81. rész

A napok felfoghatatlan gyorsasággal száguldottak el mellettünk, és a rengeteg együtt töltött időnek hála Emma kezdte egyre jobban megismerni és ezzel együtt megszeretni az apukáját illetve Kimi is szorgosan igyekezett bepótolni a lemaradását, és megtanulni, hogy miként is kell bánni egy ilyen kis csöppséggel. Persze, megismerte az árnyékos oldalt is, és rájöhetett, hogy a gyermeknevelés nem olyan leányálom, amilyennek hitte, főleg miután egész éjszakákat kellett az ébren lévő Emma mellett virrasztani, vagy amikor fél óránként felsírt valamiért a pici. Én már ismertem ezt a rendszert, neki azonban még teljesen új volt, és ez hamarosan meg is látszott rajta, hiszen egyre fáradtabb és nyúzottabb lett, míg engem nem viseltek meg annyira ezek a dolgok, annak ellenére sem, hogy még nem jöttem helyre teljesen.
A kisebb zökkenőktől eltekintve, minden a lehető legnagyobb rendben zajlott. Emma egyre jobban volt, nagyon sokat játszottunk vele, együtt fürdettük, etettük őt, és Kimster is egyre jobban belerázódott a feladatába. A kettejük között kialakuló félben lévő kapcsolat sikerességét az is tükrözte, hogy Emma számtalanszor csak az apukája karjaiban volt képes elaludni.Teljes nyugalom honolt körülöttük, így elérkezettnek láttam az időt arra, hogy pár napra-mégha fájó szívvel is-de magára hagyjam a családomat, és hazautazzak Magyarországra.

Fél 10-re a reptéren kellett lennem, ennek ellenére 9 után én még a házban rohangáltam a mobilomat keresve, és közben a szememet Kimin tartva, aki éppen akkor etette a csöppséget.
-Ne felejtsd el, hogy holnap délelőtt kell mennetek tornára, utána pedig szigorú alvás, minimum fél 4-ig!-kötöttem a párom lelkére már sokadszorra a feladatokat, amikor éppen elhaladtam előttük.
-Gina, már vagy egy milliószor elmondtad. Tudom mi a dolgom!-sóhajtott fel jól hallhatóan.
-Tudom, csak…..talán így akarom leplezni a mérhetetlen bűntudatomat, ami attól van, hogy itt kell hagyjalak titeket!-ismertem be fülig pirulva, és zavaromban elmosolyodtam.
-Minden oké lesz, jól megleszünk Emmával, hidd el! Elviszem majd sétálni, és mesélek neki, meg kap majd finom kaját-vigyorgott a lányára.
-El fogod őt kényeztetni!-ráztam meg a fejem nevetve.
-El bizony!-vágta rá rögtön.-Ő az én büszkeségem, és biztos lehetsz benne, hogy mindig vigyázni fogok rá. Próbáljon csak idejönni valami fiú, úgy elkergetem innen, hogy ijedtében még azt is elfelejti, hogy hol van a házunk!-jelentette ki roppant határozottan és büszkén kihúzta magát.
-Kimiii!-nevettem fel hangosan.-Annyira lökött vagy! De így szeretlek!-nyomtam egy csókot a szájára.
-Biztos nem haragszol, hogy Seb visz ki a reptérre?-érdeklődte aggódva.
-Dehogyis!-ráztam meg a fejem.-Ez így tökéletes lesz! De megyek is, mert már vár rám! Nagyon-nagyon vigyázz rá kérlek és ha valami gond adódna, amit nem tudsz kezelni, hívj fel bátran! Ígérem, sietek vissza hozzátok, vasárnapnál tovább nem maradok!-mondtam neki komolyan.
-Minden rendben lesz Kicsim, ne aggódj!-simogatta meg az arcom.
-Légy jó Tündérkém, és fogadj szót apucinak!-vigyorogtam a csöppségre, miközben a karjaimba vettem őt.-Sietek vissza hozzá Emma, nagyon szeretlek!-öleltem magamhoz ó szorosan, és sok-sok puszit adtam a pofijára, meg az ujjacskáira is.
-Vigyázz magadra Szívem!-mosolygott rám Kimi és forrón megcsókolt.-Szeretlek!
-Én is szeretlek téged!-pislogtam rá kissé meghatottan, és még egy csókot leheltem az ajkaira.
-Sietek haza! Sziasztok!-köszöntem el tőlük sieősen, remélve, hogy így nem látják meg a szemeimben felbukkanó könnycseppeket.

Budapestre érve, az első utam a lakásomhoz vezetett. A taxiból kiszállva, a kissé megpakolt bőröndöt magam után húzva a társasház bejárata felé indultam. Lassan és kissé nehézkesen felslattyogtam a másodikra, majd a lakásom ajtajához léptem. Elfordítottam a kulcsot a zárban és pillanatokon belül a kis előtérben kötöttem ki. Mosolyogva néztem körbe az immáron elég régen látott helyiségeken, és Emma szobájában még el is időztem kicsit. Még mindig rajongtam a csillámos pillangókkal díszített falakért, és az egyszerű, letisztult színek és tárgyak harmóniájáért, amik olyan bájossáá tették a helyiséget.
Egy frissítő zuhany után átöltöztem, aztán felhívtam a bátyámat, aki szintén Budapesten időzött azokban a napokban. Hamarosan meg is érkezett, és egy kis üdítőzés, meg csevegés után felkerekedtünk és elindultunk Em néniékhez. Útközben megálltunk még egy virágboltnál is, és beszereztük a virágokat és mécseseket, amiket a temetőbe szerettünk volna kivinni.
A nagynénémékhez érve, Lőrinc leállította a kocsit a ház előtt, majd egymásba karolva, nevetgélve indultunk el a bejárat felé. Becsengettünk, és vártuk, hogy kinyissák az ajtót…….