77. rész

Másnap reggel fáradtan nyitottam ki a szemeimet, és muszáj volt néhányat pislognom, hogy fel tudjam mérni a helyzetet. Egyedül feküdtem az ágyban, Kimi nem volt már mellettem. Felemelkedtem kicsit, hogy jobba körül tudjak nézni, a párom pedig éppen ekkor lépett ki a fürdőből. Mindössze csak egy boxert viselt, a hajából pedig még csöpögött a víz……egyenesen a mellkasára. Ahogy láttam, hogy végiggurulnak az izmos felsőtesten, rögtön eszembe jutott az éjszaka, és nyelnem kellett egyet.
-Jó Reggelt Drágám!-vigyorgott rám Kimster, aztán odalépett az ágy mellé és szájon csókolt.
-Neked is Szívem!-mosolyogtam rá, amikor ajkaink elváltak.-Be kell ismernem, igazad volt!-sóhajtottam színpadiasan. –Tényleg jobban lefáradtam, mint te!-a vőlegényem hangosan felnevetett, aztán adott egy puszit a homlokomra.
-Megyek, felébresztem Matit, javaslom, te addig készülődj össze, utána pedig menjünk le reggelizni! Megéheztem!-vigyorgott rám roppant kajánul és közben megsimogatta a hasát. Ráöltöttem a nyelvem, aztán a takarómat magamhoz fogva elindultam a fürdőbe, hogy amíg a kis lurkót kihúzza az ágyból, én vegyek egy frissítő zuhanyt.

A délelőtt szempillantás alatt tovaszállt, és a következő amire eszméltem, hogy már a pályán lófrálunk, egy hadseregnyi ember között.
-Komolyan mondom, itt nagyobb a forgalom, mint Görögországban főszezonban!-jegyeztem meg nagyokat pislogva, a rajtrácson ácsorogva.
-Talán kellene tőlük valamiféle járadékot szedni!-vigyorgott Kimster.
-Gratulálok! Úgy látom, sikerült elvégezned, a „Hogyan váljunk Bernie Ecclestone-ná” tanfolyam alapképzését!-kacsintottam a vőlegényemre.
-Hehe, vicces vagy Szívem!-grimaszolt, és a napszemüveget az orrára tolta.
-Tudom!-mosolyogtam rá bájosan, és egy röpke csókot nyomtam a szájára.
-Sziasztok fiatalok!-hallottunk meg hirtelen egy férfihangot. Azonnal megfordultunk, és egy nálunknál alacsonyabb, barátságos ábrázatú férfival találtuk szembe magunkat.
-Jean!-kiáltott fel Kimi meglepetten, és megölelte őt.-Ezer éve nem láttalak már!-jegyezte meg szélesen mosolyogva.
-El sem tudom mondani, mennyire boldog voltam, amikor Chrstian és Sebastian elújságolták, hogy sikerült téged rávenniük arra, hogy rajthoz állj itt Belgiumban-újságolta izgatottan.
-Szó, mi szó, meglepett, hogy Seb előállt ezzel az ötlettel, és először nem is akatam belemenni, de Rose és Mati meggyőztek!-mosolygott Kimster.
-Apropó Mati! Hadd lássam végre a fiatalurat! Legutóbb akkor találkoztam vele, mikor meglátogattalak titeket Baarban. Az pedig, ha emlékezetem nem csal, már két éve volt!-szavak nélkül is tudtam mit kell tennem. Megfogtam Mati kezét, és picit előrébb tessékeltem őt, hogy a Jean néven nevezett férfi „szemügyre” tudja venni a kis csibészt.
-Csókolom!-köszönt kissé megszeppenve az én kis drágám, aztán kezet fogott az FIA elnökével. Időközben sikerült elolvasnom a nyakába akasztott piros kártyán álló szöveget, amiből azonnal rájöttem, hogy ki is az ismerősünk.
-Hűű, de nagyot nőttél mióta nem láttalak! Kiköpött apád vagy, csak kicsiben!-kacsintott Matira.
-Nos, ő pedig itt a jövendőbeli feleségem, Rose!-tolt kicsit előrébb engem is Kimster.
-Jó napot! Rosalie Stevenson!-nyújtottam felé a kezem, és barátságosan mosolyogtam.
-Üdv Miss Stevenson! Jean Todt vagyok!-viszonozta a gesztust.-Bevallom őszintén Rose, jó látni, hogy a fiúk, és főleg Kimi végre újra boldogok, és kiengyensúlyozottak. És azt hiszem ez legfőképpen annak köszönhető, hogy rátaláltak Önre!-az arcom halvány rózsaszínről egyre inkább vörösre kezdett változni, ugyanakkor jóleső melegség járta át a testem ezen mondatok hallatán. Örültem, hogy így vélekedik rólam Mr. Todt. Hallottam, hogy Kimi felnevetett, aztán odahúzott magához, és egy lágy csókot lehelt az ajkaimra.
-Bocsássatok meg, de nekem most mennem kell! Már csak 20 perc van a kezdésig!-mondta az óráját nézve az elnök.
-Örülök, hog találkoztunk!-mosolyogtam rá.
-Én úgyszintén! Sok sikert Kimi! Csak ügyesen és hideg fejel Jégember!-veregette meg a párom vállát. –Szurkolj ám apának!-vigyorgott rá a kicsi fiúra, és megborolta szőke tincseit.-Sziasztok!-búcsúzott tőlünk, és aztán néhány másodperc múlva már ott sem volt.
-Szerintem ideje nekük is visszamennünk a boxba!-jegyeztem meg halkan.-Kicsit még fejben is fel kellene készülnöd!-mosolyogtam rá kedvesen a vőlegényemre.
-De én örülök, hogy itt vagytok velem!-reagált rögtön a mondatomra.-Persze, ha így gondoljátok……-sóhajtott, aztán leguggolt, a napszemüvegét a fejére tolta és odahívta magához a fiát.
-Ugye jófiú leszel és hallgatsz Rose-ra?-vigyorgott rá a kis csibészre.
-Háááát…..-játszotta a gondolkodót, én pedig jót nevettem rajta.-Legyen!-vágta rá némi habozás után. –Vigyázz magadra Apu, de azért nyerd meg a versenyt!-közölte a kívánságát Kimsterrel, amin ismét jót derültünk.
-Igenis!-szalutált viccesen a fiának és nyomott egy puszit a homlokára, megölelte őt, végül le is pacsiztak egymással.
-Szeretlek!-súgta neki Mati halkan.
-Én is téged Kicsim!-borzolta össze a kisfia haját a Bajnokom. –És téged is Drágám!-emelkedett ismét az én magasságomba.
-Légy óvatos! Nem szeretnénk, ha valami bajod lenne! Annyit nem ér az egész!-vontam vállat. –Szeretlek Édesem!-mosolyogtam rá szerelmesen, és forrón megcsókoltam őt.
-Apuu, Rooose, meddig nyalakodtok még??-visongatott Mati, mire azonnal szétrebbentünk.
-Héé! Hol tanulsz te ilyeneket?-nézett rá rosszallóan a fiára Räkka. Mati csak syunított, de egy szót sem szólt. Elnevettem magam, még egy csókot nyomtam Kimi szájára, aztán megfogtam Mati kezét.
-Csak ügyesen!-kacsintottam rá a vőlegényemre, majd a kis lurkóval együtt elindultunk vissza a boxba, hogy onnan nézzük végig az izgalmasnak ígérkező futamot.