35. rész

Hiába is próbáltam kivárni, hogy elmenjen kora reggeli vendégem, csak nem akart tágítani, ezért kénytelen voltam, még ha nagy kínok árán is, de kimászni az ágyamból.
A hálóingem fölé kaptam egy meleg, plüss köntöst, belebújtam egy papucsba, és lassan, komótosan, a kócos hajamat igazgatva slattyogtam az előtér felé.
Kizártam az ajtót, és lassú, még álmos mozdulatokkal nyitottam ki azt, hogy megnézzem ki keres már hajnalok hajnalán.
-Jó Reggelt Kisasszony!-mosolygott rám ezer wattos mosolyával egy futár srác.
-Jó Reggelt!-bólintottam.
-Ezt itt Önnek hoztam!-nyújtott felém egy fehér kartondobozba csomagolt valamit.
-Ez micsoda? És ki küldte?-érdeklődtem kíváncsian, és közben próbáltam szemügyre venni az ajándékomat (?).
-Nem tudom Kisasszony, az én feladatom csak annyi, hogy kiszállítsam amit rám bíznak!-közölte némileg mentegetőző stílusban. –Kérem itt írja alá!-tolt a kezem ügyébe egy papírt, és egy tollat. Túlságosan is reggel volt még, amit mutatott, hogy még a G betűt is csak nagy kínlódások árán sikerült leírnom.
-Köszönöm szépen! További szép napot!-búcsúzott, és ismét rám villantotta fogpaszta vigyorát.
-Önnek is! Viszlát!-köszöntem, és a „fehér papírdobozos rejtéllyel” visszasétáltam a házba.
-Nézzük csak! Mi lehet ez?-morfondíroztam, miközben óvatosan bontogattam a gondosan összeillesztett csomagolást. Ahogy megláttam a doboz belsejét, még nem igazán értettem, hogy mi lehet ez, azonban hirtelen megpillantottam egy krémszínű borítékot, ami egy „polcszerűen” elhelyezett kartonpapíron feküdt. Óvatosan kiemeltem onnan, és kivettem a fehér, a szélein apró virágmintás levélpapírt, és olvasni kezdtem azt:

„Kedves Ginus!

Nagyon boldog születésnapot szeretnénk neked kívánni, és nagyon-nagyon sok sikert, és szerencsét a rögös úton, amit választottál. Reméljük, minden úgy fog sikerülni, ahogy te azt eltervezted! Valamit soha ne felejts el: ránk mindig, mindenben számíthatsz! Hanna és én is nagyon sajnáljuk, hogy nem lehetünk most ott veled Baar-ban, és nem ünnepelhetünk együtt, de muszáj volt visszajönnünk Hoppenheim-be néhány napra! Reméljük az ajándékunk tetszeni (no meg persze ízleni) fog, és nem vesszük zokon, ha esetleg hagysz nekünk némi kóstolót! :) Bulizz ma egy jó nagyot, és arra kérünk, hogy legalább az év ezen napján told félre a munkádat, és helyezd előtérbe kicsit saját magadat! Igazán megérdemled! : )

Mégegyszer Boldog Szülinapot!

Ölel,
Hanna és Seb

-Óhh Istenem!-kaptam a szám elé a kezem, és éreztem, hogy könnyek csorognak le az arcomon. –A saját születésnapomat is elfelejtettem!-nevettem fel kissé szarkasztikusan.-Ez hihetelen!-ráztam meg a fejem.-Jahjj Srácok, de szeretlek titeket!-mosolyogtam, és tovább bontogattam a dobozt, amiben végül megláttam egy csodaszép, törtfehér marcipán bevonatos tortát, aminek az oldalán arany színű szalag díszelgett, a tetején pedig szintén arannyal volt írva a „Boldog Születésnapot!” szöveg, körülötte pedig apró cukorgyönygök voltak elszórva, hullámminta formában. Csodáltam pár perci a cukrászremeket, és végül úgy döntöttem, hogy még nem vágom fel, inkább beteszem a hűtőbe, és majd, ha eljön az ideje, akkor megkezdem. Az arcomon hatalmas mosollyal mentem vissza a szobámba, és egy frissítő zuhany után felöltöztem, majd elindultam a boltba, hogy vegyek valami ebédnek, vagy esetleg vacsorának valót.

