7. rész

Amint sikerült lenyugodnom kicsit, levetkőztem, aztán beálltam a zuhany alá, reménykedve abban, hogy a forró víz majd ellazít és ha csak egy rövid időre is, de megszabadulhatok attól a mázsás tehertől, amit Kimi érkezése akasztott rám. Mire végeztem, Mikko is a szobában volt már, és bár nagyon fáradt voltam, azért még megvártam, hogy ő is végezzen a fürdéssel. Egy gyors csókot váltottunk, aztán lekapcsoltuk a lámpákat és bebújtunk az ágyba.
-Valami baj van Kicsim?-kérdezte meg néhány perc múlva és a takaró alatt megfogta a kezem.-Nagyon csendes voltál egész nap!-tette hozzá.
-Csak sok volt a dolgom, ennyi az egész!-füllentettem neki kicsit, hogy ne kelljen elmondanom az igazságot. Nem lett volna erőm és hangulatom a magyarázkodáshoz.
-Biztos?-kérdezte aggodalmaskodva.
-Biztos!-mondtam határozottan, aztán az oldalamra fordultam és a fejemet a mellkasára hajtottam, ő pedig átkarolta a vállam.-Holnap is nehéz napunk lesz, javaslom, hogy mostmár aludjunk! Jó Éjt Szívem!-suttogtam kissé erőtlenül.
-Jó éjszakát An!-köszönt, majd egy gyengéd puszit adott a homlokomra, aztán álomra hajtotta a fejét. Nem olyan sokára, egyenletesen kezdett lélegezni, ebből rájöhettem, hogy máris elaludt. Ezzel szemben nekem még sokáig nem jött álom a szememre. Jobbra-balra forgolódtam, persze próbálva nem felkelteni a páromat, és az agyam egyfolytában kattogott, egy pillanat megállása sem volt. És természetesen csak egy ember körül forogtak a gondolataim. Ki is lenne más, ha nem Kimi?

*******

-Kész vagy?-kérdeztem tőle még utoljára, az öltözőket a színpadtól elválasztó fal mögött.
-Azt hiszem!-bólogatott hevesen, de a szemeiből határozatlanságot és talán egy kis félelmet olvashattam ki.
-Megbízol bennem?-kérdeztem az arcát fürkészve.
-Igen!-válaszolt, mélyen a szemembe nézve.
-Akkor minden rendben lesz!-mosolyodtam el és egy lágy puszit adtam az arcára.
-Hölgyeim és Uraim, a parketten a Forma-1 egyik új tehetsége Kimi Räikkönen és bájos partnernője Anneli Kiira Sällinen!-konferáltak fel minket, mire nekem is a torkomban kezdett dobogni a szívem.
-Gyerünk!-mondtuk ki egyszerre, aztán lepacsiztunk és egymástól elválva a stúdióba mentünk. Kimire sandítottam, láttam, hogy felvette a kezdőpozíciót, így aztán én is ezt tettem, majd vártam, hogy felcsendüljön a zene. Ahogy meghallottam az első hangokat, a vérem felpezsdült, a testem pedig rögtön a latin ritmusok hatása alá került, ám nem ragadtathattam el magam, hiszen most még jobban kellett figyelnem a páromra, akinek ez volt az első igazi fellépése. A szám elején még egy fél taktusnyi elcsúszásban volt, de amint magához pörgetett, megérezte az én tempómat, és így már ő is tudta, hogy mikor kell lépnie. A koreográfia már szinte a zsigereimben volt, így nem kellett gondolkodnom, minden figyelmem Kimire összpontosítottam.
„És egy-két-há-négy, oldal-vissza-pörget-vissza-oldal-és emel.’-amint felemelt, az egyik lábam a derekára csúsztattam, míg a másikat térdben behajlítottam, és a lábfejemmel spicceltem. Kimi olyan biztosan tartott, hogy néhány másodpercig még az is átfutott az agyamon, hogy egy profi táncos a partnerem…….Ahogy a lábaim újra a parketten voltak, egy röpke mosolyt intéztem Räkkai felé, és tovább folytattuk a táncot. Már csak néhány lépés volt vissza, már csak néhány másodperc az első igazi táncából. A zárópozícióként Kimi ismét odapörgetett magához, az egyik kezem a vállára tettem, a másikat pedig egy, kissé flamencoba illő mozdulattal kinyújtottam és az utolsó hang felcsendülésével szinkronban, felemeltem a jobb lábam és ismét spicceltem a lábfejemmel, hogy a végső pozíció is tökéletes legyen. Ahogy meghallottam a nézőtérről jövő tapsvihart, egy pillanatra behunytam a szemem és nevetve nekitámasztottam a fejem Räkka vállának.
-Megcsináltad!-mondtam neki boldogan és hirtelen a nyakába ugrottam. Annyira büszke voltam rá, amiért néhány hét alatt ilyen fejlődésen ment keresztül, és elhatároztam, hogy még az sem fog elkeseríteni, ha a zsűrik negatív kritikával illetik a produkciót, vagy esetleg lepontozzák azt. Most valahogy úgy éreztem, semmi nem tud lelombozni, hiszen Kiminek köszönhetően a fellegekben éreztem magam…….

*****
Reggel fáradtan, és nyúzottan ébredtem, hála annak az éjszaka folytatott csekély mennyiségű alvásnak. Mikko már nem volt ott mellettem, hiszen a második napon, már fél 8-kor elindult a mezőny az első speciális szakaszra, így neki is korán a központban kellett lennie. Egy nagyot sóhajtva kimásztam az ágyból, aztán kissé vontatottan indultam el zuhanyozni, bízva abban, hogy sikerül valamelyest felébrednem. A hideg-meleg vizes váltózuhany meghozta a hatását, ugyanis mire egy szál törölközőben kiléptem a fürdőből, frissnek, és ismét tettre késznek éreztem magam. Gyorsan felvettem egy sötét farmert, hozzá egy fehér inget és egy fekete bársonyblézert, majd a rakoncátlan, össze-vissza tekergő loknijaimat elrendezgettem, és feldobtam egy natúr sminket. A csizmámat a lábamra húztam, felkaptam a kabátom, magamhoz vettem a táskám és már indultam is, hogy szembe nézzek egy újabb nehéznek ígérkező nappal.