57. rész

Megetettem a pici lányt, megbüfiztettem, tisztába tettem, aztán visszafektettem a kiságyába. Nagy, boci szemekkel pislogott rám, én pedig eltanulva Sebtől a viccelődési szokásait, elkezdtem grimaszolni a lányomnak. Mosolyogva pislogott rám, és a pici kezecskéit nyújtogatta felém. Megpusziltam az összes kis ujjacskáját, majd a szájába adtam a fehér cumiját, ő azonban ezt rögtön kiköpte.
-Héé, hát mi volt ez kérem szépen? Hát mi volt ez?-vigyorogtam rá, majd újra a szájacskájába tettem, de ő megint elismételte az előbbi csínytevését. Nem untam meg vele a játszadozást, ő azonban szépen lassan elfáradt, és már nem volt kedve a cumit köpködni. Elszundikált, én pedig odatámaszkodtam a kiságy szélére, és ismét csak gyönyörködtem benne. Teljesen elgondolkodva figyeltem a halk szuszogását, mikor meghallotam, hogy nyílik a szobaajtó. Hátfordultam, és megpillantottam Em nénit, aki halk léptekkel indult el felénk.
-Éppen az előbb aludt el!-mosolyogtam bódultan, a tekintetemet újra a picurra irányítva.
-Jóllakott a Kishercegnő?-kuncogott a nagynéném.
-Hát nagyon úgy tűnik! És még játszott is, úgyhogy biztos alaposan kifáradt!-vigyorogtam.
-Ez a kislány teljesen úgy néz ki, mint te, amikor ennyi idős voltál!-mosolygott melegen Em néni.
-És az apját még nem is láttad!-jegyeztem meg szűkszavúan.
-Annyira hasonlít rá?-kérdezett vissza kissé meglepetten.
-A szemei…..ugyanaz a jégkék szempár…..mintha csak az apja nézne vissza rám!-suttogtam, és éreztem, hogy legördült egy könnycsepp az arcomon.
-Hiányzik?-kérdezte meg óvatosan Em néni.
-Ne értsd félre, boldog vagyok, hogy ilyen férfiakat tudhatok a családomnak, és barátaimnak, mint Miki bácsi, Lőri és Seb, és jól esik hogy velem vannak, vigyáznak rám, és minden nehéz percben fogják a kezem……mégis, hiányzik az a férfi, akit szeretek…..szerelemből, annak ellenére is, hogy átvágott, és tulajdonképpen csak kihasznált.
-Értem Kincsem, nem kell magyarázkodnod!-simogatta meg az arcom.
-Már a megismerkedésünk is roppant kacifántás volt…..-forgattam a szemeimet, ahogy arra a tavaly nyári estére gondoltam……-majd sokáig csak macska-egér játékot folytattunk egymással. Nem akartam beadni a derekam, de aztán azon az éjszakán, amikor az első bemutató volt…..akkor minden megváltozott.-sóhajtottam fel. –Onnantól már nem volt megállás, haladtunk lefelé a lejtőn, ráadásul észre se vettem, de szépen lassan beleszerettem Kimibe.-ilyen őszintén még soha nem beszéltem senkinek a dologról, és ez most csak előtört belőlem.-Aztán egy csapásra minden elromlott. Jenni közölte velem, hogy tudja mi volt a férje és köztem, majd kirúgott, és még azon az estén Kimi is lapátra tett. És ott volt még Emma is. Akkor azt hittem, hogy nem tudom végigcsinálni az előttem álló hónapokat, de hazajöttem, és itt voltatok ti, és a folyamatos bíztatásotok, amire irdatlan nagy szükségem volt. Csakis nektek köszönhetem, hogy sikerült talpraállnom. Seb és Lőri is, az idejüket nem sajnálva, a versenyek mellett is heteket töltöttek velem. Volt, hogy Sebastian egy-egy futam után haza sem repült, hanem egyenesen jött hozzám.-elkezdtem mesélni, és nem tudtam abbahagyni. Úgy éreztem, hogy muszáj mindent kiadnom magamból. És ki másnak mondhatnám el, ha nem a nagynénémnek, aki mindig ott volt mellettem és meghallgatta minden gondom, bajom.-Éppen ezért vagyok most bajban!-sóhajtottam fel újra.
-Hmm?-pislogott Em néni értetlenül.
-Nem tudok dönteni arról, hogy ki legyen Emma keresztapja!-húztam el a számat.
-Óhh, ez kissé kényes kérdés!-bólintott drága nagynéném.
-Most csak gondolj bele! Lőri a bátyám, és Emma a vérszerinti unokahúga. Mindig azt gondoltam, ha egyszer gyerekem lesz, akkor a bátyám lesz a keresztapja, és az egyik felem erre is hajlik, hisz imádom Lőrincet, rengeteget köszönhetik neki, és tudom, hogy mindig mellettem lesz, ha szükségem van rá! Azonban ott van a szívem másik csücske, Sebastian! Mióta ismerem, azóta imádom, és az elmúlt hónapok alatt még szorosabb lett a közöttünk lévő kötelék. Bármikor számíthatok rá, felhívhatom éjjel 2-kor, akkor is kedvesen szól bele a telefonba, és szívélyesen beszélget velem! Másrészről arra hajlok, hogy őt válasszam! Így aztán létrejön az alábbi-ha ebbe az ujamba harapok, ez fáj, ha a másikba, akor az-szituáció.
-Hát ez tényleg nehéz kérdés!-ingatta a fejét Em néni.-Őszintén bevallom, nem szeretnék túl sokat hozzászólni ehhez a témához, mert ezt a döntést neked kell meghoznod, egymagadnak! Abban viszont teljesen biztos vagyok, hogy bármelyikőjüket is választod, helyes döntést hozol!-mosolygott rám bíztatóam. Hirtelen megöleltem őt, és nyomtam egy puszit az arcára.
-Tudod mit? Menjünk, együnk valami finomságot!.-kacsintott rám pajkosan.
-Rendben!-bólogattam helyeslően, aztán visszafordultam a pici lány felé.-Szép álmokat Hercegnő!-suttogtam Emmának, aztán követtem a nagynénémet a nappaliba.