9. rész

Már bántam, hogy felálltam a padról, és odamentem ahhoz a bunkóhoz. Sík ideg lettem az előbbi kis jelenetünk miatt, és még mindig úgy éreztem, hogy visszamennék hozzá, és alaposan felpofoznám. Nem bírtam felfogni, hogy mégis mi a fenét gondol magáról.
-Azt hiszi, hogy minden nő lotyó?-motoyogtam magamban, miközben a bluetooth-t próbáltam visszatenni a fülembe. Természetesen ez sem sikerlüt egyből, így alaposan elszidtam a kis készüléket, ami egyébként nagyon jó szolgálatot tett nekem. Remek volt az időzítésem, hiszen éppen ekkor hallottam meg, hogy valamit nagyon susmutolnak a szakácsaim.
-Valami baj van fiúk-lányok?-kérdeztem meg azonnal, és szaporáztam a lépteimet, hogy minél előbb visszaérjek.
-Kevésnek bizonyult a narancssárga kaviár! Most mit tegyünk?-kérdezte teljesen rémült hangon Alain, a francia szakácsom. Meg kellett vallani, hogy remek séf volt, de ha helyzetkezelésről volt só, akkor mindenki más lefőzte őt.
-Nem érdekel, hogy nincsen narancssárga! Ott van még egy nagy doboz fekete, és borostyánszínű is! Tökéletesen megfelel a célra!-válaszoltam vissza ingerülten. Nem szerettem így beszélni a kollégáimmal, és nem állt szándékomban rajtuk levezetni a dühömet, de sajnos ezúttal sikerült. –Vigyetek ki még pezsgőt és vodkát, aztán biztosan lehettek benne, hogy nem azt fogják figyelni milyen színű halikrát esznek!-tettem hozzá, és elfintorodtam, amikor a kicsi bogyókra gondoltam. Akármennyire igyekeztem beleolvadni a társaságba, annyira illusztris vendég nem tudtam lenni, hogy lenyeljem azt az ételnek nevezett, számomra eléggé visszataszítő belsőséget.
-Rendben Gina! Kössz a segítséget!-szólalt meg ezúttal Mary, ennek a kis csapatnak az egyetlen szakácsnője.
–Azonnal megyek, és segítek nektek!-nyugtattam a társaságot, és magassarkú ide vagy oda, szinte futólépésben indultam vissza a party-ra.
A kapu előtt még rendeztem a vonalaimat, majd amilyen láthatatlanul kisurrantam a buliról, ugyanúgy mentem vissza is. Gyorsan a hűtőkocsihoz siettem, hogy megnézzem mi a helyzet a srácokkal. Úgy tűnt, hogy megfogadták a tanácsomat, ugyanis az egyik pincér éppen egy vodkáspoharakkal telezsúfolt tálcával egyensúlyozott a vendégek között, míg társa pezsgőt töltögetett a csillogóra vikszelt flőtékbe.
-Sziasztok!-köszöntem hangosan, ugyanis a mellettünk játszó zenekartól alig hallottam valamit.
-Georgina! Végre hogy megérkeztél!-mondta megkönnyebbülve francia barátom. Azt hiszem, hogy szegény eléggé ideges volt, és ezért szinte felismerhetetlen akcentussal beszélt.
-Ne haragudjatok, hogy eltűntem egy kis időre! Muszáj volt sétálnom egyet!-magyarázkodtam azonnal, és bűnbánó képpel néztem a többiekre.
-Nem gond Gin! Megoldottuk!-mosolygott rám Nina, az új pincérünk.
-Ha a kaja-ügyet sikerült egyenesbe hozni, akkor én most futok egy kört, és megnézem, hogy minden rendben van-e.-közöltem határozottan. „Végre újra visszatért a magabiztos énem!”-gondoltam megnyugodva. Úgy éreztem, hogy ez a parkos közjáték szétszedett egy kicsit, de tudtam, hogy én ezt nem engedhetem meg magamnak.

