40. rész

A szőnyegen feküdtem, és a tekintetemmel a hófehér plafont pásztáztam. Már nem sírtam, elapadtak a könnyeim, helyette az agyam kezdett el megállíthatatlanul kattogni. Nem voltam képes elhinni, hogy ez megtörténhetett velem. Kétségbe voltam esve, és a további terveknek még csak halvány szikrája sem fogalmazódott meg a fejemben.
-Miért engem ver a Sors? Miért?-suttogtam magam elé a kérdést, és éreztem, hogy újabb könnycseppek csorogtak le az arcomon.
„Boldognak kellene lennem, hisz csodás dolgot kaptam az élettől, de mégsem örülhetek neki. Nem lehetek boldog, nem rohanhatok a páromhoz, és nem vethetem magam a nyakába azzal a hírrel, hogy kisbabánk lesz! Nem lehet!”-a néhány kósza könnycseppet még rengeteg követte, és a csendes sírdogálás lassan újra hangos zokogássá duzzadt. Nem volt erőm felállni, nem voltam képes megmozdulni…..és nem is akartam, csak sírni, kisírni magamból az összes bánatot, és fájdalmat…….

A telefonom hangos csipogására ébredtem fel. Lassan nyitottam ki a szemeimet, és meglepetten vettem észre, hogy a szőnyegen fekszem. Derengeni kezdtek a dolgok, és amikor sikerült összeszednem magam valamelyest, kezembe vettem a mobilom, és kinyomtam az ébresztőt. Megpillantottam a dátumot, és ekkor újjabb döbbenet lett urrá rajtam.
-Neee, ne, ne! Nem akarok átmenni Jennihez!-nyüszögtem, de aztán kínszenvedések árán feltápászkodtam a padlóról, és elvonszoltam magam a fürdőbe, hogy vegyek egy frissítő zuhanyt.
Nemsokára, mondhatni egész frissen, álldogáltam a tükör előtt, és a hajamat próbáltam valami rendezett copf-szerűségbe fésülni.
-Nemsokára már nem vehetek ilyen pólókat!-sóhajtottam hangosan, amint végignéztem a tükörképemen. Lelki szemeim előtt már láttam a bő felsőket, az átlapolt, jól takaró blúzokat. Ismét hatalmas sóhaj szakadt fel a melkasomból.
Nehezen, de elszakadtam a tükörtől, aztán magamra kaptam még a kabátot, és a csizmát, beledobtam a táskámba a terveket, és útnak indultam. A hátam közepére kívántam ezt a látogatást, de a határidő, az határidő, nem tudtam mit tenni……