Egész nap kaptam a szebbnél szebb üzeneteket, még olyan emberektől is, akiknek még évekkel ezelőtt szerveztem valami rendezvényt. Természetesen a bátyám, és a nagynénm sem maradhattak el, és mindketten kifejezték sajnálatukat, amiért nem lehetnek velem a szülinapomon, de megnyugtattam őket, hogy nemsokára úgyis Budapestre utazom, és akkor bepótolhatjuk az elmaradt köszöntést.
Napközben eléggé el voltam foglalva, úgyhogy a kajakészítést délutánra halasztottam, ezzel pedig úgy döntve, hogy meglepem magam egy ünnepi vacsorával. Hét óra magasságában már szinte mindennel kész voltam, már csak a csirkemellek pirultak a sütőben. Beszaladtam éppen a konyhába, hogy leellenőrizzem, hogy állnak a husik, mikor csengetek. Ledobtam a konyharuhát, és rajtam lévő magassarkú szandában az előtér irányába tipegtem. Kinyitottam az ajtót, és mosolyogva vettem tudomásul, hogy Kimivel állok szemben.
-Szia!-köszöntem boldogan.
-Szia Gina! Bejöhetek?-mosolygott rám kedvesen.
-Felesleges kérdés!-forgattam meg a szemeimet, és beengedtem őt a házba.
-Hűű, de jó illatok terjengenek itt! Főzöl?-kérdezte, miután beleszagolt a levegőbe. És még mondja valaki, hogy a férfiakhoz nem a hasukon keresztül vezet az út…….
-Igen! Gondoltam készítek valami vacsorát! Velem tartasz?-ajánlottam föl.
-Ha már így meghívtál, akkor igen!-vigyorgott.-De szeretnék adni neked valamit még előtte!-tette hozzá kissé komolyabban.
-Micsodát?-néztem rá nagy szemekkel.Előkotort egy dobozt a kabátja belső zsebéből, és felém nyújtotta.
-Boldog Születésnapot Édes!-mosolygott rám a csibészes mosolyával. Meglepődtem, nem is kicsit, és ez látszott is, ugyanis hitetlenkedve ráztam a fejem, de közben óriási mosoly ült ki az arcomra.
-Te…….Te tudtad, hogy ma van a szülinapom? De mégis honnan?-kérdeztem meglepetten.
-Tudod ma már létezik olyan, hogy közösségi oldal!-vigyorgott.-No meg nem árt, ha van az embernek egy Sebastian Vettel nevű haverja!-tette hozzá, mint egy „mellékes tényt”.
-Óhh ezt el sem hiszem! Köszönöm!-öleltem meg, és egy apró csókot nyomtam a szájára, azonban mikor elhúzódtam volna, ő közelebb vont magához, és újra, szenvedélyesen megcsókolt.
-Ez még az ajándék része!-vigyorgott, és megcirógatta az arcom.-Meg sem nézed, hogy mit kaptál? Kíváncsi vagyok, hogy tetszik-e!-mosolygott kedvesen.
-Hát persze, hogy megnézem!-mondtam gyorsan, és kinyitottam a bordó bársony borításos dobozkát. Egy pillanatra még levegőt is elfelejtettem venni, amikor megláttam egy ezüst kígyóláncra fűzött, gyönyörű swarowsky kristályokkal ékesített pillangó formájú medált, ami egy fekete párnán feküdt. –Ez……ez csodaszép!-emeltem rá a tekintetem, és így láthatta a szemeimben csillogó könnyeket.
-Tényleg tetszik?-kérdezte kissé aggódva.
-Le vagyok nyűgözve, ez gyönyörű!-néztem teljesen megbűvölve az ékszert.
-Szabad?-mosolygott rám Kimi, és kivette a nyakláncot a dobozából, majd mögém lépett, és óvatosan a felrakta azt a nyakamra. A medálhoz emeltem a kezem, és végigsimítottam rajta.
-Köszönöm szépen Kimi!-mosolyogtam rá a Jégemberre, aki nem szólt semmit, helyette óvatosan megcsókolt, és szorosan magához húzott.