22. rész

Mire Baar-ba értünk, már nagyon fáradt voltam, ezért egy gyors fürdés után hamar álomra hajtottam a fejem a vendégszobában, amit Sebastian bocsátott a rendelkezésemre. Mélyen aludtam, ezért igencsak rosszul érintett, hogy reggel már fél 6-kor szólt az ébresztő. Megfogalmazódott a gondolat a fejemben, miszerint lenyomom és alszom egész délelőtt, de tudtam, hogy nem tehetem meg, mert az edzéstervek megfelelően fél óra múlva fel kellett ébresztenem Sebet. Már előre sejtettem, hogy nem lesz ez könnyű menet, és legszívesebben annyiban hagytam volna az egészet, de ha ezt megtettem volna, akkor feleslegesen utaztam volna el Svájcba. Hatalmas ásítások kíséretében, kissé nehézkesen kimásztam az ágyból, aztán a fürdőszobába bócorogtam, hogy egy hideg-meleg váltózuhannyal felébresszem magam.

Amikor végeztem a fürdőszobai teendőimmel, illetve felöltöztem, a hajamat pedig szoros copfba fogtam, lementem a konyhába, hogy összekészítsem az igencsak sovány reggelit, amit Tommi előírt az edzéstervben a kicsi német számára. Nem tudtam, hogy miként fogja fogadni a két szelet rozskenyérből, zsírszegény sajtból és narancsléből álló reggelit, de abban biztos voltam, hogy nem fogja ezt egykönnyen megemészteni……lelkileg legalábbis.
5:55-kor aztán vettem egy nagy levegőt, és kissé vontatott mozgással elindultam, hogy felkeltsem Sebastiant. Való igaz, nagyon szemét húzás volt részemről, hogy még minimális finomságot sem adva a dologba, szinte berontottam a szobájába.
-Jó reggelt!-harsogtam fennhangon és az ablakhoz lépve, felhúztam a redőnyöket, így a helyiség immáron fényárban úszott.
-Eleonore!-morogta Seb mérgesen és a fejére húzta a paplant.-Mégis mi a jó büdös francot csinálsz?-dünnyögött és a másik oldalára fordult.
-Ideje felkelni Vettel! Hasadra süt a nap!-közöltem vele kissé flegmán, és egy határozott mozdulattal lerántottam róla a takarót. Kicsit megrogytak a lábaim, ahogy megpillantottam Sebastiant, aki csupán egy alsónadrágot viselt és éppen a hátán feküdt, jól láthatóvá téve ezzel az izmos felsőtestét……
-Mégis hány óra van?-morogta dühösen és ezúttal a kispárnát tette a fejére.
-5 óra 58 perc 35 másodperc.-adtam tudtára a pontos időt, amire megint csak egy morcos dörmögés volt a „válasza”.
-Akkor további jó éjszakát!-dunnyogta, közben a hasára fordulva.
-Sebastian Vettel!-kiáltottam rá mérgesen, mire teljesen váratlanul ülő helyzetbe vágta magát és meglepetten pislogott rám. –Legyél olyan kedves, szedd össze magad és rinyálás nélkül vonszold el azt a csinos feneked a fürdőszobába! MOST!-mutattam az említett helyiség ajtaja felé.
-Megnyugtat a tudat, hogy legalább vonzónak találod a hátsó felem!-morogta durcásan, de azért egy ravasz mosoly ült ki az arcára, miközben lassan és komótosan elindult zuhanyozni.
-Legkésőbb negyed óra múlva legyél a konyhában, különben plusz feladatot is kapsz!-böktem oda még neki, mielőtt elhagytam volna a szobáját.

Az edzésterveket olvasgattam éppen, a konyhapultnál ülve, amikor német „barátom” becsörtetett a helyiségbe, a fülében már az Ipod-ja dugaszaival.
-Van valami reggeli?-kérdezte minimális kedvesség nélkül, és levágta magát a mellettem lévő üres székre.
-Benézel a hütőbe kedvesem és csinálsz magadnak valamit azokból a cuccokból, amiket ott találsz!-közöltem vele ugyanolyan stílusban, fel sem emelve a fejem az „olvasmányból”:-Ne hidd azt, hogy a csicsád vagyok, csak azért, mert Tommit helyettesítem ezen a héten!-tettem még hozzá, hogy tisztázzam vele ezt az alapvető kérdést.
-Vettem!-mordult fel és elindult a hűtőszekrény felé.
-Egyébként ott a reggelid a mosogató mellett!-jegyeztem meg mellékseen, mielőtt még tényleg csinált volna magának valami kaját.
-Eeeeez?-kiáltott fel döbbenten és fintorogva felemelte a tányért.
-Ne engem vegyél elő ezért is. Én csak a leírtak szerint járok el!-vontam vállat.
-Hát ez fanzasztikus. Mi jöhet még?-forgatta meg a szemeit.
-5 kör a parkban!-jegyeztem meg halkan.
-Megölöm Tommit!-dünnyögte, aztán a két kenyérszeletből és a sajtból készített magának egy szendvicset, majd gyorsan beburkolta azt, „leöblítette” egy pohár narancslével és karbatett kézzel megállt előttem.
-Ezzel azt akarod kifejezni, hogy túlteng benned a fölös energia és szeretnéd már végre a parkban róni a köröket, vagy csak szimplán jól esik engem nézned?-kérdeztem meg irónikusan, miközben belekortyoltam a teámba.
-Komolyan mondom, ha nem lennél nő, akkor már olyat mondtam volna neked, amitől egy életre elmenne a kedved a gúnyolódástól!-pillantott rám mérgesen.
-Felőlem aztán egész nap lökheted a bunkó dumádat, teljesen hidegen hagy!-közöltem vele, miközben lemásztam a székről és elindultam az előtérbe, hogy felvegyem az edzőcipőmet.
Szerencsére nem jött utánam, így nyugodtan kötözgethettem a cipőket, anélkül, hogy hallgatnom kellett volna a hablatyolását.. Azonban, amikor felegyenesedtem, hirtelen szembe találtam vele magam.
-Egyszer úgyis be foglak törni, Kislány!