31. rész

Mikor sikerült abbahagynom a röhögést, a szemeimet törülgetve próbáltam felegyenesedni, és megnézni, hogy ki is az a „szépfiú”, akire „rástartolt” a fotósunk. Szinte azonnal lefagyott a vigyor az arcomról, amikor megpillantottam Kimit, aki a szoba másik végében állt, és igencsak furcsán méregette a srácot.
-Én?-kérdezte felhúzott szemöldökkel, miközben magára mutatott.
-Naná, hogy te Szivi! Látsz még itt mást is rajtunk kívül?-kérdezett visza felháborodottan Dominique, mire én vágtam egy gúnyos grimaszt. „Itt se vagyok SZIVI!”-néztem felé gyilkos pillantással.
-Mit akarsz?-kérdezte unottan a szöszi, és pár lépést közelebb lépett. Azt hiszem ekkor vette észre, hogy én is jelen vagyok, ugyanis-finoman szólva-az álla a padlón kötött ki. Próbáltam közömbös maradni, de azért egy halvány mosoly kiült az arcomra a reakciója láttán.
-Kellenél nekem egy fél óra erejéig!-közölte Domi szemrebennés nélkül, amin én megint nevetni kezdtem. A szám elé kaptam a kezem, és elvonultam a szoba legtávolabbi sarkába, hogy lehetőleg ne lássák, hogy fuldokva röhögök a párbeszédjükön.
-Mi van?-emelkedett meg hirtelen Kimster hangja, és ahogy visszafordultam, láttam, hogy magasra szaladt a szemöldöke.
-Jahjj nem úgy értem……-legyintett nevetve a srác…….-bár valószínűnek tartom, hogy úgysem lennél rossz.-tette hozzá egy kaján vigyorral, én pedig megint röhögni kezdtem. Általában megpróbáltam tűrtőztetni magam, de ez már túl sok volt aahhoz, hogy kulturáltan tudjak viselkedni.
-Na idefigyelj Szivi!-grimaszolt a Jégember. Ismét széles vigyor ült ki az arcomra, amint hallottam a szót, ami elhagyta a száját.-Először is, nem vagyok egy éjszakára való prosti, másodszor, nem vagy a zsánerem, meg úgy a hímnem általában sem, harmadrészt nem hiszem, hogy modellalkatú fazon vagyok.-közölte határozottan az álláspontjait.
-Ne legyél önbizalomhiányos! Igenis jó pasi vagy!-bólogatott hevesen Dominique. Valahogy nem jutott el az agyáig Kimi mondandójának a lényege.
-Bocs, de nem azt mondtam, hogy nem vagyok jó pasi! Tisztában vagyok az adottságaimmal!-bökte oda valahonnan az Univerzum másik végéről.
-Egoista!-mormogtam. Valamilyen rejtélyes módon meghallota ezt az érintett, és felém kapta a tekintetét. Összehúzott szemekkel nézett végig rajtam, és szinte már éreztem, hogy ruha nélkül ácsorgok ott a nappaliban. Nyeltem egyet, aztán másfelé néztem, hogy elkerüljem a csontig hatoló, jeges pillantását.
-Na elég már, ne húzzuk itt az időt felesleges szócsépléssel!-csattant fel Dominique.-Segítened kellene a fotózásnál. Max. egy óra az egész.-hadarta.
-És mit tudok én itt csinálni? Tartom az állványt? Vagy fogom a hajszárítót, ami „szelet” csinál?-kérdezte gúnyosan.
-Ugyan, dehogy! Be kellene ugranod modellként! De ne aggódj, úgysem rád helyeződik a hangsúly! Te itt csak „kellék” lennél!-macskakörmöt mutatott, miközben ezt elmondta. –Mondjuk úgy, hogy szükség van rád ahhoz, hogy teljes legyen az összhatás Gina képein!
-Hogy mi?-csúszott ki a számon a kérdés, és közelebb lépdeltem hozzájuk. Kimivel mindketten csodálkozva néztünk hol egymásra, hol Dominique-ra.
-Legyen!-vágta rá Kimster, és közben mélyen belenézett a szemeimbe. A szám nyitva volt, hang azonban nem jött ki rajta, helyette hitetlenkedve ingattam a fejem.
-Hát ez remek!-kiáltott fel boldogan a fotós, aki ezzel a lépésével nagyon nem lopta be magát a szívembe. –Gyere, akkor némi változtatást eszközölni kell rajtad, hogy jobban fess a képeken!-csacsogott tovább a melíros pasi, és elkezdte tolni Iceman-t a „sminkszoba” irányába.

Az ilyen helyzeteket tisztes távolból el akartam kerülni, ennek dacára mégis sikerült belefunom. Idegesen járkáltam fel-alá a szobában, és úgy éreztem, hogy valakit nagyon meg tudnék verni. Volt is egy ötletem, hogy ki lenne a „szerencsés”……Nem is vettem észre, hogy már rég nem a nappaliban rovom a köröket, hanem az emeleten járkálok. Az tudott csak visszahozni a valóságba, hogy hallottam kiszűrődni Jenni hangját az egyik helyiségből. Véletlenül elcsíptem egy érdekes mondatocskát, majd erős vágyat éreztem arra, hogy a fülemet az ajtóra tapasszam. Tudom, nem illik kihallgatni mások beszélgetését, de úgy éreztem, hogy ezt most muszáj megtennem.
-Ugyanmár! Ne beszélj butaságokat!........Persze, hogy nem tudja!.......Nem is fogja megtudni! Nyugodj már meg édes!......És mi van, ha igen? Nem érdekel! Gondoljon amit akar!.....Héé Szivi! Most akkor akarsz velem találkozni vagy nem? Még most döntsd el!.......Ez nem újdonság! Eddig is tudtam!-kacagott fel negédesen. –Akkor holnap este! Ne késs! Egy percet sem akarok elvesztegetni!-tette még hozzá valami olyasféle hanglejtéssel, ami egy normális hím egyedet eléggé fel tud tüzelni.
-Hoppá! Mrs. Räikkönen sem olyan hűséges, mint amilyennek tűnik?-suttogtam magam elé.-Így már egészen más a helyzet!-sóhajtottam, aztán elindultam vissza a nappaliba. Teljesen elkalandoztak a gondolataim, így elég kellemetlenül ért, mikor sikerült nekiütköznöm valakinek. Először csak egy fehér inges embert véltem felfedezni magam előtt, majd ahogy felemeltem a fejem, megdöbbenve vettem tudomásul, hogy kinek sikerült nekimennem.
-Kimi…..-nyögtem alig hallhatóan a Jégember keresztnevét, és nagyokat nyelve néztem rá.