13. rész

Szeretném ezt a részt Timinek (Alofun) ajánlani, aki ma ünnepli a szülinapoját! Nagyon-nagyon boldog születésnapot kívánok Neked Timi! :) Remélem tetszeni fog a rész! :) Puszi ♥

Minden ellenkezésem ellenére éjszakára még benn fogtak a kórházban, de mivel nem produkáltam semmi komolyabb tünetet, ezért másnap délelőtt kénytelenek voltak búcsút inteni nekem. Szabadedzés ide, vagy oda, apukám otthagyott csapot-papot és bejött értem a kórházba, ugyanakkor a szállodáig már nem tudott elfuvarozni, ugyanis hosszas vita után megállapodtunk abba, hogy én is a pályára megyek vele. Persze ő ennek a legkevésbé sem örült, de miután szavamat adtam, hogy amint kicsit is rosszabbul kezdtem érezni magam, máris visszavitetetem magam valakivel a hotelbe, belement a dologba.

Kicsit még kótyagosan, és apu támogatását igénybe véve léptem be a motorhome-ba, és a kíváncsi csapattársak pillantásaitól övezve sétáltam oda a büféhez, ahol az egyik barátnőm most is szolgálatot teljesített.
-Szia Tina!-köszöntem kissé erőtlenül a lánynak, aki éppen háttal állt nekem és egy üdítőt próbált kihalászni a hűtő mélyéről.
-Nori!-kiáltott fel meglepetten és megpördült.-Mit keresel te itt?-kérdezte meglepetten, és mire én feleszméltem a büfések gyöngye már a nyakamban volt.
-Jahjj Tina! Összenyomsz!-nevettem fel.
-Ne haragudj! Csak úgy örülök, hogy látlak!-hadarta teljesen izgatottan.-Hogy vagy? Fáj valamid? És miért nem vagy most a szállodában?-sorolta a kérdéseket egy levegővel
-Fáj a fejem és szédölgök kicsit, de ne aggódj nem fogok beájulni ide!-kuncogtam és elhelyezkedtem az egyik széken.-És a csuklóm is fáj kicsit, de ennyi az egész!-tettem még hozzá.
-Annyira megijedtünk, amikor Seb felhívta apukádat, hogy kórházban vagytok! Szegény eldobott mindent, ami nála volt és már rohant is hozzád!-mosolyodott el.
-Nagyon aggódik! Igazándiból most sem szeretett volna idehozni, de ragaszkodtam hozzá!-vontam meg a vállam.
-Pedig hallgathattál volna rá! Szükséged lenne a pihenésre!-jelentette ki szigorúan.
-Igazad van, de mi lenne ha adnál egy bögre teát és majd csak utána vitatnánk meg ezt a kérdést?-kacsintottam rá, aztán megfordultam és figyelni kezdtem a home-ban nyüzsgő csapattagokat. Míg a teámra vártam, néhányan odajöttek hozzám, érdeklődtek a hogylétem felől és még ők is a lelkemre kötötték, hogy pihenjek sokat és gyógyuljak meg hamar! Jól esett a kedvességük és a tőrödésük, ráadásul mindezt úgy tették, hogy szinte nem is ismertek engem, annak ellenére, hogy néhány hete már a csapatnál dolgoztam én is.
-Hahóó! Kislány! Figyelsz te rám?-lengette meg a kezét az arcom előtt Susie, aki időközben csatlakozott hozzánk.
-Persze, ne haragudj, csak elgondolkodtam!-ráztam meg picit a fejem és elmosolyodtam.
-Azt látjuk! És miről, vagy kiről? Ha szabad kérdezni!-vigyorgott rám Tina. Válaszolni szerettem volna, de ekkor egy árnyékot pillantattom meg magam mellett és rögtön odanéztem, hogy tudjam, ki az újabb „vendég”. Rájöttem, nem kellett volna megtenni ezt mozdulatot.
-Nézzenek oda! A királykisasszony is tiszteletét teszi nálunk?-kérdezte, szokásához híven kiabálva és igencsak szarkasztikus hanglejtéssel a „drága” felettesem.
-Jó napot doktorúr!-köszöntem neki teljes lelki nyugalommal és felé fordultam.
-Nem jön be dolgozni és még szemtelenkedik is velem?-visította fülsértő hangon.
-Ne haragudjon, de tegnap még arra sem voltam képes, hogy a kórházi ágyból felkeljek!-reagáltam az iménti megjegyzésére még mindig roppant higgadtan.
-Nem hinném, hogy olyan súlyos dolog történt, ami megakadályozta abban, hogy bejöjjön és elvégezze a munkáját!-kiabálta, mindenki figyelmét felénk irányítva ezzel.
-Éppen a hatalmas papírdobozaival jöttem idefelé, mikor majdnem elcsapott egy autó. Csak Sebastiannak köszönhetem, hogy agyrázkódással és csuklórándulással megúsztam a dolgot!-feleltem vissza kicsit keményen.
-Na mostmár aztán elegem van magából! Rosszul végzi a munkáját, ebédelgetni jár, korábban hazamegy, olyat csinál, amit megtiltottam és még felesel is! Nem tűrök meg ilyen munkaerőt magam emellett! Ki van rúgva!-ordította bele a képembe, mire én meghökkenve hátrébb húzódtam kicsit.
-Álljon meg a menet!-hallottam meg hirtelen oldalról egy erélyes férfihangot. Arra fordítottam a fejem és megláttam Christiant, aki karbatett kézzel állt tőlünk pár lépésre és igencsak mérgesen méregette az orvost.-Nem lesz itt kirúgva senki, amíg én azt nem mondom!-jelentette ki szigorúan és közelebb lépett hozzánk.
-Na de Christian! Láthatod te is, hogy nem teszi azt amit mondok és ráadásul dolgozni sem jár be!-kaplózott jobbra-balra és mérgesen ingáztatta a tekintetét köztem és a csapatfőnök között.
-Nem várom el senkitől, hogy betegen jöjjön be dolgozni és ez alól Nora sem képez kivételt!-közölte a véleményét Patrickkal.
-Hát persze! A te döntésed!-gúnyosan elmosolyodott.-Várom az irodámban Nora, ha már jobban fogja érezni magát!-legszívesebben hánytam volna ettől a megjátszott, szirupos „kedvességtől”, de egy diszkrét mosollyal az arcomon bólintottam és nagyot sóhajtottam, amikor végre elhúzta a csíkot.
-Téged pedig meg ne lássalak itt, mikor 5 perc múlva visszajövök! Nyomás a szállodába!-fenyegetett meg viccesen Chris, mire én elnevettem magam és egy hálás mosolyt küldtem felé.
Ügyes, okos kislányokhoz illő módon követtem a csapatfőnök bácsi utasítását. Elköszöntem a lányoktól, hagytam apunak egy üzenetet és fogtam egy taxit ami egyenesen a szállodába vitt engem.