72. rész

Sebit hazaküldtük, arra hivatkozva, hogy neki is szüksége van a pihenésre, és talán legbelül mindketten úgy éreztük, hogy kell nekünk idő, hogy kicsit kettesben legyünk, és úgy vigyázzuk Emma álmát. Lassan és nehézkesen peregtek a percek, és minden egyes óra után nehezebb volt nyitva tartani a szemeimet, de muszáj volt, hiszen tudtam, hogy most nem aludhatok. Megittunk már néhány kávét, próbáltunk beszélgetni is, hogy ameddig csak tudjuk, húzzuk az alvást, de az éjszakai ébrenlét után már mindketten iszonyatosan kivoltunk. Kimi próbált megggyőzni arról, hogy aludnom kellene kicsit, de én erősen ágáltam a dolog ellen, és úgy döntöttem, inkább sétálok egy kicsit a folyosón, hogy felfrissítsem magam csöppet.
Este 6-kor aztán letellett az a kritikusnak mondott 24 óra. Az elmúlt napban semmiféle komplikáció nem lépett fel, és ez bíztató volt, de féltünk, hogy még bármi bekövetkezhet. A kis Tündér ágya mellett ültünk még mindig, teljesen kimerülve és egymás vállára dőlve, amikor benyitott a már ismerős nővérke a kórterembe.
-Jó estét!-köszönt nekünk kedvesen-.Önök még mindig itt vannak?-kérdezte meglepetten, de közben mosolyra húzta a száját.
-Félig már aludva, de itt!-válaszolt Kimster, és közben elnyomott egy ásítást.
-Javaslom, hogy menjenek haza és pihenjék ki magukat. Ha valami változás történik, felhívom Önöket! Szükségük van az alvásra, főleg a Kisasszonynak!-pillantott rám jelentőségteljesen.-A bordarepedés, ráadásul az ilyen mértékű, és az agyrázkódás nem játék!
-Tudom, de engem, a saját állapotomnál jobban érdekel az, hogy a lányunk hogy van!-jelentettem ki ellentmondást nem tűrően.
-Megértem Georgina!-bólintott.-Jahjj, ne haraudjon!-kapta a szája elé a kezét.
-Semmi gond Frau…..
-Anna Walden!-nyújtotta a kezét.
-Georgina Tárnoki. Az úr pedig itt mellettem Kimi Räikkönen, bár azt hiszem nem is kellene bemutatnom őt!-mutattam rá a Jégemberre és pimasz mosoly jelent meg az arcomon.
-Hát, szó mi szó…….-nevetett a nővérke, és közben az arcának hamvas rósaszín pírja is egyre sötétebb lett.
-Menjünk haza, legalább éjszaka pihenjünk egy kicsit!-szólalt meg végre valahára Kimi.-Anna biztosan szólni fog nekünk, ha van valami változás.
-Így lesz, ígérem!-mosolygott az említett.
-Hát jó!-sóhajtottam fel.-Pihengess Hercegnőm és gyógyulj meg hamar!-mosolyogtam rá a lányunkra és óvatosan megsimogattam az arcát.
-Jó Éjt Kicsim! Holnap találkozunk!-tette meg ugyanezt a gesztust Kimi is.
-Köszönöm a kedvességét Anna!-öleltem meg hirtelen a fiatal nőt.
-Ez a dolgom! Menjenek és pihenjenek. Holnap nem dolgozom, de megbízom a kolléganőimet, hogy fokozottan figyeljenek Emmára.-mosolygott.
-Köszönjük Anna! Jó Éjszakát!-búcsúzott Kimi helyettem is.
-Jó Éjszakát!-köszönt a nővérke is.
Felvettük a kabátjainkat, vetettünk még egy-egy pillatást a kis Tündérre, aztán elindultunk haza, hogy mi is aludjunk néhány órácskát.

Kimi házába visszatérve gyorsan-már amennyire lehetőségeim engedték-lezuhanyoztam, hajat mostam, aztán gyorsan meg is szárítottam vizes tincseimet, majd a Jégember még belém imádkozott némi vacsorát is, majd együtt, szorosan ölelve a másikat, lefeküdtünk aludni.
Reggel arra ébredtem, hogy Kimi az arcomat simogatja és közben becézget engem. Elmosolyodtam, de a szemeimet még nem nyitottam ki, kicsit kérettem magam.
-Jó Reggelt Hamupipőke! Sokáig tartott a bál tegnap éjszaka, hogy most ilyen nehezen ébredsz?-kuncogott, és egy puszit nyomott az arcomra.
-Miért keltettél fel? A herceg még nem találta meg az üvegcipellőmet!-motyogtam álmosan.
-Te ezt nem tudhatod!-pöccintett rá óvatosan a nózimra.-Lehet, hogy már keresi az ő Hercegnőjét és a nagy kapkodásban észre sem veszi, hogy ott van előtte!-erre a mondatra azonnal felpattant a szemhéjam, és a tekintetem összekapcsolódott az övével. Zavartan elmosolyodott, majd hirtelen valami nagyon érdekeset talált a kezén és azt kezdte „vizsgálgatni”.
-10 percet kapsz, hogy összekészülődj Hamupipőke. Utána visszajövök érted!-jelentette ki néhány másodperc múlva.
-Mi ilyen sietős?-kérdeztem vissza, és elnyomtam közben egy ásítást.
-Van számodra egy kis meglepetésem!-mosolygott.-De ne kíváncsikodj, semmit nem fogok mondani! Öltözz föl, jövök később!-hadarta még gyorsan, aztán elsietett a szobából.

Lassú és lomha mozdulatokkal kimásztam az ágyból, aztán egy viszonylag gyors fürdőszobai „körút” után felvettem egy sötétkék farmert, hozzá pedig egy rózsaszín garbót, a lábamra húztam egy meleg zoknit, aztán gyorsan átkeféltem a hajam és az ágyra csüccsenve vártam, hogy Kimi visszatérjen a szobába. Alig, hogy letettem a fenekem, ő máris ott termett, kezében egy sálat szorongatva.
-Az minek?-kérdeztem rögtön, és kíváncsian pislogtam a Jégemberre.
-Bekötni vele a szemeidet, hogy ne tudj leskelődni-öltötte rám a nyelvét, aztán odatérdelt mellém az ágyra és óvatosan a szemeim elé tette a kiegészítőt, majd megkötötte a tarkómon.
-De miért? Mit nem láthatok?-pánikoltam be teljesen.
-Nyugi, csak gyere!-fogta meg a kezem, és elkezdett maga után húzni.
-De Kimi, követelem, hogy mondd……-kapálóztam roppant hisztisen, de még a hangom is elakadt, amikor éreztem eltűnni a talajt a lábam alól, és a Jégember a karjaiba vett engem.
-Jelzem, lépcső közeledik, és nem szeretném, ha leesnél!-adott rövid, ám annál tömörebb magyarázatot az iménti történésre. Nem szóltam már semmit, csak hagytam, hogy tegye amit eltervezett. Rövidesen újra egyene talajon lépkedett, és amint megállt, engem is talpra állított, majd mögém lépett és levette a kendőt a szememről…….