34. rész

Másnap reggel arra ébredtem, hogy Kimi apró csókokat nyomott a számra, és közben a nyakamat, és a karjaimat simogatta.
-Jó Reggelt!-köszöntött halkan, amikor érezte, hogy belemosolyogtam az egyik csókocskába.
-Neked is…..-köszöntem vissza szelíden.-……te lepedőakrobata!-tettem hozzá, és kaján vigyor ült ki az arcomra. Kimi hangosan felnevetett, aztán hirtelen megcsókolt.
-Birtokba vehetem a konyhád?-kérdezte hatalmas vigyorral, amint sikerült elszakadnunk egymástól.
-Ha nem gyújtod fel, és nem repíted fel az Űrbe, akkor már futhatsz is, és készítheted a reggelit! Pirítóst kérek dzsemmel, meg narancslevet, és azt sem bánom, ha csinálsz némi palacsintát, vagy mondjuk goffrit, vagy esetleg mind a kettőt, és légyszi főzz egy nagy adag kávét is, meg teát is csinálhatsz, és……
-Persze, persze!-vágott közbe.-De kis telhetetlen vagy! Nem is tudtam, hogy ekkora étvágyad van-kacsintott rám csibészesen.
-Mit vártál egy ilyen éjszaka után?-kérdeztem vissza költőien. –Teljesen kimerítettél!-mondtam a szemeimet forgatva.
-Szóval mégiscsak!-jelent meg újra az a ravaszos mosoly a szája szegletében.-Tegnap éjjel még azt mondtad, hogy ez meg se kottyant neked! Most meg panaszkodsz?-játszotta a meglepődött férfi szerepét.
-Menj a fenébe!-nevettem, és a kezemet a meztelen mellkasára téve, kicsit meglöktem őt.
-Ahogy parancsolja az úrnő, bár, ha kegyed megbocsát, most inkább elindulnék a főzésre kijelölt helyiségbe, és elkészítem a kisasszony által kért pompázatos reggelit!-adta elő fennséges szónoklatát, és elkezdett hajlongani előttem. Nem bírtam tovább, elkapott a röhögőgörcs, és a takaróm alá bújtam, hogy az utca lehetőleg ne hallja, hogy Kimi magánszámán kacarászok.

