8. rész

A hazafelé vezető úton nagyon sokat nevettem, és rengeteg hasznos és érdekes információt megtudtam a csapatról, illetve külön-külön néhány emberről is. Tommi nagyon kedvesen viselkedett velem, és úgy mesélt nekem, mintha egy rég nem látott ismerősével találkozott volna újra.
-Biztos vagy benne, hogy ne vigyelek el a hotelbe?-kérdeztem tőle már sokadszorra, miközben bekanyarodtam az utcánkba.
-Nori, miattam nem kell fáradnod! Ígérem vigyázok magamra és nem lesz semmi baj!-mosolygott rám.
-Hát rendben, ahogy akarod, de……óhhhh, jahj ne!-sóhajtottam fel kissé gondterhelten, amikor megláttam az ezüst színű BMW-t a házunk előtt.
-Mi a gond?-kérdezett rá rögtön a hangulatváltozásra a mellettem ülő szöszi finn.
-Teljesen elfelejtettem a vacsorát!-szorítottam a tenyerem a homlokomra.
-Vacsora?-pillantott rám felhúzott szemöldökkel. Láttam rajta, hogy egyre kevésbé érti miről beszélek.
-Anya meghívta a nővéremet, meg a sógoromat ma estére! És nekem ez teljesen kiment a fejemből!-húztam el aszámat.-Pedig mielőtt Apu eljött a pályáról, még szólt is nekem, hogy időben érjek haza!-tettem hozzá, és közben leparkoltam az autóval a járda mellé.
-Áhh, így már világos! De biztosan meg fogják érteni, hogy késtél picit!-mosolygott bátorítóan.
-Áhh, te csak azt hiszed!-legyintettem lemondóan és kiszálltam az autóból. Tommi is követte a példámat.-Köszönöm, hogy hazahoztál!-mosolyogtam rá hálásan.
-Te hoztad haza saját magad!-kuncogott.
-Igaz!-nevettem egy aprót.-Kérlek, hívj fel, ha odaérsz a szállodába! Nem örülök, hogy így fogsz vezetni!-ráztam meg kissé rosszallóan a fejem.
-Nori, tényleg nem lesz semmi baj és ígérem, jelentkezni fogok!-mosolygott rám kedvesen és futólag megölelt.
-Köszönök mindent! Jó Éjt Tommi!-búcsúztam el tőle és hátrafelé lépkedve elindultam a kapufeljárón az ajtó felé.
-Jó éjszakát Nora!-intett, aztán megkerülte az autóját, de nem ült be addig, míg én be nem mentem a házba.
Fáradtan húztam le a magassarkú cipőt a lábamról és máris azon gondolkodtam, hogy miként fogom kimagyarázni a késést a nővéremnél és anyánál, azonban nem sikerült egy mondatot sem megfogalmazni a fejemben, hiszen ahogy megfordultam, szembe találtam magam a „fogadóbizottsággal”, amely ez esetben Kristine-t jelentette.Szokásához híven, most is pasztell színű kosztümöt viselt, az arca tökéletesen volt seminkelve, a haja pedig szoros kontyba volt fogva és egy kósza tincset sem lehetett látni sehol.
-Ej-ej Hugi, már az első napon összemelegedtél valakivel?-vigyorgott rám negédesen, de a hangjából csak úgy sütött a gúny.
-Neked is szép estét Nővérkém!-köszöntem neki, elengedve a fülem mellett az iménti megjegyzését és még egy bájvigyort is bedobtam.
-Késtél!-jelentette ki szigorúan és szúrós szemekkel méregetett.
-Dolgoztam!-vágtam visza ugyanolyan sítlusban.-Hol van Tom? Ő most nem kísért el?-váltottam témát egy huszárvágással.
-Anyának segít kitálalni a vacsorát!-válaszolt szárazon.
-Akkor ne várassuk őket tovább!-mondtam sietősen és elindultam az étkező felé.-Sziasztok!-köszöntem a szüleimnek és a sógoromnak, akik az asztal körül ültek és a levesüket kanalazgatták.
-Eleonore!-kiáltott rám rögtön anya, majd felpattant az asztaltól és odacsörtetett hozzám.-Mégis mit gondolsz, ki vagy te? Megmondtam, hogy jönnek ma a nővéredék, de téged ez a legkevésbé sem érdekel, és a vacsora közepén esel haza! Mégis milyen viselkedés ez?-ripakodott rám dühösen.
-Ugyan Anyuka, hagyd már! Volt valaki, akivel szívesebben töltötte az idejét, mint velünk!-jegyezte meg Kristine mintegy mellékesen, de még a hangján is hallottam, hogy a célja az, hogy keresztbe tegyen a kis megjegyzésével.
-Miiiicsoda?-kezdett el visítozni anya.-Mégis mit képzelsz te? Mi az, hogy kavarászol valakivel?-kiabálta a képembe, teljesen kikelve magából.
-Na jó, ebből nekem elég is volt! Elment az étvágyam és fáradt vagyok, úgyhogy inkább felmegyek a szobámba! További jó szórakozást!-sziszegtem, próbálva türtőztetni magam és elindultam a lépcső felé.

Irdatlanul mérgesen vágtam le a táskámat az ágyra, aztán én is lehuppantam oda.
-Elgem van!-szótagoltam a rövid mondatocskát, de a csendes magamban beszélés helyett üvölteni tudtam volna inkább. Mérgesen boxoltam bele az ágyba, amikor észleltem, hogy nyílott az ajtó és az apukámat láttam belépni a szobámba.
-Norácskám, minden rendben?-kérdezte meg kedvesen és odasétált hozzám, majd megállt előttem.
-Nem!-ráztam meg a fejem szomorúan és váratlanul elsírtam magam. Nem bírtam már tovább tartani magam ez után a nap után.
-Mi a baj?-suttogta a kérdést, leguggolva elém.
-Anya és Kristine teljesen kikészítenek! Jobb lenne, ha elköltöznék innen! Akkor legalább nem kellene hallgatnom az állandó letolásukat!-mondtam elkeseredetten és letöröltem az arcomon végigfolyt könnyeket.
-Én viszont nem akarom, hogy elmenj itthonról! Megígérem, hogy beszélek anyáddal és a nővéreddel, de kérlek, hogy maradj, ne költözz el!-simogatta meg az arcom.
-Még egy hónap, de ha nem javul a helyzet, akkor nem vacilálok tovább, elmegyek!-jelentettem ki határozottan.
-Jól van Kincsem!-mosolygott rám szeretetteljesen és megölelt.
-De csak miattad!-szipogtam és egy puszit nyomtam az arcára.
-Köszi!-nevetett egy aprót.-Hozzak fel neked vacsorát?-érdeklődte meg kedvesen.
-Nem kérek semmit, köszönöm. Csak aludni szeretnék. Hoszú volt a mai nap és eléggé kimerültem!-mondtam halkan és igyekeztem elnyomni egy ásítást.
-Megyek Kicsim, pihenj csak!-megpuszilta a homlokom és elindult kifelé.-Holnap előbb szeretnék a pályára menni.Velem jössz?-kérdezte, már az ajtóban állva.
-Mikor indulsz?-érdeklődtem.
-8, maximum negyed 9!-ingatta a fejét.
-Rendben, akkor veled megyek, úgyis sok dolgom lesz holnap!-bólintottam.
-Akkor reggel találkozunk! Álmodj szépeket Kislányom! Jó Éjt!-mosolygott.
-Jó Éjszakát Apu!-integettem neki, és miután becsukta az ajtót maga után, elindultam a fürdőbe, aztán egy gyors zuhanyzás után bedőltem az ágyba.