26. rész

Hétfőn, és kedden még beugrotak hozzám a srácok egy kis csevegésre, no meg Kimi esetében másra is…., szerdán azonban utaztak a világ másik végére, a Távol-Kelet egyik gyöngyszemébe, Szingapúrba, engem pedig magányosan hagytak 2 nagyon hosszú hétre. Olvastam, terveztem, pötyögtem a laptopomon, és néhány nagyon kínos órát is eltöltöttem Jennivel, mégis halálra untam magam. A lábam miatt az űzhető foglalkozások száma eléggé lekorlátozódott, ezért még inkább magamba roskadtam. Kimondhatatlanul hiányoztak nekem a srácok, ennek köszönhetően még arra is rávettem magam, hogy leüljek a tv elé és megnézzem a futamokat. Bár a bátyám, és az egyik legjobb barátom hosszú évek óta az autósport világábn tevékenykedett, én nem szerettem. Rettegtem a versenyektől, és még inkább a sebességtől. Egy kispárnával a kezemben néztem végig a futamokat, ugyanis ha már azt láttam, hogy valami veszélyes szituációba keveredtek, akkor az arcom elé kaptam a párnát, és csak akkor vettem el onnan, ha úgy hallottam, lecsitultak a kedélyek. Seb megnyerte a Japán Nagydíjat, aminek nagyon örültem, hiszen így még mindig volt egy icipici esélye arra, hogy megszerezze a világbajnoki címet, Kiminek azonban nem ment túl jól a szekér, bár a 4. helye még egész elfogadható eredménynek számított. Mosolyogva néztem végig a díjátadót, és az interjúkat, majd hirtelen felindulásból írtam a srácoknak egy-egy sms-t, aztán lekapcsoltam a tv-t, és újra nekiláttam a laptopomon való munkálkodásnak.

Vasárnap délután úgy döntöttem, hogy nekem bőven elég volt ebből a punnyadásból, ezért fogtam magam, és elindultam sétálni. Persze csak rövid utat tettem meg, és a beteg bokámat szigorúan kíméltem az esetleges megterheléstől. Nagyon jól esett ez a kis testmozgás, ezért hétfőn is útnak indultam, és mivel szép idő volt, kiültem a közeli parkba, és kiolvastam egy jó kis könyvet. Már sötétedett, mire hazakeveredtem, és valami csoda folytán késztetést éreztem arra, hogy főzzek valami finom vacsorát. Lepakoltam a kezem ügyében lévő dolgokat, majd a konyhába mentem, és bekukucskáltam a hűtőmbe. Találtam egy kis csirkemellet, meg friss rozmaringot, úgyhogy arra a megállapításra jutottam, hogy összepárosítom a két alapanyagot, és hagyom őket ismerkedni a sütő mélyén. Dúdorászva pároltam a köretnek szánt riszt, amikor meghallottam a csengő hangját. Lekapcsoltam a tűzhelyt, aztán lassan, de biztosan elindultam a bejárathoz. Elfordítottam a kulcsot a zárban, és kinyitottam az ajtót, hogy megtudjam ki keres engem ezen az októberi estén. Őszintén szólva, még arra sem volt időm, hogy rájöjjek, kivel állok szemben, valaki máris „támadást” indított az ajkaimra. Hát persze, hogy az én drága finnem volt, aki köszönésképp mohón megcsókolt, aztán szinte belökött a házba, és a falhoz nyomott.
-Hello baby!-vigyorgott rá, amikor levegő után kapkodva váltunk szét.
-Üdv újra Jégember!-köszöntem, az arcomon letörölhetetlen mosollyal, és ezúttal én tapasztottam az ajkaimat az övéire. Hirtelen az ölébe kapott, és nem habozott túé sokat, elindult velem a háló felé….hát igen, jól ismerte már az utat…..
Elég vadra sikeredett fél órát tudhattunk magunk mögött, és nevetgélve beszélgettünk, immáron egymás mellett fekve.
-Mit szólsz, ha azt mondom, hogy itt maradok ma éjszaka?-mosolygott rám édesen, és megcirógatta az arcomat.
-Repesek az örömtől!-nevettem boldogan, és egy röpke csókot nyomtam a szájára.-De, hogy-hogy velem tudsz maradni egész éjszaka? Jenni nem fog gyanakodni?-kérdeztem aggódva.
-Valami barátnőjével mentek bulizni, egyébként meg nem is érdekel!-vont vállat hanyagul.
-Éppen kaját készítettem, amikor beállítottál! Mit szólnál, ha vacsoráznánk, aztán mondjuk néznék valami filmet, utána meg eltöltenénk a maradék időt valami kellemes….dologgal?-vettem fel az ötletet egy kaján vigyorral.
-Hmm, ez igazán ígéretesen hangzik!-csillantak fel a szemei, aztán váratlanul ismét fölém került, és szenvedélyesen megcsókolt.
-Hééé, hé, héé!-toltam el magamtól.-Előétel és desszert is? Nem lesz ez egy kicsit sok?-incselkedtem vele.
-Ne legyél ilyen irigy!-biggyesztette a száját.-Tudod mennyire hiányoztál?-nézett rám boci szemekkel. Nem tudtam ellenállni neki, és forrón megcsókoltam.
-Na, akkor most megyek, és befejezem a vacsit!-kanyarodtam vissza az előbbi témához, mikor sikerült kimásznunk egymás szájából. Kiügyeskedtem magam alóla, aztán magamra kaptam a hálóingem, és a konyhába indultam, magára hagyva a Jégembert.

Annyira jó volt, hogy Kiminek nem kellett sehova elrohannia, és minden figyelmét rám fordíthatta. Ráérősen megetettük egymást a gyorsan összedobott vacsorával, aztán beraktunk egy vígjátékot a DVD-be, és leheveredtünk a kanapéra. A film elején még képes voltam koncentrálni, de teljesen elvesztettem a fejem, amikor Kimi megtalálta a gyenge pontjaimat. Lassú, érzéki mozdulatokkal simogatott, majd egy óvatlan pillanatban maga alá gyűrt, és mohón megcsókolt.
-Még nincs vége a filmnek!-vigyorogtam rá.
-Szerinted hol érdekel engem a film, mikor sok más dolgot is lehet csinálni?-kérdezte költőien, és megeresztett felém egy ravasz mosolyt.
-És mit lehet még csinálni?-kíváncsiskodtam, játszva a tudatlant.
-Megmutatom, jó?-nevetett fel, majd ismét megcsókolt, és lecsúsztatta rólam a vékony kis szaténhálóinget. Elvégre is, a desszerten még nem voltunk túl……