15. rész

A Jenninél töltött napok szinte elsuhantak mellettem, és mire rájöttem, hogy ez a gondtalan élet nem tart sajnos örökké, már egy hét is eltelt. Tudtam, hogy azon fáradozik, hogy felvidítson, hogy újra feltöltsön energiával, és azt hiszem, sikerrel zárult ez a terve, hiszen a vele eltöltött napok után úgy éreztem magam, mintha újjászülettem volna. A hét nap alatt, amíg Jennél voltam, Mikko egyszer hívott fel, de miután tudtára adtam, hogy jó helyen vagyok, és valamikor majd hazamegyek, nem keresett többször. Tudta, hogy nyugalomra van szükségem, és arra, hogy alaposan átgondolhassam a kapcsolatunk alakulását. Mindent töviről-hegyire, türelmesen végiggondoltam, és arra az elhatározásra jutottam, hogy hazamegyek és csendesen, szóváltás nélkül megbeszélem a párommal a dolgokat. Rájöttem, hogy talán túlreagáltam Mikko viselkedését, hiszen ő is ember, neki is jár néha, hogy kikapcsolódjon, és azért sem vethetek a szemére semmit, hogy egyszer-egyszer kicsit többet iszik a kelleténél.

A kibékülési szándék által vezérelve indultam el haza, miután megköszöntem Jenninek ezt a felejthetetlen hetet, és ígéretet tettem neki, hogy nem tűnök el nagyon, és hallatok majd magamról hamarosan Több mint hét órás, fárasztó autóút után kimerülten szálltam ki az autóból, miután leparkoltam a házunk előtti járda mellé. Az előtérbe lépve, a bőröndöt a falhoz támasztottam, levetkőztem, majd elindultam hogy felderítsem Mikko hollétét. Sokat nem kellett keresgélnem, hiszen néhány lépés megtétele után, szembe találtam magam a párommal.
-An, kicsim!-ölelt magához hirtelen.-Annyira hiányoztál Drágám!-suttogta a fülembe gyengéden.-Úgy sajnálom hogy ennyire minősíthetetlenül viselkedtem, és hogy úgy beszéltem veled, mintha nem is a barátnőm lennél, hanem…..
-A kutyád?-vontam fel a szemöldököm.
-Igen!-motyogta szégyenlősen.-Ne haragudj rám!-kért engem csendesen.
-Én is bocsánatkéréssel tartozom!-szólaltam meg halkan.-Azt hiszem, kicsit túlreagáltam a dolgokat, és még arra sem adtam időt, hogy megbeszéljük a történteket, egyszerűen csak besértődtem és elmentem itthonról! Sajnálom Mikko!-pillantottam rá bűnbánó szemekkel.
-Szeretlek An!-cirógatta meg az arcomat.
-Én is téged Drágám, én is téged!-suttogtam az ajkai közé, és megcsókoltam őt. Terveim között szerepelt, hogy őszintén bevallom neki, hogy mi történt köztünk Kimivel akkor éjjel, de miután láttam a szerelmet a pillantásában, ezt nem volt erőm megtenni. Úgy éreztem, hogy nem okozhatok ezzel csalódást a páromnak, így aztán a beszéd helyett, hagytam, hogy az érzéseim vegyék át a főszerepet ezen a délutánon, és miközben csókolóztunk, az egyik kezemet a nyaka köré fontam, a másikat pedig a pólója alá csúsztattam, és gyengéden simogatni kezdtem a gerincvonalát. Belenyögött a csókunkba, aztán további célzásra már nem várva, az ölébe kapott, és a hálónk felé indult velem, hogy eltöltsünk egy csodálatos délutánt, és talán éjszakát is…….

A mexikói és jordán rally-t otthonról, a tévé képernyője előtt ülve néztem végig, ugyanis a versenyhelyszínre sem kellett elutaznom, mivel az új kolléganőm csinálta az összes szervezési feladatot. Igazság szerint, elég rosszul esett az, hogy úgy gondolták, ennyi ideig nélkülözik a munkámat, és mondhatni a sértődöttség beszélt belőlem, amikor úgy döntöttem, hogy inkább egyik helyre sem utazom el, gondoltam, majd megoldják maguk amit kifőztek. A Jordán Rally-t követően azonban sorra kaptam a hívásokat tőlük, és arra kértek, térjek vissza, és szedjem ráncba a csipet-csapatot, mert az utóbbi két rallyn minden teljesen szét volt csúszva. Még mindig haragudtam rájuk, ennek ellenére örömmel vetettem bele magam újra a munkába és rögtön elkezdtem kutakodni, szervezkedni, hogy a következő rallyn minden újra flottul menjen.

A versenyhétvégét megelőző szerdán már Törökországban voltam, és miután lepakoltam a szobámban, a kezemben vaskos mappákat tartva, a központba indultam, hogy a kollégáimmal megbeszélhessük a versenyhétvége menetét. Hatalmas mosolyra húzódott a szám, amikor megláttam az udvaron serénykedő srácokat, és vidáman indultam hozzájuk.
-Hello mindenki, na mi újság? Hiányoztam nektek?-köszöntem hangosan, hogy mindenki észrevegyen.
-An!-kiáltották meglepetten a nevem. Ekkor jöttem rá, hogy ők nem tudták, hogy visszajövök.-Te vagy a megmentőnk! Isten hozott újra köztünk!-ölelt magához David, az én egyetlen és legkedvesebb műsorvezetőm.
-Hát örültök nekem?-játszottam a meglepődöttet.-Pedig azt hittem, hogy megtaláltátok a közös hangot Ella kisasszonnyal!-sóhajtottam fel színpadiasan.
-Te teljesen megkattantál ettől a több hetes kényszerpihenőtől!-rázta a fejét rosszallóan Peter, a hangmérnökök gyöngye.
-Na, kössz szépen! Hát ezért jöttem vissza hozzátok?-vágtam csípőre a kezem.
-Jajjj Kislány, tudod hogy csak vicceltem!-nevetett, aztán ő is megölelt engem.-Mindannyiunknak nagyon hiányoztál!-mosolygott rám.
-Na jól van srácok, elég az érzelgős dumából! Munkára!-adtam ki az utasítást, a fiúk pedig máris indultak, hogy végezzék a saját dolgukat. Boldog voltam, hogy ilyen fantasztikus csapattal dolgozhattam, és ekkor jöttem rá igazán, hogy mennyire hiányoztak nekem.