13. rész

Sziasztok! :) Ne haragudjatok, hogy ilyen sokáig nem hoztam folytit, de másfél hétig szinte semmi időm nem volt, utána pedig valahogy mindig elmaradt a rész kirakása. Remélem, hogy tetszeni fog, és a komihatár még mindig érvényben van! :) Jó olvasást! Puszi:Dahlia

Lassan felé fordítottam a fejem, ám ekkor olyan nem várt meglepetés fogadott, amelyre még álmaimban sem mertem gondolni. Nem Jenni ült ugyanis mellettem, hanem életem legnagyobb bizonytalanságának okozója. Vagy talán ő maga az a bizonytalanság? Hmmm…..erre még nem sikerült rájönnöm az elmúlt nyolc hosszú év alatt sem.
-Mondd Kimi, hogy lehet az, hogy te mindenhol ott vagy, ahol én is ott vagyok?-kérdeztem csendesen, távolba révedő tekintettel.
-Hmm nem is tudom. Talán a Sors akarja így!-válaszolt egy vállrándítás kíséretében.
-Vagy inkább te, nem?-vontam fel a szemöldököm.
-Kinéznéd belőlem, hogy követlek téged?-játszotta a meglepődött férfi szerepét.
-Én már nem tudom, hogy mit nézzek ki belőled és mit ne!-sóhajtottam fel hangosan.-Egyedül csak abban vagyok biztos, hogy teljesen szétzilálod az életem a fel-felbukkanásaiddal!-vallottam be neki teljesen őszintén, ő pedig meglepetten nézett rám.
-Ezek szerint még mindig érzel irántam valamit?-mosolyodott el kicsit kajánul.
-Ki mondta, hogy bármikor is gyengéd érzelmeket tápláltam irántad?!-kaptam fel azonnal a vizet, és szúrós szemekkel fürkésztem az arcát.
-Csiripelték a madarak!-vigyorgott.
-Akkor elég süket és hülye madarakkal találkoztál!-feleltem vissza mérgesen.-Azt pedig melegen ajánlom, hogy fogd be a szádat és tegyél rá egy nagy lakatot is, nehogy véletlenül eljárjon.
-Te most fenyegetsz engem Kiira?-fogta meg hirtelen az állam és maga felé fordította a fejem.
-Eressz!-sziszegtem dühösen, és a karját ellökve, felpattantam a lépcsőről.-Egyébként meg vedd aminek akarod, én csak közöltem a helyzetet Räikkönen! Ha véletlenül csicseregsz Mikkonak a múltról, vagy a tegnap éjszakai csókunkról, esküszöm, hogy kitekerem a nyakad!-mondtam neki szemrebbenés nélkül, és karba vágtam a kezeimet. Felsőbbségesen néztem le rá, de arra nem számítottam, hogy ő is feláll a lépcsőről, és a derekamnál fogva magához ránt.
-Azt csinálok, amit akarok, érted Kislány? Te nekem nem mondod meg, hogy mit tegyek és mit ne!-nézett rám szikrákat lövellő szemekkel.-Ha el akarom mondani a pasidnak, hogy mi történt köztünk, akkor elmondom. És miért ne tenném azt?-vigyorodott el.-Akkor legalább kidobna téged, és máris a karjaimban landolnál!-mosolygott számítóan, majd az ajkait végighúzta a nyakamon, amitől az egész testem megremegett.
-Utállak!-sziszegtem dühösen, és megpróbáltam őt ellökni magamtól, de túl erősen tartott.
-Csak nyugodtan!-nevetett fel kicsit gúnyosan.-Tojok rá az ilyen apró részletekre, nekem csak az a lényeg, hogy az enyém legyél!-jelentette ki ismét, kendőzetlenül, és szemernyi bűntudat nélkül, amiatt, hogy más nőjét akarja megdöngetni.
-Hihetetlen, hogy semmit sem változtál nyolc év alatt. Még mindig olyan önző, és érzéketlen vagy, mint akkor voltál, ráadásul most már az összes szégyenérzet is kiveszett belőled.-szinte köptem a szavakat, de mindvégig a szemébe néztem, hogy tudja, ez nem csak mellébeszélés.
-Te meg még mindig azt hiszed, hogy csodavilágban élsz, és hogy majd megment a Szőke herceg!-fintorgott.-De fel kell világosítsalak, ez a való világ, Édes! Itt nincsen herceg fehér lovon, itt csak olyan pasik vannak, akiknek rettentően fáj rád a foguk, és hidd el, nem kell sok idő, hogy megszerezzenek Téged!-mosolyodott el gúnyosan.-És szépen lassan úgyis az én ágyamban fogsz kikötni, mert rájössz, hogy velem jobb, mint a te drága, Mimóza-lelkű Mikkoddal. Nem tudom, hogy miért próbálsz úgy tenni, mintha haragudnál rám, és gyűlölnél engem, de hogy őszinte legyen nem is izgat, főleg, hogy tudom ez nem így van.-tette hozzá flegmán, és úgy mintha magától értetődő lenne amit összehordott.
-Nyolc éve átkozom a napot, amikor először találkoztam Veled!-reagáltam az iménti megjegyzésére mérgesen.-Lehet, hogy volt melletted néhány szép hetem, de ezek mind csak eltörpülnek amiatt, hogy egy bunkó, egoista barom vagy, aki már akkor, most meg pláne nem tiszteli más érzéseit, és ott gázol át az embereken, ahol csak tud.-folytattam teljesen felidegesítve magam.
-Cccc, de nagy szád lett hirtelen!-jelent meg az arcán egy kaján vigyor.
-Díjaznám, ha kilépnél az életünkből, ha nem követnél engem, és hagynád végre, hogy békében éljek azzal a férfival akit szeretek, és aki érzékeny, romantikus, és mindig biztonságban érezhetem magam a karjai között.-nem volt szép, hogy a párommal pedáloztam, de már nem tudtam hogyan vághatnék vissza Kiminek.
-Hát csak tessék! Itt a lehetőség! Bár szerintem te sem bánnád, ha néha lenne egy mozgalmas és vad éjszakád valaki mással!-cirógatta meg az arcom.
-Szemét!-vágtam a képébe idegesen. Kimi egyszerűen csak felnevetett, és ahogy éreztem, hogy lazul a szorítás a derekam körül, reménykedtem abban, hogy elenged végre, de nem így lett. Odarántott magához, és az ajkait az enyéimre tapasztotta, most azonban észnél voltam, és nem hagytam, hogy elgyengítsen. Ellöktem őt magamtól, és azzal a lendülettel egy csattanós pofont is lekevertem neki, majd se szó, se beszéd, visszarohantam a házba, és az üvegajtó visszahúzva magam után, teljesen feldúlt lelki állapotban dőltem neki annak……