18. rész

-Ismételd meg!-szólt rám kissé szigorúan, de a mondat közben megremegett a hangja.
-Én, járok valakivel!-suttogtam, még mindig kerülve a tekintetét.
-Nora!-szólított meg finoman Seb, és a mutatóujját az állam alá téve maga felé fordította a fejem.-Miért hazudsz nekem?-pillantott rám kérdően.
-Nem hazudok, komolyan mondtam, hogy barátom van!-ismételtem meg, immáron harmadszorra.
-Nézz a szemembe és úgy mondd, hogy nem hazudsz!-mondta keményen és kissé ridegen.
-A színtiszta igazat mondom Seb!-bólintottam, és mélyen belenéztem abba a tengerkék szempárba, amely most nem szelíden csillogott, sokkal inkább a düh szikrái mutatkoztak benne.-Annyira sajnálom!-suttogtam elcsukló hangon, miközben megpróbáltam visszatartani a könnyeimet, de ez nem igazán sikerült.
-Sajnálhatod is!-vágta oda keményen, majd magára kapta a pólóját és mellettem elviharozva máris az ajtónál termett.-Ne keress, ne üzenj senkivel, mert nem érdekel! Soha többet nem akarok beszélni Veled!-nézett rám dühtől szikrázó szemekkel, majd az ajtót becsapva maga után, elhagyta a helyiséget.
Lerogytam egy székre, az arcomat a tenyerembe temettem, és sírni kezdtem. Annyira utáltam magam, amiért így viselkedtem. Kegyetlenül fájtak a kicsi német szavai, de be kellett látnom, hogy igaza volt. Nem szabadott volna hagyni, hogy idáig fajuljanak a dolgok. Egyszerűen, hiába gondoltam azt, hogy nem jelent nekem már semmit Markus és hogy mi már csak „elviekben” vagyunk egy pár, mégsem tudtam bűntudat nélkül más férfival csókolózni. Pont azzal nem, aki felé húz a szívem. Biztosan tudtam, hogy valahogy meg kell ezt magyaráznom Sebastiannak, csak még azt nem tudtam hogyan, hisz világosan megmondta, hogy ne keressem.
Már hosszú percek óta ott ücsörögtem a széken a gondolataimba mélyedve, amikor hirtelen rádöbbentem arra, hogy úgy viselkedem, mint egy hisztis liba, aki magát sajnáltatja, ahelyett, hogy oda állna az elé akit megbántott és bocsánatot kérne tőle. Ez nagyon nem vallott rám és zavart is, hogy így viselkedem, ezért összeszedtem magam, majd határozott léptekkel indultam el megkeresni Sebastiant…..

Messze nem jutottam, ugyanis ahogy megtettem a folyosón két lépést, valaki hirtelen megragadta a csuklóm és maga után kezdett húzni.
-Áúú!-szisszentem fel fájdalmasan, amikor a szorítás erősödött.
-Ne visítson már!-ripakodott rám a „drága” felettesem, akinek a társaságát szerencsére mostanában nem kellett túl sokat élveznem.-Üljön le!-mutatott egy ürese álló székre, amikor az ajtót becsapva magunk után beráncigált az irodába.
-Mit akar? Mit tettem már megint?-kérdeztem kissé idegesen.
-Most jól nyissa ki a fülét Schrödel, mert még egyszer nem fogom elmondani. Ne köpjön bele többször a levesembe, mert nagyon meg fogja bánni, hogy ujjat húzott velem!-sziszegte az arcomba, áthajolva az asztal fölött.
-Most miről beszél?-pillantottam rá úgy, mintha fogalmam se lenne arról, hogy mire célozgatott.
-Tudja azt maga nagyon jól! Láttam, hogy kivett egy injekciót a helyéről, de remélem tisztában van azzal, hogy ezért a húzásáért könnyen feljelenthetem és akkor lőttek a diplomájának!-vicsorgott, és a szemei csak úgy szórták a szikrákat.
-Maga most fenyeget?-kérdeztem vissza teljes lelki nyugalommal.
-Fogalmazzunk úgy, hogy közöltem a tényállást!-jegyezte meg könnyedén és hátra dőlt a bőrfotelében.
-Nehogy azt hidje, hogy csak magának vannak ütőkártyái!-vetettem oda én is ugyanolyan stílusban, ahogy ő az imént nekem.
-Nem mondom el még egyszer-hirtelen felpattant a helyéről, odavágtázott elém, két kezét a székem karfájára tette, és egészen közel hajolt hozzám-ne merjen velem packázni, mert nagyon megütheti a bokáját, és nem csak maga, hanem a drágalátos Vettel haverja is! Nagyon vigyázzon magára Schrödel, mert én mindig állom a szavam!-szinte köpte a szavakat, és úgy nézett rám, hogy még a hideg is végig futott a hátamon.-És most tűnjön el innen!-rácsapott a szék karfájára, majd az ablakhoz sétált és úgy bámult ki rajta, mintha mi se történt volna az elmúlt néhány percben. Felálltam a székről és szinte futó léptekkel rohantam ki az irodából.
Nem akartam előtte mutatni, de megijesztett az, ahogy beszélt velem és amiket mondott. Megráztam magam kicsit, és kifújtam a már régóta visszatartott levegőt, majd újra Seb keresésére indultam, de persze az agyam továbbra is az orvos szavain kattogott.
Egy pillanatra felderült az arcom, amikor a Home központi részébe érve rögtön Sebin akadt meg a szemem, aki éppen ekkor lépett be oda, de gyorsan lefagyott a mosoly az arcomról, amikor megláttam, hogy a mögötte jövő lány hirtelen megcsókolta őt……