11. rész

Sziasztok! :)
Mivel látom, hogy sajnos nem sokan olvassátok a blogot, úgy döntöttem, hogy egyelőre nem teszek ki több részt, csak ha összegyűlik 4 komi. Ha lehetséges, és van időtök, kérlek benneteket, legalább egy-két mondatban írjátok le a véleményeteket. Legyen az jó vagy rossz. Nagyon sokat jelentene nekem! És ha esetleg úgy gondoljátok, hogy nem jó a sztori, nem jók a részek, vagy ahogy írok, azt is írjátok meg nekem, hiszen visszajelzés Tőletek! Köszönöm előre is! :) Jó olvasást! Puszi:Dahlia

-Nagyon megleptél most azzal, hogy idejöttél! Törtét valami? Vagy minek köszönhetem a hirtelen látogatásod?-érdeklődött kíváncsian.-Na ne értsd félre, nagyon örülök, hogy itt vagy!-mosolygott rám.
-Elmondok mindent Jenni, de hadd kérjek egy pohár vizet! Már teljesen kiszáradt a torkom!-mondtam egészen halkan.
-Gyere, főzök teát, az biztosan jól fog esni!-mosolygott ismét, majd a konyha felé indult, én pedig követtem őt.-Foglalj helyet nyugodtan, és ha gondolod, kezdj bele!-mutatott az étkezőasztal körül álló székekre, én pedig kihúztam az egyiket, és rároskadtam arra.
-Hmm, hol is kezdjem?-tettem fel kezdésnek egy költői kérdést, de mielőtt Jen válaszolhatott volna, sóhajtottam egy nagyot, és nekikezdtem.-Hát, azt hiszem, hogy ez az egész mizéria 8 éve kezdődött, és azóta is folytatódik,és állandóan vannak új részei, akár csak egy brazil szappanoperának!-nevettem fel kicsit gúnyosan.-Hol eltűnik az életemből, hol újra felbukkan, de valahogy sohasem tudom kitörölni őt az emlékeimből, főleg, ha mindig a nyomomban van.
-Kimi?-szólt közbe a barátnőm.
-Hát ki más lenne?!-vontam meg a vállam, miközben felálltam, majd a konyhapulthoz sétáltam, és nekitámaszkodtam annak.
-Óhh mit csinált megint az én drága exférjem?-vigyorodott el hirtelen Jenni.
-Ezt még te sem fogod elhinni!-legyintettem.-Szóval, tegnap délután Mikkot felhívták a haverjai, hogy menjen el velük este bulizni. Megbeszélte velem, én pedig mondtam neki, hogy menjen szórakozzon kicsit, csak arra nem számítottam, hogy hajnali fél 2-kor, hulla részegen állít haza, méghozzá Kimi kíséretében.-meséltem tovább az éjszaka történteket, és amikor az utolsó mondat elhagyta a számat, Jen meglepetten kapta fel a fejét és nagy szemekkel, láthatóan kíváncsian várta folytatást.-Mikkot betámogattuk az egyik szobába, aztán én elindultam a konyhába, de azt álmomban sem gondoltam volna, hogy majd Räikkönen is jön utánam.-a barátnőm erre a megszólításra is felkapta a fejét és elmosolyodott, közben pedig a kezembe adta a bögrét, amelyben ott gőzölgött a citromos-mézes teám.-Köszönöm!-mosolyogtam rá futólag.-Na, tehát utánam jött, én pedig kapva kaptam az alkalmon és nekiestem, rögtön lekaptam a tíz körméről, hogy mi a francot csináltak a párommal, erre ő ugyanolyan vehemenciával közölte velem, hogy ne pattogjak neki, inkább legyek hálás, amiért hazahozta a barátomat!-ismét az éjszakai veszekedésünk jutott az eszembe és persze rögtön felment bennem a pumpa.
-És aztán mi történt?-sürgetett tovább a barátnőm.
-Aztán?-mosolyodtam el kicsit gúnyosan.-Aztán közöltem vele, hogy tűnjön el a házunkból, de ő ezt nem tette meg. Sőőt, nekinyomott a konyhapultnak, és megkérdezte, hogy miért vagyok vele ilyen ellenséges. Erre rögtön azt válaszoltam neki, hogy még annyit sem érdemel, hogy köszönjek neki, a magyarázkodásra pedig várhat. Ám ez sem tántorította vissza, belenézett a szemembe, és azt mondta…-picit elcsuklott a hangom.-……azt mondta, hogy már 8 éve minden porcikája vágyik rám, és most nem fogja engedni, hogy kicsússzak a kezei közül, és aztán egyszerűen megcsókolt.
