75. rész

Másnap, reggelizés közben Kimi felvetette, hogy a harmadik szabadedzés ideje alatt ne menjünk ki a pályára, elég lesz, ha csak az időmérőt nézzük meg. Én ebbe bele is egyeztem, Mati azonban erősen ágált a dolog ellen. A kissrácot egyszerűen nem lehetett lelőni, teljesen be volt zsongva a versenyhétvége miatt, és nem úgy tűnt, hogy ez a kezdeti lelkesedés alábbhagy. Így aztán mindannyian összekaptuk magunkat, és együtt indultunk el a pályához. Szerencsére nem számítottunk már olyan hatalmas „újdonságnak”, mint az előző napokon, és a riporterek sem rohantak le minket minden 10. méteren. Azt hiszem, kijelenthető, hogy ennek mindhárman felettébb örültünk.

Azt hittem, hogy ismét néhány óra punnyadás, és semmittevés fog következni az életemben, azonban ez nem következett be, köszönhetően annak, hogy megérkezett a felmentősereg, Raquel del Rosario szeméyében. Ő sem volt túlzottan elragadtatva az ötlettől, hogy végig kell néznie a szabadedzést, így aztán közösen kitaláltuk, hogy délelőtt elmegyünk kicsit szétnézni a városban. Igaz, ami igaz, a csütörtöki városézés inkább a butikokra és a bevásárló központokra korlátozódott, úgyhogy ideje volt némi kultúrát is magunkba szippantanunk.

Nagyon jól éreztük magunkat együtt a spanyol énekesnővel. Rengeteget nevettünk, fényképeztük egymást, és sok-sok, az életünkben oly fontos eseményt meséltünk el egymásnak. Tudtam, hogy Fernando feleségének személyében egy új barátnőre tettem szert. Ha csak ezt a fontos tényt nézem is, már megérze eljönni Spa-ba.
Dél körül beültünk ebédelni egy étterembe, és annyira elszaladt az idő, hogy taxit kellett fognunk azért, hogy biztosan időben visszaérjünk, még az időmérő kezdete előtt.
Miután átkeveredtünk néhány biztonsági őrön, és beléptető rendszeren, rohamléptekkel indultunk el a párjaink boxai irányába.
-Ha nem halljuk azt a tv-t az étteremben, biztosan elkéstünk volna!-nevettem fel kissé zavartan, aztán rákacsintottam Raquelre.
-Mostmár legalább azt is tudjuk, hogy Kimi és Fernando hol végeztek!-nevetett fel ő is.
-Igaz!-bólintottam. –Köszönöm, hogy elkísérsz a Red Bull boxáig! Nem szeretek egyedül kószálni a boxutcában. Úgy érezm, hogy amikor belépek, mindenki összesúg a hátam mögött. Na persze, ez nem feltétlenül negatív dolog, de én feszélyezve érzem magam emiatt!-hadartam a mondatokat, aztán egy halovány mosoly ült ki az arcomra.
-Ne aggódj! Eleinte én is így éreztem! De rengeteg barátra tettem itt szert, és mostmár nagyon sok ember mosolyogva integet nekem, mikor meglát!
-Ez mindenképpen jó dolog!-bólintottam egyetértően.
-Nos, kedves Rose, azt hiszem, hogy közös utunk itt most véget ér egy kis időre!-sóhajtott Raqu, amikor a Red Bull boxa elé érkeztünk.
-Mész is?-kérdeztem nagyokat pislogva.
-Hát elég érdekesen venné ki magát, ha a Ferrari boxa helyett a Red Bulléba sétálnék be!-nevetett jókedvűen.
-Igaz!-motyogtam magam elé.-Hát akkor köszönöm mégegyszer!-öleltem meg, ott mindenki szeme láttára.
-Mégegyszer nagyon szívesen!-adott egy puszit az arcomra.-Vigyázz magadra!
-Te is!-bólintottam, aztán sarkon fordultam, és a boxba sétáltam.
-Rose!-szólt utánam, mire rögtön megpördültem.-Mondd meg Kiminek, hogy sok sikert kívánok neki!-moslygott kedvesen.
-Rendben!-bólogattam, és közben folyamatosan hátráltam.-Én is sok sikert…..
-ROSE!-két oldalról is a nevemet kiáltották. Kinntről Raquel, míg benntről a párom. Hirtelen azt sem tudtam, hogy mit akarnak, és ahelyett, hogy megálltam volna, még gyorsabban haladtam hátrafelé, mígnem sikerült valakinek nekiütköznöm.
-Áúú!-kiáltottam fel én is, legfőképpen a meglepettség miatt. Megfordultam, és kerestem magam előtt az illetőt, akinek nekimentem, de rá kellett jönnöm, hogy nem felfelé, hanem lefelé kell néznem. Egy igencsak nyugdíjas korú, ősz hajú, szemüveges, nálamnál sokkal alacsonyabb férfivel találtam szembe magam. Személyesen, maga Bernard Charles Ecclestone volt az úriember…….ha nem tévedek.
-Jó napot Mr Ecclestone!-köszöntem kissé akadozva, és éreztem, hogy iszonyatosan zavarban vagyok, ugyanakkor majdnem elnevettem magam, amikor láttam Kimi és Mati vigyorgó fejét.
-Áhh, ismer engem Csillagom?-húzta a száját egy féloldalas mosolyra.
-Ki ne ismerné a kissé fanyar humoró, a Forma-1 kereskedelmi jogait birtokló brit milliárdos, Bernie Ecclestone nevét!?-bájologtam. Kimi elnevette magát, aztán rám kasintott. Azt hiszem, várta, hogy ebből mit sütök ki.
-Óhh, igazán örömmel tölt el, hogy a Red Bull csapat alkalmazásában ilyen okos, és tájékozott hölgyek állnak!-mosolygott rám, nekem viszont az állam a padlón kötött ki.
-Parancsol?-kérdeztem vissza kissé tudatlanul.
-Azt hiszem, hogy félre érted a helyzetet Bernie.-szólalt meg végre a vőlegényem. –Rose nem itt dolgozik, ő a menyasszonyom!-adta tudtára az információt, és átölelte a derekam.
-Áhh, szóval Ön Miss Robertson!
-Stevenson, de semmi gond!-legyintettem, mire Kimi megint elröhögte magát. Vicces kedvében volt a drága. Mondjuk engem is alaposan fojtogatott a nevetés.-Örülök a találkozásnak Mr Ecclestone!-bólintottam, aztán Kimit gyorsan szájon csókoltam, és elindultam a mosdó felé, remélve, hogy amíg a látómezőjükben vagyok, nem tör ki belőlem a nagy kínok árán visszatartott röhögés.