58. rész

A nappaliba érve, vidám nevetés zaja ütötte meg a fülünket. Egyszerre néztünk a helyiség másik felébe, és láttuk, hogy Miki bácsi, Hanna, Sebi és Nathalie jókedvűen beszélgetnek. Egymásra néztünk, és a kacarászásuk hallatán, mi is nevetni kezdtünk.
-Gyere, együnk valamit!-kezdett el húzni Em néni az ételekkel roskadozásig megpakolt asztal felé, aztán mindegyőnknek vágott egy szelet tortát.
-Mmm, ez nagyon finom!-szólaltam meg, miután a szelet felét már sikeresen elpusztítottam.
-Meg kell vallani, tényleg beválasztott ez a szöszi német!-biccentett Sebi felé, majd ő is tovább habzsolta a süteményét.
Leültünk az étkezőbe és tovább falatozgattuk a tortáinkat, majd a sütiszelet méretének csökkenésével párhuzamosan, újra beszélgetni kezdtünk. Egyszercsak Lőri toppant oda mellénk, és boci szemeivel leimádkozta a villámról az utolsó falat tortát.
-Ezt már ismerem! Mit akarsz?-vigyorogtam rá.
-Hajjajj…..tényleg túl jól ismersz!-forgatta meg a szemeit.-Beszélhetnénk Hugi?-mosolygott.
-Ti csak maradjatok itt, én meg megyek és megnézem, hogy mit csinál a nagybátyátok!-kuncogott Em néni, aztán felállt, és elindult a még mindig vidáman cseverésző társaság felé.
-Na csüccs!-paskoltam meg a széket. –Most pedig mesélj! Mit szeretnél mondani?-mosolyogtam Lőrire, amint helyet foglalt a mellettem álló széken.
-Először is tudnod kell, hogy nem hallgatóztam, csak be akartam menni, hogy megnézzelek titeket, de elcsíptem a beszélgetésetek egy részét, és az utána muszáj volt végighallgatnom!-magyarázkodással kezdett, ezt nem szerettem.
-Oké, akkor most mellébeszélés nélkül is megy Lőri?-pillantottam rá jelentőségteljesen.
-Szóval, a lényeg, hogy hallottalak téged és Em nénit a keresztapa kérdésről beszélgetni!
-Óhh, tényleg?-sütöttem le a szemeimet. Hirtelen úgy éreztem, hogy nem igazán tiszta dolog az, hogy megkérdőjelezem a tényt, miszerint a bátyám lesz Emma keresztapja.
-Héé….-a mutatóujját az állam alá téve felemelte a fejem, és a szemembe nézett.-Nehogy rosszul érezd magad emiatt!-mosolygott rám kedvesen.-Megértem a dilemmádat! És segíteni is szeretnék, hogy megoldódjon a kérdés!
-Hogyan?-néztem rá elkerekedett szemekkel, és kíváncsian vártam a válaszát.
-Legyen Seb a pici keresztapja!-jelentette ki teljesen komolyan, én azonban döbbenten néztem rá. Egyszerűen képtelen voltam elhinni, hogy ő magától lemondott erről a tisztről.
-Lőri!-suttogtam alig hallhatóan, és a szám elé kaptam a kezem.
-Nehogy azt gondold, hogy nem lennék szívesen Emmácska keresztapja, erről szó sincs, csak tudod úgy érzem, hogy Sebastian sokkal inkább megérdemelné ezt a csodás „szerepet”!
-De hát miért?-ráztam meg hitetlenkedve a fejem.
-Figyelj Hugi! Tudom, hogy hónapokkal ezelőtt azt mondtad, hogy nem az én hibám , hogy kiderült a Kimivel való románcod, ennek ellenére én még mindig úgy érzem, hogy nagy szerepem volt a lelepleződésben!
-Lőrinc! Kérlek!-csattantam fel kissé idegesen.
-Várj!-intett csendre.-Hadd folytassam!-lassan bólintottam. –Ez az egyik ok, a másik pedig az, hogy a terhességed alatt, Seb sokkal többet törődött veled, mint én. Volt, hogy több napig is itt volt, főzött neked-legalábbis próbálkozott-bevásárolt, segített ahol csak tudott, ezzel szemben én nem voltam mindig „kéznél”.
-De én ezt egyikőtöktől sem vártam el!-vágtam közbe.
-Tisztában vagyok vele, de akkoris ezt gondolom! Így tehát, ezekből a dolgokból levonva a következtetéseket, arra jutottam, hogy Sebinek kell Emma keresztapjának lennie.
-De ha ezt így kijelentem, akor lelkiismeret-furdalásom lesz miattad! És azt nem akarom!-mondtam szomorúan.
-Nézz a szemembe! Amit most elmondtam, teljesen komolyan gondoltam! És attól, hogy nem én leszek a keresztapja, még szerethetem őt! És szeretni is fogom! Nagyon!-mosolygott. Néhány másodpercig fürkésző tekintettel néztem az arcát, aztán a nyakába borultam.
-Biztos vagy benne?-kérdeztem meg utoljára.
-Igen!-bólintott elszántan.-Mondd el neki!-nézett a szemembe, és kedvesen mosolygott. Bólintottam, aztán felálltam, és megköszörülve a torkomat, elkezdtem beszélni:
-Hahóó! Figyelnétek rám pár perc erejéig?-kértem halkan. Mindenki arra fordult, és kíváncsian pislogtak felém. –Egy nagyon fontos dolgot szeretnék mondani!-kezdtem bele határozottan.
-Seb!-fordultam az én drága németem felé.Magára mutatott, aztán nagy szemekkel nézett rám.
-Szeretném tőled megkérdezni, hogy elvállanád-e azt a feladatot, hogy Emma keresztapja legyél?-mosolyogtam.
-Ezt-ezt komolyan kérdezed?-rázta hitetlenkedve a fejét. –Na és Lőri?-mutatott a mellettem álló bátyámra.
-Sebastian, én is azt szeretném, hogy te legyél a keresztapa! Nagyon sokat töprengett ezen a kérdésen az én drága húgocskám, de meggyőztem, hogy téged válasszon. Igazán megérdemled és úgy gondolom, hogy ez a leghelyesebb döntés, ami csak szülehet!-fogalmazta meg a bátyám roppant diplomatikusan.
-Nagyon boldoggá tennél, ha elvállalnád ezt a tisztet!-mosolyogtam rá a könnyeim között.
-Hát még engem milyen boldoggá tettetek ezzel!-nézett rám meghatottan, aztán hirtelen odalépett hozzám, és szorosan átölelt. –Köszönöm!-suttogta a fülembe, majd ahogy ismét szemben állt velem, láttam a szemeiben megcsillanó könnyeket.
-Hanna!-fordultam ezúttal a barátnője felé. –Remélem, hogy leszel olyan drága, és segíted Sebastiant a keresztszülőségben.-vigyorogtam rá.
-Én?-pislogott csodálkozva.
-Te bizony!-nevettem, és a kezemet nyújtottam felé, hogy végre ő is csatlakozzon hozzánk.
-Én…..én ezt em is tudom elhinni!-rebegte meghatottan.-Köszönöm, köszönöm, nagyon köszönöm!-ugrott a nyakamba boldogan, aztn szájon csókolta szőke barátját.
-Én köszönöm nektek!-mosolyogtam rájuk, és újra megöleltem őket.