5. rész

http://www.youtube.com/watch?v=S-0Zi2bq9_0

-Előre, előre, oldal, vissza, forgat, oldal, vissza, ring a csípő és……áúúú, Kimi! A lábam!-kiáltottam rá kicsit erélyesen, aztán elengedtem a kezét, a lejátszóhoz mentem és leállítottam a CD-t.-Szét vagy csúszva! Mi van ma veled?-néztem rá kissé szemrehányóan, aztán felkaptam a földről az ásványvizemet és belekortyoltam.
-Kiira! Ma este műsor, élő adás! Szerinted hogy érzem magam?-kérdezte költőien, és föl-alá kezdett járkálni.-Be vagyok rezelve!-adta meg a választ is rögtön, miközben leült a tükörrel szemközti fal tövébe. Hiába is akartam, nem tudtam türtőztetni magam, kitört belőlem a nevetés.-Hahh! Te könnyen kacarászol! 15 év már a lábaidban van!-vetette oda kissé durcásan.
-Jól van na! Ne haragudj már! Hidd el, én is izgulok! Nem minden hétvégén adatik meg az embernek, hogy a tv-ben szerepeljen, élő műsorban!-vontam meg a vállaimat, Kimi meg vágott egy grimaszt.-Ja, te pont a ritka kivétel vagy!-tettem hozzá vigyorova, mire horkantott egyet, én pedig elkezdtem nevetni…….

A sminkben ültem éppen, és a fejemben még egyszer, utoljára végigpörgettem a koreográfia lépéseit, miközben a frizurámon és a sminkemen is mesterek dolgoztak. A közel 15 éves éves táncospályám alatt már megszoktam és szerettem is, hogy a bemutatók és a versenyek előtt nem nekem kellett foglalkoznom az ilyen szépítkezésekkel, hiszen így azt a felszabaduló időt is koncentrálásra, illetve a fejben és lélekbe történő felkészülésre szentelhettem.
-An!-szólított meg a Lau, a fodrászom, mire a szemhéjam azonnal felpattant és érdeklődve néztem rá.-A rózsát beletűzzem a kontyodba?-kérdezte mosolyogva, miközben elvette a pultról az említett kelléket.
-Mmm, nem is tudom!-gondolkodtam el csöppet.-Te mit gondolsz?-kérdeztem tőle kissé tanácstalanul.
-Hogy őszinte legyek, én inkább valami csillogó csattal dobnám fel a frizurád. Szerintem az jobban illik a szambához!-fejtette ki a véleményét.
-Akkor az marad!-vágtam rá az arcomon hatalmas mosollyal, majd újra hátra dőltem a székben és hagytam, hogy a szépítészek tovább dolgozzanak rajtam……

Bő fél óra múlva elkészült sminkkel, és konttyal, már a ruhámban indultam el Kimi keresésére, hogy még utoljára a műsor előtt tudjak váltani vele néhány szót, és biztosítani őt arról, hogy minden a lehető legnagyobb rendben lesz és sikerül megcsinálni még azokat a lépéseket is, amelyektől annyira tart. Végigszaladtam a folyosón, benéztem néhány terembe, ám végül egy kisebb raktárnak nevezett helyiségben találtam meg őt.
-Kipp-kopp! Bejöhetek?-kérdeztem kedvesen, bedugva a fejem a szobába.
-Persze, gyere csak!-sóhajtott nagyot Räkka. Becsusszantam a helyiségbe, aztán visszacsuktam az ajtót és felkapcsoltam a villanyt, hogy lehetőleg ne vak sötétben legyünk ott. Ahogy megfordultam, csak annyit láttam, hogy Kimi tátott szájjal ül egy széken és kitartóan mustrál engem.
-Mi az?-kérdeztem és zavaromban nevettem egy aprót.
-Te……te-dadogta.
-Én?-mutattam magamra és kérdő pillantásokat intéztem felé.
-Fantasztikusan nézel ki!-mondta teljesen megbabonázva és még mindig úgy nézett engem, hogy azt hittem képes lenne a szemeivel levetkőztetni.-Le vagyok nyűgözve!-tette hozzá suttogva.
-Kimi!-nevettem.-Ne mondj nekem ilyeneket! Még a végén zavarba hozol!-fordítottam el a fejem, amikor éreztem, hogy az arcom egyre vörösebb és vörösebb lesz.
-Ne pirulj el Kiira! Komolyan gondoltam amit mondtam!-nézett mélyen a szemembe. Pár pillanatig az arcát fürkésztem, majd teljesen átgondolatlanul, egy hirtelen mozdulatot téve ezzel, egy gyengéd puszit adtam az arcára. Meglepetten pislogott rám, én pedig mostmár tényleg a fülem hegyéig vörös voltam.
-Jól vagy? Annyira eltűntél!-váltottam témát egy huszárvágással és leültem a mellette lévő üres székre.
-Persze, minden rendben, csak elvonultam, hogy rendezzem kicsit a gondolataimat!-vonta meg a vállát.
-Tudom milyen ez! Fellépés előtt jól jön, ha egedül maradsz és koncentrálsz! Segít, hogy megfelelően tudj összpontosítani a táncra!-mosolyogtam rá kedvesen és csak ekkor vettem észre, hogy egymás kezét fogva ülünk a másik mellett. Ismét bíborvörösbe burkolózott az arcom, de Kimi ezen már csak kuncogott.
-Szörnyen izgulok!-jelentette ki teljesen váratlanul, és aggódva nézett rám.
-Ne aggódj, sikerülni fog! Remekül belejöttél, mindent tudsz és jól alkalmazod is! Csak a csípőkörzést ne felejtsd el!-kacsintottam rá, és a megjegyzésemmel sikerült elérnem, hogy megjelenjen egy őszinte mosoly az arcán.
-Köszönöm!-ölelt meg hirtelen, de mire feleszméltem már el is húzódott tőlem. Kedvesen rámosolyogtam, aztán felálltam a székről, felhúztam őt is és elindultunk vissza a sminkbe, ahol a rivális párok gyülekeztek……

Amint a zene utolsó akkordjai is elhaltak, egyszerre felébredtem az „álomból”, de továbbra is a hatása alatt voltam; üres tekintettel bámultam a szemben lévő falat, és valami megmagyarázhatatlanul bódult mosoly ült ki az arcomra. Azt hiszem, hiába is akartam elfelejteni a múltat, ezeket a csodálatos pillanatokat nem tudtam kitörölni az emlékezetemből. Azok a beszélgetések, a gyengéd érintések, az apró puszik olyan sokat jelentettek számomra akkoriban és valahol mindig kedves emlékként fognak megmaradni.
Megráztam magam kicsit, majd letöröltem azt az észrevétlenül leguruló könnycseppet az arcomról, aztán felálltam az asztalomtól, összeszedtem a cuccaimat és elindultam a hotelbe.
Tudtam, hogy Mikko még valószínűleg órákat tölt a csapattal, hiszen rengeteg megbeszélni valójuk volt a versennyel, az autó beállításaival kapcsolatban, így most nem is vártam rá, nélküle mentem vissza vissza a szállodába. A szobánkba érve ledobtam a táskámat és a kabátomat, majd lehuppantam az ágyra és a fejemet a kezeimbe hajtva, azon kezdtem törni a buksim, hogy ember hogy képes ennyire szétzilálni az eddigi nyugodt életemet……