78. rész

Az izgatottság egyre jobban elhatalmosodott fölöttem és még azt sem vettem észre, hogy a srácok már elmentek a felvezető körre is. Mire összekaptam magam kicsit, felértek a rajtrácshoz, beálltak, és várták, hogy elkezdődjön a verseny. Egyelőre még mi is a helyünkön ültünk, de tudtam, hogy mindegyőnk ugrándozva fog kiabálni, amikor elrajtolnak. Sorra gyulladtak ki a piros lámpák, majd abban a pillanatban, mikor egyszerre elaludtak, elkezdődött a verseny. Felpattantunk a helünkről, és idegesen toporgtunk, hogy Kimi átvészelje a rajtot. Ez olyannyira sikerült neki, hogy kapásból megelőzte Felipét és Markot, és megérkezett Robert nyakára. Egyszerűen el sem tudtam hinni, amit látok, és sokszor a kezeimet a szeme elé téve próbáltam meg túlélni a vesélyes manővereit. A kezdeti izgalmak után aztán néhán kör nyugodt autókázás következett, de persze, hogy biztosan elmúljon ez az átmenetileg kialakult lecsendesedett állapot, elkezdett esni az eső. Először csak cseppekben, és a pályának csak egy kisebb részén, majd egyre intenzívebb lett ez a váratlan zuhé, és ezzel hatalmas kavarodás támadt. A boxutcában egymást tartották fel a versenyzők, mindenki igyekezett esőgumiért. Kiminek hatalmas mázlija volt, ugyanis éppen a boxutca bejáratához ért, amikor szakadni kezdett az eső, így rögtön le tudták cseréli az autóján a kerekeket. A gyors reakciónak és kerékcserének hála Kimster meg tudta előzni Robot, és mostmár Fernandot üldözte. A körök szépen lassan fogytak, és közben az eső is alábbhagyott, olyannyira, hogy ismét kitiszult az idő, és pár kör alatt a pálya is teljesen felszáradt. A boxban újabb hullám vonult végig, mindenki rohant, kapkodott és próbált minél jobban kikerülni ebből a hatalmas kavarodásból. Az élen autózó három srác megúszta ezt a kis kalamajkát, és Kimi a slick gumikon újra eszement tempót kezdett diktálni. Néhány röpke perc alatt utolérte spanyol barátját és támadni kezdte őt. Mindketten nagyon kemények voltak, és semmi pénzért nem engedtek a másiknak. Nemegyszer szorították le egymást a pályáról, és körökön keresztül viaskodtak egymással, végül Fernando az egyik kanyarban véletlenül elfékezte magát, kissé beszitált alatta az autó, és ezt a pillanatnyi ritmusból való kiesését a párom azonnal kihasználta, és kissé szűken kanyarodva, de elfordult előtte. Mi is, és a csapat is felugrottunk a manőver láttán és boldogan tapsoltuk meg Kimi teljesítményét. Ennyire csodás eredményre nem is számítottam, de úgy tűnt, Kimi még nem adta fel a futamgyőzelmet sem, ugyanis amint szabaddá vált előtte a pálya, mint valami eszement, kezdett el loholni Seb után. 3 kör alatt beérte őt, és ha csak méterekkel is, de lopta a távolságot maguk között. Két kör volt már csak vissza, amikor előzési távolságba került, és mindenki feszülten figyelte, hogy ebből mit sütnek ki a srácok. Kimi egyfolytában támadott, minden egyes előzési pontot kihasznált, de másfél kör után sem volt semmi eredmény. Néhány kanyar volt már csak, és azt hittem, hogy ebben a sorrendben fogják leinteni őket, de Kimster mégegyszer, utoljára nekilendült a feladatnak és megpróbálta megugrani a lécet. Szinte leszorította a pályáról Sebit, és még arra is alig hagyott helyet, hogy fékezzen, de megérte. Megelőzte! A csapat fele és mi is ordítva és sikítva ugrottunk fel, és alig vártuk, hogy végre leintség a futamot. A két srác szinte egyszerre haladt át a célvonalon, de Kimi volt az első! MEGNYERTE! Ne is hittem el, hogy ilyen lehetséges. Először szájtátva néztem végig a jelenetet, majd hirtelen megöleltem Matit, és sírni kezdtem. Ez az egész olyan felfoghatatlan volt számomra.

