2010. december 17., péntek

68. rész

Ha nem tudtam volna, hogy hol is vagyok, nem biztos, hogy megismerem a helyiséget. A fehér és fekete színek és az ezek által keltett kontrasztos, és nyomasztó hatás eltűnt, ahogy a krómozott lábakon álló bútorok is. Tulajdonképpen csak a taposó maradt meg, azon kívül minden megújult. A falak fehér helyett immáron kellemes karamell színben tűntek fel előttem, a bútorlapokból összeeszkábált szekrények helyett tölgyfabútorok kerültek a nappaliba. A fekete bőrülőgarnitúra is eltűnt, egy sokkal barátságosabb-mogyoróbarna-darab váltotta fel, és ehhez tartozott még két, igazán kényelmesnek kinéző fotel is. Amennyire emlékezetem nem csal, nem volt jellemző a házra a virágok jelenléte, azonban ez is megváltozott. Gyönyörű növények díszelegtek a helyiség egy-egy pontján, amivel még otthonosabbá tették a helyet. A kisebb-nagyobb kiegészítőkről már nem is beszélve. Sólámpák, könyvek, ízléses és nem giccses szobrocskák a szekrényeken. Azt hiszem mondanom sem kell, ez az átalakítás fantasztikus lett. Eredetileg is szép volt a ház, de mostmár bátran ki mertem jelenteni azt is, hogy otthonos.
-Ez csodálatos!-suttogtam, még mindig a látvány hatása alatt állva.
-Reméltem, hogy tetszeni fog neked!-mosolygott rám.-Őszintén szólva, nyomasztó volt már számomra, hogy ennyire egyhangú az egész hely, úgyhogy miután Jenni elvonszolta magát innen, óriási felújításba fogtam. Ahogy láthatod, a falakat átfestettem, új bútorokat rendeltem, ahol lehetett a fémet és a műanyagot fára cseréltettem.
-Megérte a sok munkát, mert az eredmény varázslatos! Sokkal otthonosabb és barátságosabb ez a hely, mint azelőtt volt!-mosolyodtam el halványan.
-Gyere, felkísérlek a szobádba!-váltott témát váratlanul Kimster, aztán óvatosan megfogta a karom, és elindult velem a lépcső felé.Az átalakítás nem csak a nappaliban éreztette hatását, hanem az emeleten is. A ridegséget még inkább fokozó fémkorlát helyett, mostmár gyönyörűen megmunkált kovácsoltvas futott végig a lépcsősor és a folyosó mentén, a falak fehér és szinte szürkéskék helyett meleg árnyalatokban pompáztak. A szobában, amelybe bekísért, a lila színharmónia volt az uralkodó és mindez még némi ezüsttel volt kombinálva. Teljesen le voltam nyűgüzve, és Kimi újabb jó pontot szerzett nálam.
-Fürödni szeretnél, vagy inkább zuhanyozni?-érdeklődte meg kedvesen, miközben a fal mellé állította a bőröndömet.
-Talán fürödni…….azt hiszem!-ingattam a fejem kissé bizonytalanul.
-Ahogy akarod!-bólintott.-Megyek és megengedem a vizet!-mosolygott rám, aztán átbaktatott a fürdőbe, ami közvetlenül a szobából nyílt. Néhány percig elgondolkodva üldögéltem az ágyon, aztán úgy döntöttem, hogy előhalászok pár ruhát, amit fel tudok venni fürdés után. Éppen a kezembe vettem még az utolsó darabot is, amikor nyílott az ajtó és Kimi lépett vissza a szobába.
-Kész a fürdővíz, remélem megfelelő lesz így!
-Köszönöm!-blintottam és egy hálás mosolyt küldtem felé, majd mellette elhaladva a fürdőbe vonultam. Lssan, komótosan, vigyázva sérült tagjaimra, kezdtem el levetkőzni, azonban a blúznál tovább nem juottam. A megrándult karom és repedt bordáim miatt minden egyes mozdulat irgalmatlan fájdalommal járt. Sírni tudtam volna az érzéstől, és még arra sem voltam képes, hogy a melltartómat kikapcsoljam. Nem akartam megtenni ezt a lépést, de kénytelen voltam. Vettem egy nagy levegőt, és egy pillanatra behunytam a szemem.
-Kimi!-kiáltottam Emma apukjának a nevét, aki pillanatokon belül a helyiségben termett.
-Szükséged van……valamire?-háttal álltam neki, ennek ellenére hallottam, hogy a mondat közepén nyelnie kellett.
-Megtennéd, hogy kicsatolod a melltartóm?-kértem őt halkan, és fülig pirulva, közben pedig a vállam fölött hátra néztem. Láttam az arcán, hogy nagyon zavarba jött a kérésemtől, és kereste a szavakat, de mondhatni, nem találta őket.Észleltem, hogy közelebb lépett hozzám, aztán némi habozás után az ujjait a csathoz emelte. Éreztem, hogy a kezei remegnek, és jól hallható volt, hogy szaporábban kezdte venni a levegőt. Halványan elmosolyodtam a reakcióján, majd hirtelen a melltartóhoz kaptam a kezem, még mielőtt az leesett volna. Kimi kifújta azt a régóta visszatartott óriási levegőt, és hátrébb lépett.
-Köszönöm!-törtem meg a csendet néhány másodperc kissé kínos hallgatás után.
-Szívesen!-suttogta rekedten.-Szólj, ha valamire még szükséged lenne!-tette hozzá, villámgyorsan kihátrált a helyiségből.

