2. rész

Noncsi csodálatos meggyőző képességének hála, meghoztam a második részt is, a következőt azonban csak 4 komi után fogom hozni! :) Jó olvasást! :) Puszi

Tchaikovsky - Nutcracker - Pas de deux

„Balancé, sasszé, sasszé, piruett, sasszé, sasszé, bourree, soutenu,
grand jete, bourree, soutenu, pas de chat, soutenu, bourrée, soutenu, glissade, soutenu, piruett, , pas de chat, fouetté en tournant, croisé.Egy…..két…..há….négy…..öt, és kilép.”
-Bravó!-szólt valaki elismerően, miközben megtapsolta a produkciómat. A pillantásom rögtön a hang irányába terelődött, és egy lazábbra vett piruettel az ajtószárfának támaszkodó, szőke srác felé fordultam.-Nem is volt rossz ez az ugrabugra!-vigyorgott rám felettébb jókedvűen. Ahogy elnéztem őt, meg kellett állapítanom, hogy ez a mondat tőle bóknak számít, így aztán kissé kimérten bólintottam egyet, mintegy megköszönve neki a dicséretet.
-Már megbocsásson a kérdésért, de ismerjük egymást?-pillantottam rá kissé gyanakvóan és kíváncsian vártam a válaszát.
-Kimi Räikkönen vagyok!-mutatkozott be mindenféle kertelés nélkül.
-Áhh!-világosodtam meg egyből.-Kis hazánk legújabb sebességmegszállotja! A Forma-1 legújabb csillaga, talán a jövő bajnoka?! Az új „Száguldó finn”?! Üdv, a nevem Anneli Kiira Sällinen!-nyújtottam felé a kezem a legkecsesebb mozdulattal, mire ő elismerően mosolyogva bólintott, majd felemelte a kacsómat és egy lágy csókot lehelt rá, miközben folyamatosan a szemembe nézett. Sikerült zavarba hoznia, és éreztem, hogy szépen lassan egyre sötétebb árnyalatot vesz fel az arcom halványrózsaszín pírja.
-Gyönyörű név!-mosolygott rám ismét és nem tudtam nem észrevenni, hogy folyamatosan a szemkontaktust igyekezett keresni.
-Köszönöm!-suttogtam, szó mi szó, kicsit elgyengülve, az elmúlt néhány percben történt események hatásától. Mindig is imádtam, ha egy férfi illedelmes, jól tud bókolni és mindezt úgy teszi, hogy ne legyen túl feltűnő, ám érezhető legyen a hatása. Nem tagadom, sikerült levennie a lábamról így első brikkre.-Megkérdezhetem, hogy miért jött ide?-néztem rá kíváncsian, miközben a táncterem másik végében lévő székekhez sétáltam, ő pedig követett engem.
-Igazság szerint nekem azt mondták, hogy itt kell keresnem a táncpartnerem!-vonta meg a vállát.
-Óhh, hát persze!-csaptam a homlokomra.-Ne haragudjon, ez nekem eszembe se jutott!-szabadkoztam pironkodva.
-Nincs semmi baj!-nevetett.-Azt hiszem, eléggé lefoglalták ezek az izé……lépések!-vakarta meg a fejét kissé tudatlanul.
-Nos igen!-bólogattam mosolyogva.
-Szóval ez lenne a hely, ahol majd a napom nagy részét töltenem kell?-nézett körbe Kimi a helyiségben és kifújta a levegőt.
-Egy idő után meg lehet szokni, hogy csak egy tükör, egy szék, na meg a rúd az összes berendezési tárgy!-kuncogtam.
-Kicsit sivárnak tűnik a dolog!-jegyezte meg, és vágott egy grimaszt, amin nekem nevetnem kellett.-De ha Ön mondja!-tette hozzá és rám kacsintott, mire én megint elpirultam.
-Mi lenne, ha tegeződnénk? Azt hiszem, elég sok időt fogunk együtt tölteni, így nem gondolom, hogy célszerű lenne, ha ilyen személyes hangot választanánk!-vetettem fel és kedvesen rámosolyogtam.
-Ez jö ötlet! Köszi!-kacsintott rám ismét.
-Szóval Kimi…..mesélj nekem! Ismersz valamiféle szalon vagy latin-amerikai táncot esetleg?-csaptam a lovak közé lelkesen, miközben a spicc cipőm szalagjait oldottam le a bokámról.
-Hűűh, nem fájnak a lábujjaid és a bokáid a sok megerőltetés miatt?-kérdezte meglepetten.
-Tudod, 14-15 év intenzív táncolás után ez már fel sem tűnik!-mosolyogtam rá és csináltam néhány bokakörzést, hogy lazuljanak picit az izmaim.
-Látom, akkor nem csak rám lehet azt mondani, hogy megszállott vagyok!-nevetett fel, mire én viccesen beleboxoltam a karjába.
-Hehe, nagyon vicces vagy Räikkönen!-grimaszoltam.-De inkább mondd el végre, hogy tudsz-e táncolni, vagy a nulláról kell kezdenünk az építkezést?-kérdeztem ismét, kicsit türelmetlenül.
-Sokra nem fogsz menni velem, az biztos! Nem értek semmihez a vezetésen kívül!-jelentette ki nagybüszkén és még ki is húzta magát.
-Nem számít, szeretem a kihívásokat!-feleltem kissé hetykén és fülig érő szájjal néztem rá.
-A lelkesedésed letörhetetlen!-sóhajtott fel színpadiasan.
-Az biztos! És most gyere!-fogtam meg a kezét és húztam magam után a tánctér közepére, amint a balettcipőmet versenytáncos szandára cseréltem.
-Mit csinálunk?-nézett rám a meglepettség és a kíváncsiság egyvelegével a szemében.
-Megtanulunk szambázni!-kacsintottam rá, és beállítottam őt alapállásba.
http://www.youtube.com/watch?v=S-0Zi2bq9_0
-Húúúh!-vett egy nagy levegőt, és figyelni kezdte a lábaimat.
-Tehát akkor, bal lábbal lépj előre…..remek…..most lépj mellé a jobbal…..ez az, most a második lépésként fordulj egy negyedet. Szuper. Most, a bal lábadat tedd a jobb mögé, keresztben, aztán engedd a testsúlyod a bal lábadra…….így…..majd a jobbra…..remek….most pedig lépj vissza a bal lábaddal! Ez az!-tapsoltam meg, miután sikerült megcsinálnia az első kombinációt.-Nem is vagy te olyan lehetetlen eset!-cukkoltam.
-Kössz a bókot! A te szádból ez aranyat ér!-vigyorgott, aztán rám öltötte a nyelvét.
-Na gyerünk tovább!-vertem hátba óvatosan.-Most próbáld meg mozgatni a csípődet!
-Hogy mi?-emelkedett a hangja egy oktávval magasabb hangtartományba.
-Jajj, nem olyan nagy dolog az!-legyintettem, aztán cseppet sem hezitálva, a két kezem a csípőjére helyeztem. Döbbenten nézett rám, erre a mozdulatra valószínűleg nem számított. Semmit nem szólt, inkább visszafordult a menetirányba, és hagyta, hogy lassan, majd egyre tempósabban elkezdjem mozgatni a csípőjét-Engedd el magad!-suttogtam, mikor a görcsössége miatt még egy kisebb kört sem tudtam fordítani a csípőjén.-Eeez az! Remek!-dicsértem meg újfent, amikor végre lazulni kezdett a teste.-Szuperül csinálod! Most pedig kombináljuk az alaplépést és a csípőkörzést. Tehát akkor, alapállás, majd bal, és jobb, fordul negyedet…..és ring az a csípő, keresztbe a bal láb, súly a balra, súly a jobbra és vissza. Ez az Kimi, nagyon jó! Most ütemesen, figyelj! Egy-két-há és, bal, jobb, fordul, bal, súly, súly, bal., kilép, jobb, fordul, bal, súly, súly, bal, kilép, jobb, fordul……….

