a szemem láttára csókolózott egy másik nővel? És arról is szót ejtett, hogy képes volt a képembe vágni, hogy semmit nem jelentett számára a csókunk?-kérdeztem már fokozottabb hangerővel.
-Ez érdekes!-hümmögött.
-Micsoda?-kérdeztem vissza kíváncsian.
-Ennek a vigyori németnek nincs is barátnője!-mondta elgondolkozva. Ez volt az a pont, ahol legszívesebben felordítottam volna. Biztos voltam abban, hogyha Vettel a közelemben lett volna, akkor egy óriási pofont lekevertem volna neki.
-Megfojtom!-suttogtam indulatosan, észre sem véve, hogy ez a szó elhagyta a számat.
-Nyugodj meg Nora! Ezen semmiképp ne húzd fel magad!-próbált csitítani Kimi.
-De mégis hogy higgadjak le, ha tudom, hogy ez a szemét átvágott? Még én alázkodtam meg előtte, holott ez az egész csak valami nagyon aljas húzás volt tőle!-kiabáltam már szinte hisztérikusan.
-Nagyon tetszel neki és ezért rosszul érintette, hogy meg kellett tudnia, párkapcsolatod van!-érezhetően próbálta védeni a barátját, ám ez engem most a legkevésbé sem érdekelt.
-De ez akkor sem indok arra, amit csinált! Csak azért összeszedett valami nőt, hogy nekem fájdalmat okozzon ezzel?-kérdeztem felháborodva.-Kész vagy!-szóltam neki közben, mire ő azonnal felült.
-Igazándiból az a lány tényleg a barátnője. Vagyis volt a barátnője!-javította magát a finn világbajnok.
-Nem érdekel, hogy kije!-szótagoltam a mondatot.-De hogy nagyon-nagyon meg fogja bánni, amiért így kibabrált velem, annyi szent!-jelentettem ki eltökélten és dühömben beleütöttem az ágy matracába.
-Vegyél nagy levegőket, igyál egy pohár vizet és nyugodj le, rendben?-fogta le a kezem Kimi.
-Megpróbálom, de nem ígérek semmit!-bólintottam.
-Remek!-mosolygott.-Köszönöm a masszázst, nagyon jól esett!-kacsintott rám.
-Máskor is, szívesen!-viszonoztam a gesztust.
-Akkor én most megyek is, azt hiszem szükséged van arra, hogy végigondold a dolgokat!-mondta megértően.
-Kikísérlek!-ajánlottam fel rögtön, ő azonban leintett.-Maradj csak, kitalálok! Próbálj megnyugodni és ne öld meg nagyon a srácot!-vigyorgott rám, az ajtó felé hátrálva.
-Meglátom mit tehetek!-nevettem egy aprót.-Szia Kimi!-búcsúztam.
-Hello Nori!-intett még az ajtóból, aztán hazament, én pedig egyedül maradtam, és megpróbáltam megemészteni az elmúlt fél órában hallottakat.