Már besötétedett, mire az utolsó vendégek is elmentek, mi pedig fáradtan fogtunk neki a pakolásnak. A lábaimat már alig éreztem és legszívesebben ledobtam volna a magassrkú szandámat, és csak úgy mezítláb járkáltam volna a füvön, de tudtam, hogy ezt sajna csinálhatom. Hatalmas sóhajok közt rakosgattam az egyik asztalról egy tálcára a poharakat, amikor Jenni odagaloppozot mellém.
-Georgina!-szólított meg hirtelen, én pedig úgy megijedtem, hogy kiejtettem a kezemből a félig megtöltött boros poharat, aminek a tartalma az abroszra ömlött
-Ezekkel a poharakkal ma nincs szerencsém!-csóváltam a fejem, miközben egy szalvétával próbáltam felitatni a borfoltot. Mondanom sem kell, siketelenül.Jen diszkréten felnevetett.-Segíthetek valamiben Mrs. Räikkönen?-kérdeztem mosolyt erőltetve az arcomra.
-Ön már megtette, amit lehet! Ez a party egyszerűen mesés volt!-áradozott.-Mindenki odáig volt a díszítéstől, az ételektől, és a pincérei kedvességétől is!-ecsetelte.
-Boldogok vagyunk, hogy hozzájárulhattunk az ünnepelt megörvendeztetéséhez! Reméljük, hogy a jövőben is lehetnek még ilyen virágzó együttműködéseink!-paroláztam a szokásos, száraz PR-szöveggel, amit már akkor is el tudtam volna mondani, ha álmomból ébresztettek volna. (Szerencsére eddig még nem volt ilyen eset.)
-Tudom, hogy nem illik ilyet kérdezni, de egyszerűen nem tudom megállni…..melyik divatház remekműve ez a ruha, amit visel?-kérdezte felcsillanó szemekkel. Hát, nem sok hiányzott ahhoz, hogy szó szerint is leessen az állam, de azért igyekeztem kulturáltan viselkedni.-Chanell, Gucci, netán Dior…?-sorolta a nevesebbnél, nevesebb márkákat, tekintve, hogy én hosszú másodpercek múlva sem válazoltam.
-Nem!-válaszoltam végül lassan, és tagoltan.
-Na ne legyen már ilyen szűkszavú! Hol vette ezt a kis gyönyörűséget?-vigyorgott rám, vagyis inkább a ruhámra.
-Igazság szerint ez a ruha a saját terveim alapján készült!-vallottam be az igazat, bár nem szerettem emlegetni, hogy tervezek is.
-Most viccel velem?-kerekedtek el nagy, barna őzike szemei.
-Komolyan mondtam Mrs. Räikkönen!-erősítettem meg az imént elmondottakat.
-Kérem, hívjon Jenninek!-nézett rám esdeklő tekintettel.-No, de visszatérve a témához…..látom, hogy Ön remek munkát végez, mint rendezvényszervező, de miért nem nyit a divatvilág felé, ha egyszer ilyen érzéke van hozzá?-kérdezte szenvedélyes hangvétellel.
-A divat nem az én világom!-ráztam meg mosolyogva a fejem.-Valóban szeretem megvalósítani az ötleteimet, és imádok „kreatívkodni”, de ezeket inkább egy-egy rendezvény szervezésénél akarom kiélni!-magyaráztam meg számára a dolgokat.
-Ugyanmár! Legalább egy próbát! Engedje meg, hogy megnézzem a terveit!-erősködött tovább.
-Sajnálom, de mostanság roppant sok munkám van! Nagyon szorított minden napon! A maradék időmből arra nem futja, hogy még pluszban utazgassak!-próbáltam meg másmilyen megvilágításba helyezni a dolgokat.
-Hát ha Mohamed nem megy a hegyhez…..-ravasz mosoly ült ki az arcára.
-Mire akar célozni ezzel Jenni?-néztem rá gyanakvóan.
-Majd én elmegyek Önhöz Budapestre!-vágta rá azonnal, és elvigyorodott.
-Miii?-kérdeztem vissza és a hangom koloratúrszoprán magasságokba vándorolt.