A kis „közjáték” után levettem a maradék ruháimat, aztán óvatosan belefeküdtem a fürdőkádba. A fürdőben terjengő levendula illat teljesen átjárta az érzékeimet és a bódító aroma hatására elbóbiskoltam. Sokáig nem tartott ez a szundikálásnak sem nevezhető relaxálás, ugyanis éreztem, hogy a víz kezdett kihűlni. Kimásztam a kádból, majd magamra terítettem a már előre odakészített óriási, fehér fürdőlepedőt. Miután megszáritkoztam, felvettem a bőröndből előkotort ruhákat, megsfésülködtem, fogat mostam, majd visszasétáltam a hálóba. Kimit nem találtam ott, ezért gondoltam,utána nézek, merre jár. Sokat nem kellett keresgélnem, éppen a konyhában tüsténkedett, amikor én odaértem. Hiába próbáltam ellenkezni, belémtraktált némi ételt, aztán mikor sikerült meggyőznöm őt arról, hogy degeszre ettem magam, felkísért a szobába, és ágyba dugott. Nyakig betakargatott, majd leült még kicsit az ágy szélére.
-Nem akarok most itt feküdni!-ráztam meg a fejem.-Emma mellett lenne a helyem!
-Muszáj pihenned kicsit, nem fogod bírni alvás nélkül. Ráadásul vigyáznod kell magadra, hiszen te is komolyan megsérültél, és tudod jól, hogy a bordáid akár egy rossz mozdulat következtében is eltörhetnek!-korholt szelíden.
-Ha szépen megkérlek……nem aludnál velem?-kérdeztem hirtelen, és utólag átgondolva, kissé elhamarkodottan. Hiába is akartam, nem tudtam tiltakozni az érzéseim ellen, és be kellett vallanom, hogy megnyugtatott Kimi közelsége.
-De igen….ha ezt szeretnéd!-mosolygott rám kedvesen, aztán bebújt mellém az ágyba. Gondosan betakargatta magunkat a vastag paplannal, aztán odavont a mellkasára.
-Szép álmokat!-suttogta a fülembe és egy lágy puszit lehelt még a homlokomra. A fáradtság és kimerültség megtette hatását, ugyanis gyorsan álomba szenderültem, Kimi biztonságot nyújtó karjai között.

3 megjegyzés:

  1. Áhh, ez annyira, de annyira hangulatos rész lett. IMÁDTAM, és komolyan búslakodom, hogy nem volt hosszabb. 8) 8I
    Teljesen megértem Gina zavarát és Kimi reakciója, hát... Nagyon-nagyon bejövős! :D
    Az is tetszett, hogy végül Gina feladja (?) no nem a büszkeségét, hanem talán a tartózkodását és belátja, hogy szüksége van Kimire.

    SZUPER lett! :D

    Puszi,
    Noncsi

    VálaszTörlés
  2. Jaaaj ahogy leírtad h milyen a háááz :D Hát igazán szépséges lett! :D
    Szegény Gina :( Elhiszem h zavarban volt, én is abban lettem volna. Meg nagyon fájhatott mindene :( Kimster meg milyen zavarban volt már :D hehehe :D Jégpáncél mögött érző szív :P
    FOLYTATÁÁÁST!!!! :)

    Puszííí,

    Szikrus

    VálaszTörlés
  3. Fantasztikus lett ez a rész 8I
    A ház leírása gyönyörű volt! Teljesen el tudtam képzelni! :D Kimsternek jó ízlése van. :D
    És milyen zavarban voltak mindketten a fürdiben 8I 8I
    Örülök, hogy Gina engedett picit :D ♥♥♥
    IMÁÁÁÁÁDOM ♥♥♥

    Puszi, Alofun

    VálaszTörlés