Egyszerre hömpölyögni kezdett kifelé az egész boxnyi embersereg, és Chris minket is karon ragadott, úgyhogy velük tartottunk, igaz nem is igazán tudtam, hogy hova. Mire föleszméltem, már egy hatalmas tömeg közepén álltunk, és ahogy felnéztem, láttam, hogy a pódium fölöttünk van. Christian és Mark segítségével közvetlenül a kordon mögé keveredtönk, és vártuk, hogy a srácok megérkezzen végre. Mindkét Bajnok beállt a maga helyére, és azt hiszem Mati és az én egyik nagy álmom teljesülhetett, hiszen láttuk, hogy milyen az, ha Kimi futamot nyer, és utána az autó tetejére állva ünnepel egy kicsit. Könnyek szöktek a szemembe, pláne, amikor odaszaladt hozzánk, és ahelyett, hogy a csapattal lepacsizott volna, először átölelt engem, és kaptam tőle egy bukósisakos „csókot.”
-Fantasztikus voltál Bajnok! Gratulálok!-kiabáltam, ugyanis körülöttünk hatalmas zaj volt.
-Köszönöm Szívem! Szeretlek!-mosolygott rám.-Átemelitek hozzám Matit?-pislogott rám kérlelően.
-Christian…..-fordultam a csapatfőnök felé, ő azonban mosolyogva bólintott. –Mark segítesz?-kértem Kimi személyi edzőjét és egyben jó barátját, aki szintén nem szólt semmit, csak mosolyogva felkapta a kis csibészt, és átemelte a korláton. Kimi megfogta őt, aztán a másik oldalon talpra állította és leguggolt elé. A bukósisak szempillantás alatt lekerült, és a két Räikköen, az arcukon széles mosollyal borult egymás nyakába. Mati arcán csak úgy peregtek a könnyek, de láttam, hogy Kimi szemei is könnyesek.
-Ez a győzelem a tiétek!-mosolygott rá a fiára, és óvatosan megveregette az arcát.
-Köszönöm, hogy láthattalak versenyezni! Valóra váltottad az egyik legféltettebb álmomat!-dadogta Mati. Jégember név ide, vagy oda, Kimi szeméből is kibuggyatak azok a könnyek és végigfolytak az arcán.
-Szeretlek Kicsim!-adott egy puszit a fia homlokára. Most viszont mennem kell!-mosolygott rá ismét, aztán újra odalépett hozzánk. Kaptam tőle egy gyors csókot, lepacsizott a csapattal és már ment is a mérlegelésre.

A dobogón három pilóta helyett most négy volt, hiszen Kimi győzelme a Világbajnokság szempontjából nem számított, így tulajdonképpen az 1. Seb, a második Fernando, míg a 3. Robert. lett. Csodálatos volt végighallgatni a finn himnuszt, főleg, hogy Kimi közben úgy vigyorgott, mint a vadalma. Amint lejátszották a himnuszokat, következhetett a díjátadás. Kimi és Seb egyszerre kapták meg a kupákat, és miután mindgyikőjük megcsókolta a sajátját, a magsaba emelték azokat, és mindenki üdvrivalgásban tört ki. Fernando, Rob, Seb és Kimi egyfolytában ugratták egymást, és pezsgőzés előtt még össze is koccintották az üvegeiket, utána pedig kezdődhetett a locsolkodás. Még mi is kaptunk a nedűből, de azt hiszem ezt senki nem bánta, azt meg pláne nem, hogy a két szöszi még le is juttatta az üvegeket a csapatnak.

Amíg az interjúk folytak, mi visszasétáltunk a boxba, és ott folytattuk tovább az ünneplést. Cirka egy óra múlva a két jómadár nagyon jókedvűen tért vissza a csapathoz, és míg Sebi a szerelőgárdájához sétált, addig Kimi felénk indult.
-Hát nyertél! El sem tudom hinni!-öleltem meg ismét.
-Én sem! És ezt csak nektek köszönhetem!-mosolygott ránk, és mindegyőnk arcára nyomott egy puszit.
-Nem-nem Bajnok!-ráztam meg a fejem.-Ez annak a bizonyítéka, hogy tehetséges vagy, és még mindig lobog benned a tűz!
-Lehet, de én már nem akarok ezzel foglalkozni! Nekem ti vagytok az elsők, és nem a versenyzés. És azt hiszem, hogy az lenne a legelső, hogy mi Édesem-megfogta a kezeimet és magához húzott-minél előbb összeházasodunk.
-Hmm, ez nagyon úgy tűnik, hogy neked már konkrét ötleted van!-mosolyogtam sejtelmesen.
-Szeretnélek karácsonykor feleségül venni téged! Mit szólsz?
-Ez fantasztikus lenne Bajnok!-ugrottam a nyakába és hirtelen megcsókoltam, aztán odahúztam Matit is közénk, és megöleltem őket.