Odaérve a házhoz, bekopogtam, és vártam, ahogy mindig is. Nem voltam biztos abban, hogy Jenni szemébe tudok-e nézni ezek után, de muszáj volt erősnek lennem, nem törhettem össze. Megint nagyon elgondolkodtam, és csak arra eszméltem, hogy egy kéz suhant el az arcom előtt. Megrázkódtam, és a figyelmemet újra visszaterelgettem a helyes irányba.
-Szia!-köszöntem kissé zavartan a nőnek.
-Hello!-mosolygott rám.-Minden rendben?-kérdezte meg azonnal.
-Persze!-bólintottam, és ráerőltettem egy mosolyt az arcomra, majd követtem őt a házba. –Áthoztam a terveket, amiket kértél!-tértem rögtön a tárgyra.
-Óhh ez remek, tedd csak oda!-mutatott rá a dohányzóasztalra. Bólintottam egy aprót, és odasétáltam. –Kérdezhetek valamit?-szólalt meg váratlanul, én pedig azonnal megfordultam, és rá emeltem a tekintetem.
-Természetesen!-válaszoltam halkan.
-Milyen a férjem az ágyban?-tette fel a kérdést szemrebbenés nélkül. Teljesen elhűltam, és éreztem, hogy kezd urrá lenni rajtam a pánik.
-Te-tessék?-kérdeztem vissza dadogva.
-Jajj, ugyanmár! Csak egy nagyon egyszerű választ kell adnod! Szóval milyen?-nevette el magát.
-Én……én nem értelek!-ráztam meg a fejem, és közben próbáltam ütemesen venni a levegőt, de ez már lehetetlen küldetésnek számított.
-Jajj édesem, nehogy azt hidd, hogy a naiv, és ártatlan külsőd megtéveszt! Tudom jól, hogy viszonyod van a férjemmel!-emelte fel a hangját, és a szemei szikrákat lövelltek irányomba. Kissé hátrahőköltem.
-De mégis honnan……?-tudtam, hogy nincs értele tovább tagadni. Rájött a dologra.
-Nem vagyok se vak, se hülye! Láttam, hogy néztél Kimire, azt is észrevettem, hogy mit váltott ki belőletek az a kis fotózás…..és egyébként meg össze tudtam rakni a kirakós darabkáit!-gúnyos grimasz futott végig az arcán.
-Ha már a szembesítés pillanatait éljük, hadd bátorkodjak megkérdezni, mégis hova tűntetted el a nekem járó pénzt?-én is felbátorodtam. Úgy éreztem, hogy nincsen okom visszafogni magam, csak azért, mert Jenni rájött a „kis titokra”. Hangosan felnevetett, majd utána ugyanolyan lenézően pillantott rám.
-Mégis mit gondolsz? Ugye nem hitted, hogy megkapod a fele összeget! Édesem, ennyire naiv és hiszékeny még te sem lehetsz!-nézett végig rajtam lekicsinylően.
-Te átvágtál engem!-néztem rá összeszűkült szemekkel.
-Örülök, hogy rájöttél!-ült ki eg gonosz vigyor az arcára. –Nem mondtam volna, hogy az apróbetűs részt is olvasd át?-álszentkedett.
–Hogy te milyen képmutató szuka vagy!-köptem a szavakat, és undorral tekintettem rá.
-Kössz a bókot, igazán jól esett!-nevetett fel újra ördögien. Megborzongtam a hangjától. –Ja, és csak, hogy tudd, lehet, hogy még a terveidet is elveszem!-folytatta a földbedöngölést.
-Mi?? Azt nem teheted!-kiáltottam rá idegesen.
-Már miért ne tehetném? Sajnálattal és mély megdöbbenéssel fogom közöli az ügyfeleinkkel, hogy felrúgtad a közös megállapodásunkat, és el akartál szökni a pénzzel, én azonban nagy küzdelem árán ezt nem engedtem, és végül én magam rúgtalak ki……. Ja és persze innentől kezdve a cég csakis az én nevemet fogja viselni, és a kollekció, amit kiadok, már az én kreációm!-adta tudtomra „nagyszabású” tervét. Tágra nyílt szemekkel bámultam rá, nem bírtam felfogni amiket hallottam.
-Ezt nem teheted!-ismételtem újra a mondatot, de a végére már elcsuklott a hangom.
-Te kölcsönvetted a férjemet, én pedig elveszem a terveidet! Ennyi!-tárta szét a karjait.
-De ti már nem is vagytok együtt!-csattantam fel idegesen, és végső mentsvárként próbltam alkalmazni ezt az ürügyet.
-Ismered azt amondást, hogy a látszat néha csal?-újabb gonosz vigyor ült ki az arcára. Hirtelen úgy éreztem, hogy forogni kezdett velem a szoba, és én nem tudok semmit sem tenni, hogy ezt megállítsam. Megaláztak, és nekem ezt tűrnöm kellett.
-Most pedig Csillagom, tűnj el a házamból!-mutatott az ajtó irányába.
-Egy utolsó, szemét ribanc vagy!-vágtam a képébe végső elkeseredésemben, aztán sarkon fordultam, és kirohantam a házból. Nem érdekelt, hogy lát-e valaki, csak futottam, ahogy bírtam, egészen addig, amíg be nem értem a házamba. Lihegve rogytam a fal tövébe, és a térdeimre hajolva zokogtam tovább. A helyzet egyre kilátástalanabbnak tűnt…….