72. rész

Bár a szerda esti találkánk a többiekkel kicsit hosszúra sikeredett, ennek ellenére reggel nem lustálkodhattunk tovább. Kimivel mindketten fáradtan másztunk ki az ágyból, én azonban okosan elküldtem őt zuhanyozni, majd visszadőltem a párnák és a takarók közé. Sikerült elszundítanom, és arra eszméltem, hogy Kimster óvatosan rázogatja a karom.
-Rose! Héééé! Nincs lustálkodás! Hasadra süt a Nap!-nevetett. Hirtelen valami hideg csöppent az arcomra, mire azonnal kinyitottam a szemeimet, és a látvány, ami a látómezőmbe került, eléggé sokkolt. Räkka még félig vizesen állt az ágy mellett, és mindössze egy fehér törülköző volt a derekára csavarva. Nyeltem egy nagyot, majd hirtelen ötlettől vezérelve, a fejemre húztam a párnám, hogy ne lássa a sötétpiros színben „tündöklő” arcomat.
-Édesem! Ébresztő!-harsogta, és közben lehúzta rólam a takarót.
-Hééé, neeeee!-kiáltottam morcosan, de a világért sem dugtam volna ki a fejem a párna alól. Kimi továbbra sem csitult el. Egyszercsak éreztem, hogy simogatni kezdte a hátamat, azonban ez csak megtévesztés volt, hiszen a kezei a nyakamhoz vándoroltak, és csikizni kezdtek.
-Kimiiiiii!-visítottam, és heves kapálózással próbáltam megoldani a problémát, aminek az lett a következménye, hogy a törölköző a földön, a vőlegényem meg rajtam landolt.
-Azt hiszem ez hatásos ébresztő volt!-dadogtam zavarban, és nyeltem egy hatalmasat.
-Ha gondolod felírhatjuk a szokásaink listájára!-mondta egy kaján vigyorral, aztán mohón megcsókolt. A nyaka köré fontam a karjaimat, és még közelebb húztam magamhoz, tovább hergelve ezzel életem párját.
-Tudod jól……hogy…..ha mi……most, akkor…..-csak különálló szavakban voltam képes beszélni, ugyanis erőteljesen kapkodtam a levegőt, miután ajkaink szétváltak.
-Tudom, tudom!-suttogta, és szomorúan lebiggyesztette az alsó ajkát.-De ne hidd, hogy elmenekülhetsz!-fenyegetett meg játékosan, és egy cuppanós puszit nyomott az arcomra, majd magára kapta a törülközőjét, és elindult, hogy feléébressze Matit is.

Bő egy óra múlva már a hotel halja felé tartottunk, és érdeklődéssel hallgattuk Mati véget nem érő csacsogását. Annyira édes volt, ahogy teljesen lázba hozta, hogy láthatja versenyezni az apját. Éppen mondott valami vicceset, én pedig nevetve emeltem fel a fejem, és megpillantottam Raquel és Fernandot, akik ott ácsorogtak a hatalmas aulában.
-Sziasztok!-köszöntem nekik kedvesen, amint odaértünk hozzájuk.
-Jó Reggelt!-mosolygott ránk Raquel.-Szia Kicsifiú!-simogatta meg Mati arcát, és még egy puszit is adott neki.
-Csókolom!-pislogott meglepetten a nőre.
-Hééé, Mati! Ne magázz engem! Nem vagyok én még olyan öreg!-vágta csípőre a kezeit, mire mi többiek elnevettük magunkat. –Szólíts nyugodtan Raquelnek!-mosolygott rá újfent.
-Rendben!-bólogatott hevesen.
-Kipihentétek magatokat?-vigyorgot rá Fernando.
-Azt azért nem mondanám, bár csodálkozom, hogy én simán felkeltem, Rose-t meg csak nagy kínlódások árán sikerült kihúzkodnom az ágyból!-kajánkodott a párom, aminek eredményeként beleboxoltam a karjába.
-Van már programod mára?-nézett rám Raqu.
-Hát, azt hiszem, hogy leülünk valahova Matival, és nézünk ki a fejünkből!-adtam tudtára a„nagyszabású” programtervemet, ami nem ígért semmiféle izgalmat a csütörtöki napra.
-Mi lenne, ha elmennénk inkább városnézésre?-kérdezte az arcán hatalmas mosollyal.
-Miért érzem úgy, hogy ez a városnézés csúnyán le fogja szívni a bankszámláinkat?-emelte Kimster előbb a plafonra, majd Fernandora a tekintetét.
-Hát nem is tudom haver……sóhajtott lemondóan a spanyol.
-Azt hiszem, jobb lesz, ha erre a „városnézésre” nem viszitek el Matit!-játszadozott Räkka, és odébbtolta a fiát.
-Hahhh, mégis mit gondoltok ti rólunk?-néztem rájuk tettetett megdöbbenéssel.
-Hogy nők vagytok!-állapította meg Alonso nagy bölcsen, mire Raquellel elröhögtük magunkat.
-Ha nem mondod, nem tudom……-forgatta meg a szemeit a felesége.
-És mást nem is gondoltok rólunk?-biggyesztettem az ajkam.
-De…...okos vagy, kedves, aranyos, és gyönyörű szép!-minden egyes szónál közelebb lépett hozzám Kimster, és a végére már az ajkai csak milliméterekre volt az enyémtől. Meg akart csókolni, de ekkor Fernando elhúzta tőlem.
-Na jól van, elég az érzelgősségből már srácok, csöpög a nyál!-vigyorgott, és elkezdte tolni maga előtt a vőlegényemet.
-Jó szórakozást Lányok!-intett nekünk Kimster, és „megadva” magukat, Matival együtt követték haladtak az akaratos spanyol előtt.
-Hát akkor, induljunk!-mosolygott rám Raqu, és belém karolva kezdett el húzni a hotel kijárata felé.
A „városnézés” csak címszóként illett a programjainkra, ugyanis múzeumok helyett inkább a bevásárlóközpontokat barangoltuk be, a nevezetességek helyett pedig, a próbafülkéket nézegettük. Már esteledni kezdett, mikor vagy egy tucat szatyorral a kezünkben, eléggé kimerülve visszaértünk a hotelbe. Összeszedtük magunkat, és az előző este „jól bevált” társasággal vacsorázni indultunk a szálloda éttermébe.