-Hogy mi?-hüledezett Jenni, és ahogy felemeltem a fejem, láttam a szemében az értetlenséget.-És te ezt hagytad?-ingatta a fejét.
-Hogy hagytam-e?-nevettem fel irónikusan, és ismételten könnyektől csillogtak már a szemeim.-Vissza is csókoltam Jen.-sóhajtottam.-De tudod, ami a legszörnyűbb az egészben, hogy még élveztem is. És hiába akarom elűzni ezt a gondolatot a fejemből, pedig tudom, hogy nem szabadott volna megcsalnom Mikkot, nem megy. Nem tudom őt olyan könnyen elfelejteni!-sírtam el magam, és ismét visszaroskadtam arra a konyaszékre.
-Véletlenül nem lehet az, hogy még mindig érzel iránta valamit?-ült le mellém Jen és megfogta a kezem.
-Nem!-vágtam rá rögtön.-Ez csak inkább annak a jele, hogy nem tudok szabadulni az emlékek hatása alól, és könnyen elfelejtem, hogy már nem az a 18 éves balettáncosnő vagyok, aki 8 évvel ezelőtt voltam!-hajtottam le szomorúan a fejem.-És azt még nem is mondtam, hogy ha nem állítom le tegnap éjszaka, akkor…..akkor….-megint elcsuklott a hangom, és nem tudtam befejezni a mondatot.
-Akkor lefeküdtél volna vele?-fejezte be helyettem a barátnőm.
-Igen!-suttogtam.-Csak egy hajszál választott el attól, hogy teljesen elfelejtsem a történteket, hogy kikapcsoljam az agyam, és átadjam magam neki és az érzéseknek, amik akkor eluralkodtak felettem!-vallottam be neki teljesen őszintén.-Hahh! Olyan abszurd, hogy mindezeket pont a volt feleségének mesélem el!-nevettem fel szarkasztikusan é megráztam a fejem.-Ne haragudj, kérlek!-néztem rá bűnbábó szemekkel.
-Előttem nem kell magyarázkodnod. Tudom én milyen az a Räkkönen vonzerő!-kuncogott.-De ne aggódj, én mostmár úgy nézek rá, mintha a bátyám lenne. Szeretem őt, de már rég nem úgy, ahogy kezdetben.-mosolyodott el, és bátorítóan megsimogatta a karom.
-Jajj Jen, olyan jó, hogy vagy nekem!-sírtam el magam ismét, ő pedig odahúzott magához, és szorosan megölelt engem.
-Tudod, hogy rám mindig, mindenben számíthatsz!-simogatta meg az arcom, miközben kicsit távolabb tolt magától.
-Köszönöm!-pislogtam rá hálásan, és egy nagy puszit nyomtam az arcára.-Jenni, nem bánnád, ha itt maradnék egy-két napot? Egyszerűen nincs kedvem találkozni Mikkoval és úgy érzem, még nem készültem fel arra, hogy szemtől szembe elmondjam neki, hogy mi történt.-sóhajtottam.
-Hát persze, hogy maradhatsz. Milyen kérdés ez?-kacsintott rám.-Ameddig csak szeretnél!-mosolygott.-És biztos, hogy el akarod mondani a párodnak azt a csókot?-kérdezte halkabban.
-Nem lenne fair dolog, ha titkolóznék előtte!-vontam vállat.
-De azt is mérlegeld, hogy ha Mikkonak elmondod, akkor biztos, hogy Kimivel összeveszik, és attól tartok, hogy ez az újságírók figyelmét sem kerülné el.-húzta el a száját.
-Igazad van, ebbe bele sem gondoltam!-szomorodtam el megint.-Akkor ne mondjam el neki?-néztem tanácstalanul a barátnőmre.
-Szerintem ne, de ezt még megbeszéljük később. Most viszont hanyagoljuk a témát, és javaslom, hozzuk be a csomagod, utána pedig dobjunk össze valami ebédet. Na mit szólsz?-jelent meg egy csillogó mosoly az arcán.
-Hát, legyen, nem bánom!-feleltem kissé vonakodva.
-Na ez a beszéd! Akkor gyerünk!-pattant fel lelkesen, és mire követhettem volna, ő már rég a konyhán kívül járt, és szélsebesen indult az autómhoz, hogy kivegye a cuccomat. Most nem is gondoltam, hogy felvehetem vele a ritmust, de azért elmosolyodtam, ahogy láttam a frissességét, és tudtam, mindent meg fog tenni azért, hogy engem felvidítson. Nemhiába imádtam én annyira ezt a csajt!