6. rész

Sziasztok! Először is, szeretnék elnézést kérni mindenkitől, hogy ilyen sokáig nem hoztam részt, de remélem, hogy ezzel sikerül ezt pótolni! :) Másodszor pedig, csupán annyi, hogy nagyon sajnálom, amiért ezt kell tennem, de egyelőre komihatárt vezetek be, mert eléggé elkeserít, hogy ilyen sok idő alatt is csupán egy hozzászólás érkezett! :( Egyébként azért nagyon hálás vagyok, köszönöm szépen! :) ♥ Nos, nem is húzom tovább az időt, jó olvasást mindenkinek. :)

Puszi: Dahlia

Ui.: Első körben 3 komi lesz a határ. Köszönöm szépen.

-Mi az, hogy téged? És akkor velem mi van? Miért nem úgy kérdezed, hogy miért nem hívtak meg MINKET erre a kis találkára?-kötözködött vigyorogva egy másik srác, az előtte megszólalóval. Döbbenten néztem az asztal mellett álló két férfit, és nem igazán értettem, hogy ők kik, és mit akarnak.
-Toni, Atte? Ti mégis mit kerestek itt?-kerekedtek ki Kimi szemei.
-Csak láttuk az autódat, és gondoltuk benézünk hozzád, és kiderítjük, mi volt olyan fontos, amiért lemondtad a gokartozást!-felelte az első megszólaló. Éreztem, hogy egyre inkább zavarba jövök, elég kellemetlen volt ez a helyzet.
-Most már tudjuk, hogy ez nem valami, hanem valaki!-vigyorgott rám a másik srác, én pedig azt hittem, hogy a föld alá süllyedek.
-Igazán elmondhattad volna, hogy randid lesz!-vetette oda a rövidebb hajú férfi, és rákacsintott barátjára.
-Ez nem randi!-felelt egyből Kimi.
-Hát akkor mi?-szólaltam meg hirtelen, ezzel mindhárom pasi pillantását magamra vonzva. Kimi nagy szemekkel nézett rám, én pedig elpirultam, amikor eljutott a tudatomig, hogy mit is kérdeztem valójában.
-Hoppá! Nem mondtad, hogy ilyen felvágott nyelvű menyecskét találtál!-nevettek a srácok.-Úgy látom, hogy lesz szigor otthon.-kacarásztak tovább.
-Na jó, azt hiszem, hogy én most megyek.-álltam fel az asztaltól.-Köszönöm az ebédet, nagyon élvezetes volt!-vágtam oda flegmán, majd indulni akartam, de Kimi megragadta a karom.
-Ne haragudj, ha megbántottak, vagy én megbántottalak!-nézett rám bűnbánóan.-Ne menj miattuk!-bökött a fejével a barátai felé.
-Tudod mit?-ráztam meg magam kicsit.-Igazad van, ilyen sügérek miatt nem fogok letargiába esni, és lemondani az eddigi remek ebédről-vetettem egy jelentőségteljes pillantást a leesett állú hímek felé, majd visszaültem a helyemre. Mindezt természetesen Kimi roppant elismerő pillantásától övezve.
-Szóval sügér. Hallod ezt Atte?-lökte oldalba barátját Toni.-Azt hiszem, hogy ezt meg kell beszélnünk a szép hölggyel!-közölte, miközben odahúzott egy széket az asztalunkhoz, megfordította és kezeit a támlára téve ráült. A barátja is így tett, csak ő éppen vele szemben foglalt helyet. Kimivel értetlenkedő pillantásokat váltottunk.
-Nos, akkor további jó étvágyat!-mosolyogtam úgy a „randipartneremre”, mint ha a barátai ott se lettek volna.
-Neked is!-vigyorgott rám. Tudtam, hogy leesett neki mit akarok, és bele is ment a dologba.
-Persze, egyetek csak, mint ha mi itt se lennénk!-sóhajtott fel színpadiasan Atte, mi pedig Kimivel suttyomban összenéztünk és elvigyorodtunk.
-Ti amúgy nem találtatok szabad asztalt, vagy úgy gondoltátok, hogy szükségünk van két udvaribohócra is?-tette fel nekik a keresztkérdést, én meg hangosan nevetni kezdtem.
-Ugyan-ugyan Haver, mi csak ismerkedni akartunk!-tárta szét a kezeit Toni barátunk.
-Óhh igen?-vonta fel a szemöldökét Kimi.-És mire vártok még?-vigyorgott.-Bár végülis már ismeritek egymást. Sügér1, sügér2 és a szép hölgy!-történt meg a bemutatás, én pedig már nem bírtam hangos nevetés nélkül, így a szalvétámat fogtam a szám elé, hogy az egész étterem ne az én kacagásomtól legyen zajos.
-Hát akkor nagyon örülök a találkozásnak szép hölgy! Az én nevem Toni Sügér1 Villander!-nyújtotta felém a kezét a jobbomon ülő srác.
-Gina Mäillanen!-csak a nevemet tudtam kinyögni, de ezt is csak nagy szenvedések árán, ugyanis már fuldokoltam a röhögéstől.