-Hahóó! Kiira! Itt vagy?-lengette meg előttem valaki a kezét, mire én „felébredtem” az álomból. Megráztam a fejem, és nagyokat lélegezve próbáltam meg újra visszatérni a valóságba.
-Kimi, mit keresel te itt?-kérdeztem kissé idegesen és felpattantam a helyemről, majd az asztalomra tettem a kezeimet, hogy a hirtelen mozdulattól keletkező szédülésem miatt nehogy visszahuppanjak a székemre.
-Én…..csak behoztam a mappáidat, amiket elejtettél, mikor megcsúsztál a jégen!-hebegte zavarában és letette az asztalra az említett tárgyakat.
-Kössz!-bólintottam kimérten, és hosszasan fürkésztem az arcát.
-Jól vagy? Minden rendben?-kérdezte előzékenyen.
-Igen, persze!-válaszoltam gyorsan.-Megtennéd kérlek, hogy magamra hagysz? Rengeteg dolgom van még és nemsokára kezdődik a megnyitó, addigra kész kell lennem!-próbáltam meg őt minél előbb elküldeni, ugyanis nem akartam most bájcseverészni vele.
-Természetesen!-bólogatott hevesen.-Akkor majd délután találkozunk!-mosolygott rám, majd még intett egyet és elhagyta az irodámat, én pedig megkönnyebbülten huppantam le a székembe és az asztalra könyökölve próbáltam meg rendbe szedni az összekuszálódott gondolataimat.