84. rész

-Ezt én még mindig nem fogtam fel igazán!-ráztam meg a fejem hitetlenkedve, és leültem a kiságy mellett álló fotelek egyikébe.-De mégis hogy szerezted be azokat a dolgokat, amik a pesti lakásomban is megtalálhatók?-érdeklődtem kíváncsian.
-Nem tudtam volna megcsinálni ezt, ha Lőri és Seb nem segítenek! A bátyád rengeteg cuccot Magyarországon vett meg, és csak alig pár dolog volt, amit itt is be tudtunk szerezni. Gondolom, azért nem sikerült teljesen olyanra megcsinálni ezt a szobát, mint amilyen az eredeti, de a fő célom az volt, hogy Emmának ismerős legyen a környezet, ne pedig valami egészen újat kelljen megszoknia!-mesélte lelkesen, közben leguggolva elém.
-Hmm, igazán figyelmes vagy!-vágtam egy elégedett grimaszt.-Nagyon szerencsés vagyok, hogy ilyen férfit tudhatok a magaménak, mint amilyen te vagy!-mosolyogtam rá szerelmesen.
-Boldog vagyok, hogy sikerült visszatalálnunk egymáshoz még ilyen nehéz hónapok után is. Menthetetlenül beléd szerettem Gina!-nézett mélyen a szemeimbe és óvatosan megcsókolt.
-Én már akkor beléd habarodtam, amikor még csak „szeretői” státuszban volt a kapcsolatunk!-kuncogtam és a körmeimmel megcirógattam kicsit a tarkóját.
-Kérdezhetek tőled valami fontosat? Számomra legalábbis az!-mosolyodott el picit, és megfogta a kezem.
-Hát persze!-bólintottam.
-Szeretném a nevemre venni a lányomat! Te ebbe beleegyeznél?-kérdezte komolyan, az arcomat fürkészve.
-Teljesen jogosnak tartom ezt a kérdést, és szeretném, ha tudnád, hogy én is azt gondolom, ez így lenne a helyes. És az akarom, hogy Emma inkább a te nevedet viselje, mint az enyémet!-mosolyogtam rá.
-Ezek szerint nemsokára Emma Räikkönen lesz a mi kis Hercegnőnk neve?-harapta be picit az alsó ajkát.
-Bizony!-nevettem és egy puszit nyomtam Kimster arcára.
-Köszönöm!-pislogott rám hálásan és magához ölelt.
-Jut is eszembe, mesélj csak nekem, mit csináltatok ez alatt a 3 és fél nap alatt, amíg nem voltam itthon?-érdeklődtem kíváncsian.
-Háát, ugye festettünk a srácokkal és az ügyességünknek hála órálig kellett súrolnunk néhány lépcsőt és a folyosó egy részét is!-pirult el csöppet.
-Mit csináltatok?-nyíltak tágra a szemeim.
-Kiborítottunk egy kisebb vödör ragasztót, majd elejtettem egy doboz csillámport….
-Áúúú……-szisszentem fel, de a következő pillanatban kitört belőlem a nevetés.-És ezt én nem láttam! Ej-ej, nagy hiba!-vigyorogtam a páromra.
-Ne nevess ki!-durcázott be egyből.-Egy raklap súrolószert elhasználtunk mire felszedtük az összes csillámporos ragasztót!-adott elő egy kisebb drámát a drága. Hát igen, nem akármilyen látványt nyújthatott három, a padlót sikáló félisten.
-És hogy ment a pingálás?-érdeklődtem, az arcomon hatalmas vigyorral.
-Profi lepke-készítő vagyok! Nyugodtan hívhatsz pillangó-szakértőnek is!-nevette el magát.
-Ügyes vagy!-boxoltam bele a vállába viccesen.-És Emmával hogy boldogultál?-tértem rá a kis Tündérrel kapcslatos témákra.
-Hát, csütörtök délelőtt elvittem tornára. Nagyon ügyes volt, megdicsérte a gyógytornász és azt mondta, hogy ha ilyen gyors ütemben halad a felépülése, akkor hamarosan már nem is kell vinnünk hozzá!-újságolta.
-Hűű, ez nagyon jó hír!-fújtam ki a levegőt megkönnyebbülten és rápislantottam Emma babára, aki közben már az igazak álmát aludta.
-Őszintén szólva elég sokat volt Hannával is, mert amíg a szobát csináltuk, nem tudtam rá figyelni, meg aztán nem akartam, hogy szagolnia kelljen a festékek meg a ragasztó szagát!-mondta roppant gondoskodón.
-Helyesen tetted!-bólintottam elismerően.-A fürdetéssel, etetéssel kapcsolatban nem adódott semmi problémád?-érdeklődtem tovább. Kíváncsi voltam minden egyes részletre.
-Nem-nem!-rázta meg a fejét.-Viszont már rongyosra beszéltem a számat. Csütörtök este a ház összes mesekönyvét kiolvastam…..kétszer, és Emma még így is alig akart elaludni, én viszont elszundítottam, miközben a herceg megtalálta Hamupipőke üvegcippelőjét! Nem értem hogy jutottunk addig a történetben, mikor előtte még csak ott jártam, hogy az egerek meg a madarak valami báli ruhát próbálnak tákolni Piroskának!-rázta meg a fejét és egy igencsak érdekes grimaszt vágott.
-Vagyis Hamupipőkének!-javítottam ki őt nevetve.
-Akkor neki!-legyintett.-Viszont, rájöttem valamire!-csillantak fel a szemei.-Emma rajongással nézte a 2007-es Brazil Nagydíjról a felvételeket! A lányom szereti az autóversenyt-vigyorgott és büszkén kihúzta magát.
-Kimi! Te Forma-1-et néztél a hat hónapos lányoddal?-kérdeztem vissza döbbenten, közben a tenyeremet a homlokomra szorítva.
-Hát mi mást néztem volna vele? Az összes mesét átnyálaztuk-bár nem tudom, hogy ő is megértett-e valamit belőlük, vagy csak én tudtam meg, hogy Csipkerózsika hapsiját Fülöpnek hívják…..
-Édesem!-nevettem fel ismételten, és „rosszallóan” megráztam a fejem.
-Ja, és rally-t is néztünk. Emma baba kacarászni kezdett, amikor meglátta, hogy apuci meg Kaj beleborultak az árokba!-közölte még, mint mellékes tényt, számomra azonban ez tette fel az i-re a pontot. A szám elé szorítottam a kezem, és kiohantam a szobából, majd a folyosóra érve, a földre rogytam és kisakadt belőlem a röhögés.
-Jól vagy Szívem?-jött ki néhány másodperc múlva Kimster a szobából.
-Hát persze!-bólogattam hevesen, de már hétrét görnyedve nevettem.-Imádom Emmát!