-Én pedig Atte „Sügér2” ha már az elsőszámú le van stoppolva Mustonen vagyok, szolgálatára szép hölgyem!-állt fel az asztaltól és meghajolt előttem.
-Hát igazán örülök Sügér urak, de remélem nem haragszanak meg, ha a jövőben inkább a becses neveiken fogom szólítani Önöket!-vigyorogtam rájuk.
-Ahogy óhajtja szép hölgyem!-hajolt meg ezúttal Toni.
-Látom megtaláltátok a közös hangot. Esetleg tovább álljak?-szólalt meg Kimi is egy hosszabb hallgatás után, de azért vigyorgott, mint a vadalma.
-Hát nem bánnák!-pusmogta Atte, mire kapott egy szép nagy ütést a lapockái közé.
-Aúúúú!-kiáltott fel hirtelen, ezzel jó néhány ember figyelmét ránk irányítva,
-Ne kiabálj már! Nem akarok holnap az újságok címoldalán kikötni!-szóltam rá kicsit mérgesen, Kimi pedig felnevetett.
-Hallod Sügér? Ne kiabálj, mert zavarja a szép hölgyet! Te Haver, ez nyúlbogyó, vagy mi a pritymák?-piszkált bele Toni Kimi tányérjába, és kivett onnan egy kisebb fej gombát.
-Hülye, mit csinálsz?-kapott a másik barát is egy méretes nyaklevest.
-Naaa, ezt most miért?-kérdezte felháborodva a srác.
-Mert megint sügér vagy!-vigyorgott Kimi. Már rájuk se mertem nézni, így inkább folytatni akartam az evést, ám ahogy újra az ételem felé fordítottam a figyelmemet, meglepetten vettem észre, hogy Atte jóízűen falatozik az ÉN tányéromból. Mindezt persze puszta kézzel. Komolyan úgy éreztem magam, mintha három ötévés között ültem volna, bár a kórházban még az óvodások is értelmesebbek, mint ők voltak, azokban a percekben.
-Öhm….Atte….-vontam fel a szemöldököm.
-Tessék!-vigyorgott rám teli szájjal, amit a másik két srác nevetéssel jutalmazott.
-Te mit csinálsz?-kérdeztem meg egész óvatosan.
-Hát, ebédelek….ha már Kimi fizet!-dobott egy bájvigyort a haverjának.
-Honnan veszed, hogy én fizetek?-vágott vissza a Jégember.
-Hát, csak nem hagyod, hogy a szép hölgy állja a számlát….-csatlakozott Toni is a felettébb kedélyes csevelyhez.
-Na menjetek a fenébe!-nevette el magát, miután kénytelen volt rájönni, hogy ezt a menetet a srácok nyerték.
-Inkább megyünk, és kérünk a pultnál két gesztenyepürét, ha már úgyis te fizetsz!-vigyorodott el Toni.
-Óhh hogyne, még mit nem? Abból ti nem esztek!-kiáltott utánuk Kimi, ugyanis ők akkor már nyúlcipőt húztak és ott sem voltak az asztalnál.
-Majd hozunk nektek is, ne aggódj!-felelte Atte, Kimi pedig a fejét rázva fordult újra felém.
-Hát igen, ők a barátaim….-vakarta a fejét zavarában.
-Nagyon hatásos a bemutatkozó műsoruk. Minden lánynak bemutatták ezt, azok közül akiket elhívtál ebédelni?-kérdeztem meg somolyogva.
-Nem túl gyakran szoktam meghívást tenni nőknek, főleg nem ilyen rövid ismertség után!-válaszolt egyenesen, ezzel kissé zavarba is hozva engem. Nem tudtam mit mondjak erre, így inkább lehajtottam a fejem és megettem még a maradékot, ami a tányéromon volt.
-Két extra tejszínhabos, óriási gesztenyepüré az ötös asztalhoz megérkezett!-robbantak be a srácok, és letették az asztalra a kis tálakat.
-Kettő? Hát ti nem esztek?-nézett rájuk nagy szemekkel Kimi.
-Debizony, hogy eszünk. Ennyi volt a konyhán, szóval egy a tiétek, egy a miénk.-vigyorogtak újfent.
-Aha! És négy kanál már nem volt a konyhán, csak három mi?-nézett rájuk nagyon gyanúsan.
-Hát persze, hiszen tudod, gazdasági világválság van!-közölte Toni hatalmas vigyorral.
-Na jó srácok! Nehogy azt higgyétek, hogy kibabráltok velünk!-vigyorogtam rájuk és elvettem az egyik adagot, meg egy kanalat is, és jóízűen falatozgatni kezdtem a desszertet, ők meg csak nagyokat pislogtak.
-Kérsz?-mosolyogtam kacéran Kimire, miután kivettem egy kiskanállal az édességből és felé nyújtottam.
