28. rész

Sziasztok! Meghoztam a folytit! Sajnálom, de a héten semmi időm nem volt írni, és most is csak gyorsan összedobtam egy részt! Nem lett túl nagy szám, de azért remélem tetszeni fog! :)


-Azt hittem ez nem kérdés!-forgattam meg a szemeimet, de közben jót nevettem.
-Szóval…..tudom, hogy furán fog hangozni….-kezdett bele egy kicsit bizonytalanul.
-Seb, mit akarsz?-kérdeztem meg türelmetlenül, és belenéztem a tengerkék szemeibe.
-Mostanság elég sokat vagy Kimiéknél, ezért arra gondoltam…..-valahogy eddig tudtam felfogni a mondatot, ugyanis utána a pánik eluralkodott rajtam. „Óhh Istenem! Ez nem lehet igaz! Seb rájött, hogy kavarunk egymással!”-egy pillanatra behunytam a szemem, és minden erőmmel azon voltam, hogy a rendszertelenné váló légzésemet újra stabilizálni tudjam.
-Jól vagy?-kérdezte hirtelen, eltérve az imént elkezdett témától.
-Persze, nincs semmi baj, csak kicsit meleg van itt!-hadartam, majd belekortyltam az ásványvizbe, amit a pincér az imént rakott le elénk. –Folytasd csak!-ösztökéltem a beszélésre, bár féltem a további mondataitól.
-Nos, arra gondoltam, hogy te esetleg tudod mi van Kimivel!-fejezte be, mire én megkönnybbülten felsóhajtottam, bár nem egészen értettem, hogy mit is akar.
-Ezt hogy érted?-néztem rá kérdőn, és az összekulcsolt kezeimet az asztalra helyeztem.
-Nem tudod, hogy esetleg….. van-e valakije Jenni mellett…..-dadogta, és láttam, hogy eléggé zavarba jött. Hát még én. Ismét alaposan meghúztam a pohár tartalmát.
-Másik nő? Én azt hittem, hogy ők teljesen harmonikus házasságban élnek! „Tárnoki Georgina! Te normális vagy? Hogy tudsz belehazudni a barátod képébe?......Ha Sebastian megtudja, hogy ilyeneket mondtam, holott nekem van viszonyom a barátjával, akkor egy életre megharagszik rám!”
-Ugyanmár! Ne beszélj zöldségeket! Láthatod, hogy ez minden, csak nem harmónia! Szerintem rég el kellett volna válniuk!-vonta meg a vállát.
-Miért?-kérdeztem vissza kíváncsian, remélve, hogy talán Sebi elárul valamit.
-Alig beszélnek egymással, szinte levegőnek nézik a másikat! Szerinted ez normális? Valamiért nem válnak el, de fogalmam sincs hogy mi az oka!-egész halkan beszélt, és közel hajolt hozzám, hogy csak én hallhassam. Hát igen, még a falnak is füle van……
-És mire alapozod, hogy van valakije?-kérdeztem, tulajdonképpen magam alatt vágva azt a bizonyos fát.
-Hát…..ez elég kínos…..-hebegett megint.
-Micsoda?-vágtam közbe hirtelen. Ambivalens érzelmek teljes tárháza volt a lelkem. Alig vártam már, hogy elmondja kérdésének okát, ugyanakkor féltem is, hogy ez nem fog az én javamra válni.
-Beszélgettünk, és kérdeztem, hogy mitől olyan vidám, és erre azt mondta, hogy magánélete miatt, én pedig voltam olyan szemtelen, hogy visszakérdeztem.
-És mit válaszolt?-vágtam közbe. Nem tudtam parancsolni a kíváncsiságomnak.
-Hogy van egy csaj, akit-hogy az ő szavaival éljek-párszor már megfektetett, és hogy most vele jól érzi magát!-úgy éreztem, mintha kést döftek volna a szívembe. Iszonyatosan rosszul estek a szavak, még akkoris, ha ezt már csak közvetetten, Seb szájából hallottam. Lehetőleg láthatatlanul próbáltam nagyokat lélegezni, ugyanis, ha ezt nem teszem, félő, hogy elhánytam volna magam. Hátradőltem a széken, és üresen néztem magam elé. „Ezek szerint csak erre vagyok jó neki….. hogy „megfektessen”.Akarva akaratlanul, de egy fanyar mosoly ült ki az arcomra. „Hát persze, hogy mindig belefutok az ilyen hímsoviniszta barmokba, akik egy könnyen megkapható lotyónak tartanak! Istenem, hogy én mennyire gyűlölöm az ilyen férfiakat!”-megráztam a fejem, és nagyokat nyeltem, hogy visszaszorítsam a maguknak utat követelő könnyeimet. „De mi van….mi van, ha más nője is van még rajtam kívül!”-hirtelen pattant a fejemben a szikra, és ezúttal más vonalra tereltem a dolgokat. „Ezen még nem is gondolkodtam, de mit csinálok, ha……
-Gina! Gina!-egyre erősödött Sebastaan hangja, és ennek hála kiszabadultam a gondolataim hálójából, amik már lassan fojtogani kezdtek. –Mi van veled? Már megint annyira elkalandoztál!-nézett rám aggódó tekintettel.
-Bocsáss meg, nem vagyok túl jó formában!-magyarázkodtam.
-Menjünk haza, szeretnél pihenni?-kérdezte figyelmesen.
-Nem, nem dehogy! Elvégre is azért jöttünk ide, hogy kicsit együtt legyünk!-mosolyogtam rá.
-Azon a véleményen vagyok, hogy rendeljünk valamit!-vetette fel, és felém nyújtotta az egyik étlapot, ami mögé bújva ismét elkezdett kattogni az agyam az iménti témán, és persze Kimin.

Sebnek valamelyest sikerült kirángatnia a mélabússágból, de még az ő kedvessége sem tudta felejtetni velem azt, hogy a férfi, akivel már többször is lefeküdtem, egy skalpnak tekint a polcán. Persze, tudhattam, hogy valószínűleg nem a hűségéről, és a mézes-mázas stílusáról ismert, de keményen szíven ütöttek a Seb által tolmácsolt szavai. Végülis az én egyetlen szöszi németem nem tudhatta, hogy tulajdonképpen rólam beszél, ezért nem is kíméletesen adta tudtomra, hogy Kimi valójában mit gondol rólam.

Miután Seb hazavitt, és két búcsúpuszi kíséretében egyedül hagyott, rároskadtam a nappalimban álló kanapéra, és hangos zokogásban törtem ki.
-Miért kell nekem belebotlanom az ilyen szemetekbe?-kérdeztem magamtól költőien, és letöröltem az arcomon végigfolyt könnyeket.-Valamiért vonzom az ilyen pasikat….-ráztam a fejem.-Nem akarok szenvedni, és nem akarom, hogy pofára ejtsen!-mondtam dühösen, és mind a két kezem ökölbe szorult.-Előbb doblak ki én téged, mint te engem!-határoztam el magam, és összehúzott szemekkel néztem a velem szemben lévő falat.
Délután aludtam néhány órát, aztán lezuhanyoztam, majd felvettem egy melegítőt, és leültem a tv elé. Többször is végigpörgettem a csatornalistát, de egyik adón sem találtam értelmes műsort. Végül aztán ráakadtam valami tehetségkutató műsorra, azonban nem volt alkalmam sokáig nézni, ugyanis valaki csengetett. Kimásztam a magamra terített vastag takaró alól, és lassan bicegve elindultam, hogy ajtót nyissak……