32. rész

Ezúttal rajtam volt a sor, hogy tátott szájjal nézzem őt. Az nem kifejezés, hogy leblokoltam, amikor megláttam a kissé „átalakított” Jégembert. Egyszerű fekete farmer volt rajta, egy fekete bőrcipő, és egy fehér ing, ami a mellkasa közepéig ki volt gombolva, szőke tincsei pedig némi zselével voltak helyreigazítva. Hevesebben kezdett verni a szívem, és nagyokat lélegeztem, nehogy véletlenül elájuljak, bár még ezek sem tudták megakadályozni azt, hogy megremegjenek a lábaim. Kimi gyorsan reagált, így sikerült elkapnia, mielőtt a földön kötöttem volna ki.
-Jól vagy?-kérdezte kicsit aggódó hanglejtéssel, és közben még mindig erősen fogta a karjaimat.
-Igen, persze! Nincs semmi gond!-bólintottam, és kibontakoztam az öleléséből, a tekintete azonban még mindig fogva tartott.
-Nos, kezdhetjük végre?-robbant be egyszercsak Dominique a szobába. Azonnal szétrebbentünk, és zavartan pislogtunk a másikra.
-Persze!-szólaltam meg végre, és visszaindultam a székhez.
-Várj!-kiáltott rám a srác, amire összerezzentem. –Oda ő fog ülni!-mutatott rá Kimsterre.
-Ahogy gondolod!-vontam meg hanyagul a vállam, aztán a karjaimat a mellkasom előtt összefonva arrébb lépkedtem, és vártam a további fejleményeket.
-Na figyelj Szépfiú! Te lecsüccsensz arra a bárszékre, és arra fgsz nézni!-mutatott a szoba egyik sarkába. Tágra nyílt szemekkel bámultam rá, és kíváncsian vártam, hogy ebből mégis mi a frászt fog alkotni.
-Kezdem úgy érezni magam, mint valami dísztárgy!-sóhajtott fel Kimi jól hallhatóan, majd teljesítette a hozzá intézett kérést.
-Csodálatos vagy drágám!-parolázott Dominique a finnek ászának. Nem kicsit indult rá a Bajnokra a tenyérbemászó stílusú fotós.
-Még mindig Kiminek hívnak! Kössz!-reagált az iménti megszólításra, és az arca gúnyos grimaszba rándult. Nem csodálkozom azon, hogy kiakadt.
-Szóval! Gyere csak velem!-ragadta meg hirtelen a karom a fényképészek ritka gyöngyszeme, és elkezdett húzni a sarokba, ahova Kiminek néznie kell. –Húzd fel a jobb lábad a falra, a bal kezedet pedig kapard a tapétát, és adj bele minél több dögöt!-mondta szenvedéllyel a hangjában, majd kiadott valami vadmacskahang-utánzatot, ami, hogy őszinte legyek, elég gyatrára sikeredett.
-Már ne is haragudj, de nem vagyok macska!-válaszoltam vissza hetykén. –Azt remélem nem várod el, hogy nyávogjak is!-tettem még hozzá a hangomban „csöppnyi” iróniával.
-Na tedd szépen a dolgod!-paskolta meg a hátam, és visszatért a fényképezőjéhez. Hátrafordultam, hogy lássam Kimi fejét, de arra nem voltak szavak. Teljeesn le volt fáradva, és összegörnyedve ült a széken, közben pedig azt mutogatta, hogy a pasi nem normális. Megint elnevettem magam, és a homlokomat a falnak támasztva kuncogtam tovább.

Lehetetlenebbnél lehetetlenebb „felállásokat” talát ki a drága Dominic, mi azonban álltuk a sarat. Nem tudott olyat kitalálni, amit mi ne csináltunk volna meg. Egyre közelebb és közelebb vitt minket egymáshoz, és végül már mindketten ott voltunk a bárszéknél.
-És most jön a finálé!-közölt velünk még mindig óriási lelkesedéssel.
-Csodás!-dunnyogta Kimi, és a fejéhez emelte a kezét, de végül nem túrt bele a hajába. Azt hiszem, tartott tőle, hogy ismét órákig kellene ücsörögnie a sminkszobában.
-Szóval Kimi Cica! Pakold vissza a formás popód arra a székre, te pedig Gini-mini ülj rá a combjára!-adta ki az újabb instrukciókat.
-Mi?-néztem rá meglepetten.
-Édesem! Nem voltam elég egyértelmű? Megmutassam a gyakorlatban is, hogy mikét kell ráülni egy ilyen dögös pasi combjára?-rebegtette meg a szempilláit.
-Neee! Nem kell!-kiáltott közbe Kimster.-Menni fog ez anélkül is!-dobott be egy bájvigyort, és a karomat megragadva, magához húzott. –Ülj már bele az ölembe!-suttogta alig hallhatóan.
-Oké, most karold át a nyakát, a fejed pedig hajtsd oda a nyakhajlatához!-közölte velem a további utasításait, amiket én megadóan követtem. Ahogy közelebb hajoltam Kimsterhez, éreztem a parfümje illatát, ami ismét elbódított. Behunytam a szemem, és nagyokat lélegeztem, hogy mélyen magamba szívhassam ezt a karakteres, ám mégis lágy aromát. –Kimi drága, te pedig a bal kezeddel öleld át a derekát, a jobbat pedig lazán csúsztasd a kinyújtott lábára. Halkan felsóhajtottam, ahogy észleltem, hogy a Jégember megérintette a combom. Hirtelen furcsa érzésem támadt, és valami arra késztetett, hogy felemeljem a fejem. Döbbenten vettem észre, hogy Mrs Räikkönen a nappali ajtóban ácsorog.
-Ne tegyél semmi olyat, ami bajba keverhet! Jenni figyel minket az ajtóból!-súgtam a fülébe.
-Pedig legszívesebben rádöntenélek arra a kanapéra, és addig csókolnálak, amíg el nem veszted a fejed!-válaszolt vissza halkan. Elmosolyodtam, és az arcom a nyakába fúrtam.
-Jobban örülnék, ha most azt csinálnád e helyett az önmegtartóztató magatartás helyett!-reagáltam a kijelentésére, aztán éreztem, hogy felsóhajtott. Azt hiszem kezdett köztünk újra megtörni a jég…..