-Milyen kérdés ez? Hát persze!-vigyorgott és már ki is akarta venni a kezemből a kanalat, én azonban megráztam a fejem, ő pedig megértette mit szeretnék. A srácok nagy szemekkel bámulták minden mozdulatom, de pont ez volt a célom, ugyanis tudtam, hogy ha „megetetem Kimi gesztenyepürével” játékot játszunk, tuti, hogy húzom az agyukat.
-Mmm, ez nagyon jó!-kacsintott rám, ezzel is fokozva a srácok döbbenetét. Tudtam, hogy ezt a menetet mi nyerjük.
-Maradt itt egy kis tejszínhab!-kacérkodtam tovább, és a mutatóujjammal leszedtem a szája szegletéből az édességet, majd hogy megadjam a végső döfést a srácoknak, lenyaltam azt az ujjamról. Ámbár, ahogy Kimire néztem, láttam, hogy ez nem csak a barátainak volt a kegyelemdöfés, hanem neki is. Hatalmas mosoly ült ki az arcomra, aztán a lábaimat keresztbe téve, hátradőltem a széken, és a fiúk között ingattam a tekintetem.-Na mi van? Miért néztek így? Mondjátok csak!-vigyorogtam rájuk.
-Azt hiszem….fizetek.....-bökte ki Kimi néhány másodperc múlva, de még mindig teljesen le volt taglózódva.
-Na szóval akkor a miénket is?-kapott életre egyből Atte.
-Egye fene! Legyen egy jó napotok!-legyintett Kimi, miközben előbányászta a pénztárcát a zsebéből.
-Jajj Haver, tudtuk mi, hogy jó gyerek vagy!-pitizett egy kicsit Toni, de a barátjából egy morgásnál többet nem tudott kicsalni ezzel.
Miután a Jégember rendezte a számlát, összeszedtük a holminkat és a parkoló felé indultunk, még mindig négyesben.
-Ti amúgy hova jöttök? Egyikőtök kocsiját se látom itt!-vonta fel a szemöldökét.
-Hát, gondoltuk, eldobhatnátok minket a belvárosba!-mosolyogtak ránk nagyon bájosan
-Óhhh hogyne, még mit nem? Ingyen vacsora és még fuvarozgatás is?-szaladt magasra Kimi hangja.
-Ugyan, ne legyél ilyen, igazán elférnek még a hátsó ülésen!-vetettem fel az ötletet neki.
-De csak mert a szép hölgy mondja!-nézett a barátaira morcosan, ők meg elkezdtek hajlongani előttem. Nem tudtam megállni, hogy ne nevessem el magam.-Na befelé!-biccentett a fejével az ajtó felé, majd az utas oldali ajtóhoz galoppozott és kinyitotta azt előttem.
-Köszönöm!-mosolyogtam rá kedvesen, ő pedig viszonozta a gesztust.
-Előbb hazavisszük Ginát, utána kidoblak titeket a belvárosban!-közölte a barátaival, miután beindította a motort és gázt adott.
-Értettük főnök!-szalutált a két díszpinty a hátsó ülésen, aztán újra hozzákezdtek a sületlenségeik halmozásához. Kimi ezt kicsit nehezebben tolerálta, én azonban nagyon jókat derültem a hazaút alatt. A ház elé érkezvén kiszálltam az autóból, és Kimi is követte a példámat, majd a fejével jelezte, hogy menjünk kicsit arrább, hogy a srácok ne halljanak minket.
-Öröm volt veletek az ebéd fiúk! Remélem, hogy még találkozunk!-vigyorogtam rájuk.
-Mi is reméljük szép hölgy!-dugták ki a fejüket a lehúzott ablakon. –Aztán csak hívjon minket, ha ez a macho fájdalmat okoz kegyednek!-folytatták, egészen addig, amíg gyilkos pillantásokat nem kaptak barátjuktól. Visszaültek az ülésre, és az ablakot is felhúzták, de ahogy fél szemmel feléjük pislantottam, nem kerülte el a figyelmem, hogy rá vannak tapadva az ablakra és éhes szemekkel bámulnak minket.
-Nagyon jól éreztem magam, köszönöm az ebédet!-mosolyogtam Kimire kedvesen, már a ház előtt állva.
-Én úgyszintén. Remélem azért nem ábrándultál ki belőlem teljesen, miattuk!-bökött a barátai felé a fejével.
-Dehogy!-nevettem.-Igazán üdítő társaság!-kacarásztam tovább.
-Kereshetlek valamikor?-kérdezte komolyan..
-Szzeretnél?-mosolyogtam rá félszegen.
-Minden vágyam!-suttogta a fülembe.
-Alig várom!-súgtam egészen halkan.-Légy jó! Vigyázz magadra!-mosolyogtam rá.
-Te is Gina! Szia!-búcsúzott.
-Szia Kimi!-intettem, ő pedig mosolyogva hátrálni kezdet az autója felé, és amikor beülni készült, én is megfordultam.
-Se búcsúpuszi, semmi?-hallottam még Toni kérdését.
-Fogd be sügér!-morogta Kimi, aztán becsapta az ajtót, én pedig nevetve indultam el a társasház bejáratához egy ilyen vicces és igazán fantasztikusra sikeredett délutánt követően.