12. rész

Sziasztok! :)
Nagyon-nagyon szépen köszönöm mindenkinek a komit, őszintén mondom, meglepődtem, amikor ma felnéztem a blogra, és láttam, hogy 6 komit kaptam, de ez nagyon jól esett nekem! :) Ennek ellenére most még megtartom a komi határt, ezért remélem nem haragszotok nagyon! :) Köszönöm mégegyszer mindenkinek! Jó olvasást! Puszi:Dahlia

-Na szerinted mit fognak mondani?-suttogta a fülembe kérdést még mindig kicsit lihegve, az iménti produkciónk után.
-Mindjárt kiderül!-veregettem meg finoman a mellkasát, aztán a figyelmemet a két műsorvezető felé fordítottam, akik közben odajöttek hozzánk, és velük együtt megálltunk a zsűri asztala előtt.
-Nahát, nahát! Ki gondolta volna, hogy kis hazánk egyik legújabb tehetsége még táncolni is tud?-kezdett hozzá Marco szokásos műsorvezetői feladataihoz, na és ezzel persze a néha talán soknak tűnő hablatyoláshoz is.-Kimi halkan elnevette magát, közben pedig átkarolta a vállam, én pedig az ő derekát.
-Először még én sem!-válaszoltam meg a vidáman a költői kérdést, és sikerült ezzel egy nevetést kicsalnom a nézőktől, de még a zsűritől is.
-Nos, akkor kérdezzük meg a zsűrit, hogy ők mit gondolnak a produkciótokról!-ragadta magához a szót Ella, a másik műsorvezető.-Jukka?-fordult az általam is igen elismertnek tartott férfi felé, aki a feleségével csodás eredményeket tudott felmutatni a versenytáncban.
-Meg kell, hogy mondjam, nem számítottam arra, hogy már az első adásban ennyire kicsattanó formában lesztek, és eltáncotok nekünk egy ilyen vérpezsdítő szambát!-ahogy az első mondat elhagyta a száját, nekem hatalmas kő gördült le a szívemről, és boldogan nevetve bújtam hozzá Räkka mellkasához.-Anneli, mint mindig, most is professzionális munkát végeztél, és őszintén gratulálok ahhoz, hogy-remélem Kimi, nem haragszol meg a megszólításért-egy amatőrből is képes voltál már az első adásra remek táncost faragni.-bólintott elismerően, és azt hiszem, hogy láthatta a szemeimben megcsillanó könnyeket, így még egy kedves kis mosolyt is küldött felém.
-Köszönjük!-szólalt meg helyettem is Kimi, amiért hálásan mosolyogtam rá. Melegség töltötte el a szívem, hogy azt hallhattam, már tanárként is képes vagyok magas szintű munkát végezni. Persze ehhez egy tökéletes alanyra is szükségem volt, de ezt szerencsére megtaláltam Räkka személyében.
-Merja?-szólította meg ezúttal a zsűri elnökét Marco.
-Nos, először is, nagyon örülök An, hogy néhány hosszú hónap után végre megint kiszabadultál a próbateremből, és hagyod, hogy tovább gyönyörködjünk a táncodban, és nézhessük hogyan bontogatod a szárnyaidat!-mosolygott rám kedvesen a korábbi tánctanárom, aki mindig keményen dolgoztatott, de a vele töltött évek nagyon meg is látszottak a technikámon és az előadásmódomon.-meghatottan néztem rá, és a tenyeremet a mellkasomra téve lassan bólintottam, megköszönve neki az elismerő szavakat.-De! Még nem fejeztem be!-tette hozzá szigorúbban, hogy elnyomja a közönség hangos tapsát.-Egyet kell értenem Jukkával abban, hogy nagyon színes, friss és dinamikus produkciót láthattunk, de azért a lábmunkán, a tartáson, a kezek használatának techikáján még bőven van mit dolgoznotok!-mondta el a kritikáját is, mi pedig egyetértően bólogattuk, hiszen tudtam én is, és Kimi is, hogy ezek még igencsak gyenge pontok.-És Kimi, most ne úgy próbálj meg számolni, mint a boxutcában kerékcsere közben!-jegyezte még meg Merja kicsit viccesebbre véve a figurát, mire a partnerem elnevette magát, és még sokan mások is példát vettek róla.
-Ezt meg fogom jegyezni!-válaszolta, a zsűri elnöke pedig nevetve bólogatott.
-Csupa jó dolgot mondtak nektek, azt hiszem elégedettek lehettek!-fordult felénk Ella, míg a zsűri a pontózátáblácskáját hajtogatta.
-Én mindenképpen elégedett lehetek, hiszen három hete még úgy mentem be Anhoz, hogy mondtam nekem botlábaim vannak, és nem tudsz velem semmit kezdeni!-mesélte mosolyogva a korábban elhangozott mondatait.-De ez a lány csodát művelt, még most sem értem igazán hogyan, úgyhogy nagyon hálás lehetek neki, amiért kitartóan sulykolta a fejembe, és a lábamba is lépéseket, és segített átlendülni a kezdeti nehéz időszakon.-mosolygott rám hálásan és egy gyengéd puszit adott a homlokomra, mire én fülig pirultam.
-Kimi először nem igazán hitte el, hogy mehet ez neki, de csak egy kis lökés kellett és máris rájött, hogy igen!-tettem hozzá nevetve és rákacsintottam az említettre.
-Úgy tűnik, a zsűri is elégedett volt a táncotokkal, de lássuk mennyire mutatkozik ez meg a pontokban. Jukka?-amikor felmutatta a 9-est nekem ökölbe szorult a kezem, és azt hiszem a szám mozgásán látszódhatott, hogy azt mondom, ’igen”. Kimi megköszönte, én egy bólintással háláltam meg az igen kitűnő pontszámot.-Jorma?-fordult Marco a másik zsűritag felé. Ahogy felmutatta azt a 6-ost, kicsit szíven ütött, de rögtön tudtam, hogy ez nem fordulhat elő megint és még keményebben kell dolgoznunk.-Mikko?-szólította meg a harmadik zsűritagot is, aki rögtön felemelte a tábláját és azon egy 7-es díszelgett. Lassan bólintottam, de közben már azon járt az agyam, hogy a következő próbánk sokkal keményebb lesz és még színvonalasabb táncot hozunk a következő hétre. Ha továbbjutunk persze-És végül Merja?-fordult az egyetlen női zsűritag felé Marco. 8 pontot kaptunk tőle, aminek már sokkal, de sokkal jobban örültem.
-Köszönjük szépen!-mondtuk egyszerre Kimivel.
-Most pedig futás, pihenjetek, nemsokára szólítunk titeket az eredményhirdetésre!-mosolygott ránk Elle, mi pedig még integetettünk egyet a közönségnek, aztán kézenfogva hátra mentünk.
-Jajj olyan büszke vagyok rád!-ugrottam Kimi nyakába boldogan.
-Azért lehetett volna jobb is!-fintorgott elégedetlenül.
-Nagyon jó voltál, hidd el!-mosolyogtam rá kedvesen, és megpusziltam az arcát.
-Köszönöm!-cirógatta meg a pofim, mire én megint elpirultam.-Gyere üljünk le a többiekhez!-fogta meg a kezem és indult el a pihenő felé.