Fél óra múlva meg is érkezett a reggeli, méghozzá az ágyba. Szó, mi szó el voltam kényeztetve, és határozott meggyőződésem volt, hogy „megfogtam Isten lábát” ezzel a pasival. Nagyban falatozgattuk a lekváros pirítóst, mikor hirtelen eszembe jutott valami. Leraktam a kenyérszeletet az egyik tányérra, és megköszörültem a torkom.
-Valami baj van?-kérdezte rögtön a Jégember.
-Szeretnék tőled kérdezni valamit……vagyis inkább mondani……illetve nem is tudom!-bizonytalanodtam el, és a takaró szélével kezdtem babrálni zavaromban.
-Szerintem kezdj bele, és majd valami kisül belőle!-mosolygott rám bíztatóan.
-Szóval……tegnap hallottam egy elég érdekes telefonbeszélgetést Jenni, és valaki között. Mielőtt még félreértenéd, nem hallgatóztam…..vagyis igen, de az csak azután volt, hogy megütötte a fülemet egy kis mondatfoszlány, és kíváncsi lettem, hogy mi……
-Mondd már, mi az ami ennyire felzaklatott!?-vágott közbe Kimster kissé idegesen.
-Azt hiszem, hogy Jenninek….is…….van valakije!-mondtam kicsit bátortalanul.
-Ennyi az egész?-szaladt magasra Kimi szemöldöke, és megvonta a vállát.
-Hogy-hogy csak ennyi?-kéztem rá nagy szemekkel.
-Édes, ez nem újdonság számomra! Tudom, hogy megcsal….illetve ez így nem igaz, hiszen mi már tulajdonképp együtt sem vagyunk! Felőlem aztán azzal fekszik le, akivel csak akar! Rohadtul nem érdekel!-vont vállat hanyagul.
-Hát, te tudod, én csak elmondtam! Bár, elég kínos, hogy „árulkodtam”!
-Ugyanmár!-legyintett.-Semmi olyat nem mondtál, ami esetleg új lenne számomra!-mosolygott rám.
-Szerinted miért akarta ennyire ezt a fotózást? És mi a farncért kellett fél napig pózolnunk a kamera előtt? Olyan fura!-tereltem más mederbe a témát.
-Nem tudom!-rázta meg a fejét.-Azért remélem, hogy semmi csapda nem volt ebben, mert, ha esetleg igen, esküszöm, hogy kitekerem Hősugárzó Domi nyakát!-tette hozzá kissé fenyegető hangnemben, ettől függetlenül én hangosan felnevettem. –Viszont azon a véleményen vagyok, hogy hanyagoljuk a róluk szóló fejezetet, és inkább lapozzunk hozzánk!-vigyorgott ismét, majd elvette a tálcát az ölemből, és a kezemben lévő kenyérszeletet is kikapta onnan.
-Héé, én még éhes vagyok!-kiáltottam rá megjátszott felháborodással.
-Mi lenne, ha valami mással csillapítanánk az éhségünket?-kérdezte csibészes mosollyal, és boci szemekkel.
-Mire is gondolsz pontosan?-kérdeztem vissza „tudatlanul”, ezzel is húzva az agyát.
-Szerintem, tudod te azt nagyon jól!-mosolygott rám, és elkezdte csókolgatni a nyakam.
-Jaa, hogy erre gondolsz!?-kuncogtam teljesen „felvilágosodott elmével”, és egy gyors mozdulattal a hátára fordítottam őt, aztán ráültem a csípőjére, és a fejemet lehajtva a mellkasát kezdtem csókolgatni, közben pedig lehúztam a boxerét, és az ajkaimmal szépen lassan haladtam lefelé…….

Elképesztő gyorsasággal tűntek tova a napok, és arra eszméltem, hogy már november vége felé tartunk. Október közepétől szinte ki sem láttam a munkából. Jenni és én is mindig kitaláltunk valami újat, és természetesen ezeket az elképzeléseket meg is kellett valósítani. A szeptember végi, mondhatni nagy sikerű bemutató után, túl voltunk egy újabb ilyen eseményen, és úgy tűnt, nagy sikerrel vesszük az akadályokat, hiszen egyre többen érdeklődtek a ruháim iránt. Szépen lassan, de beindultak az üzletek, és egyre több estélyit kapkodtak el ami nekünk csak jó volt, bár azt meg kell hagyni, furcsáltam, hogy sokat még nem láttam az összegből, ami az eladott ruhák után járt nekünk. Már tervbe vettem, hogy megtudakolom Jennitől, hol is van az az összeg……
Közben a Forma-1-es évadnak is vége lett, így a srácok is többet voltak Baar-ban, aminek én személy szerint nagyon örültem. Kimivel egyre inkább összemelegedtünk, bár kezdett igen erősen nyomasztani ez a kissé „elnyomott” státusz, de nem akartam felhozni neki, tekintve, hogy arra volt inkább szüksége, hogy támogassam őt, miután úgy döntött a formaautók világából átnyergel inkább a WRC-be. Őszintén szólva szinte teljesen mindegy volt számomra, hogy melyik szériában versenyez, hisz nem értettem a szakágakhoz, és különösebben nem is érdekeltek, és ha ez nem lenne elég, hozzá kell tennem, hogy gyűlöltem az autóversenyeket…….ha megnéztem is, inkább csak kényszerből……nem voltak túl jó emlékeim róluk….
Mindent egybe vettve sikeres, ám roppant nehéz hónapot zártam. Alaposan ki is jött rajtam ez a felgyülemlett fáradtság, és minden reggel nehezen ment a felébredés, főleg, egy hideg, ám napos november végi napon, amikor a csengő hangja űzte el az oly csodás álomképeimet…….