Már csak Leenáék és mi álltunk a reflektorfényben, amikor arra vártunk, hogy az idegtépő csend után végre kimondják annak a párnak a nevét, akik majd tovább jutnak a következő adásba. Az egész testem merő görcs és remegés volt, az egyik kezemmel a szőke politikusnő ujjait szorítottam, a másikkal pedig szegény Räkka derekát. Folyamatosan az zakatolt az agyamban, hogy még nem eshetünk ki, és csukott szemmel folyamatosan Kimi nevét ismételgettem magamban.
-És akik jövő héten is itt lesznek velünk, és bemutathatnak egy szenvedélyes tangót, nem mások mint……-itt már pattanásig feszültek az idegeim, és tudtam ha nem mondják ki a neveket, akkor biztosan megőrülök.
-Kimi Räikkönen és Anneli Sällinen!-ahogy meghallottam a neveinket, egy boldog és felszabadult sikítás hagyta el a torkom, és Räkka nyakába vetettem magam. Olyan boldog voltam, hogy hirtelen még a könnyeim is eleredtek.
-Nyugi! Továbbjutottunk!-suttogta a fülembe a partnerem és megsimogatta a hátam. Amint egy kicsit sikerült megnyugodnom, rögtön összeszedtem magam, és odamentünk Leenáékhoz, hogy elbúcsúzzunk tőlük. Nagyon sajnáltam őket, hiszen a párja remek táncos volt, ő pedig egy nagyon kedves nő, akivel a műsor előtti próbákon elég sokat beszélgettem, és nagyon megkedveltem őt. Gratulált , és megígérte, ő nekünk fog drukkolni a továbbiakban! Azt hiszem, erre szükségünk is volt, hiszen ekkor tudatosult bennem, hogy nagyon kemény és izzasztó napok állnak előttünk.

Nagyot sóhajtva hajtottam a fejemet a tenyereimbe, és megbabonázva néztem a hátsó teraszról elém táruló alkonyi táj varázslatos látványát. Ültem ott a lépcsőn, nem is törődve azzal, hogy körülöttem csak úgy repkednek a mínuszok, és annyi volt „csupán” a tervem, hogy végre letisztázom magamban ezt a Kimi ügyet, ám akármennyire is azt hittem, hogy kezdem őt elfelejteni, mindig bevillant valami emlékkép a múltból, ami rácáfolt erre. Felemeltem a fejemet, a kezeimet pedig előrenyújtottam, így csodáltam tovább a havas tájat, amely most a lemenő nap fényétől vöröses színben úszott. Egyszerűen mesés látvány volt, ám nem csodálhattam ezt sokáig, hiszen hamarosan könnyek szöktek a szemembe, amelyek elhomályosították a látásomat, aztán pedig végigcsordogáltak arcomon. Lassan felemeltem a kezeimet, hogy letöröljem őket, és ezzel egyidejűleg, éreztem, hogy Jenni a hátamra terített egy vastag, és meleg plédet, majd csendesen tett néhány lépést és leült mellém. Tudtam, hogy megint nehéz és fájdalmas beszélgetés lesz ami rám vár…….