71. rész

Sziasztok! Tudom, az elmúlt néhány napban nem hoztam folytit, ne haragudjatok érte! Most, egy, a szokásosnál hosszabb részt tettem fel, bár meg kell mondjam, nem lett egy nagy eresztés! :S Nem tudok semmi konkrétat mondani, de valószínű, hogy mostantól kezdve nem fogok tudni olyan gyakran részt hozni! Bocsi! :$ Jó olvasást mindenkinek! :) Véleményeket várom! :) Puszi ♥

Kimiről sok mindent megtudtam az elmúlt hónapok alatt, ezúttal azonban az is bebizonyosodott számomra, hogy bámulatra méltóan eltökélt, és, ha kitűz maga elé egy célt, azt minden áron meg akarja valósítani. Úgy éreztem (és láttam), hogy visszatért a Bajnok, aki elszántan küzdött minden egyes győzelemért, vagy a világbajnoki pontversenyben lényeges pontocskáért. Naponta több órát edzett Markkal, korábbi személyi trénerével, aki egyébként tündéri egy pasi, és alaposan össze is barátkoztunk a felkészülési idő alatt. Tudtam jól, hogy Kimster is tisztában van vele, ez csak egy alkalom, ennek ellenére keményen dolgozott, hogy jó fizikai állapotban legyen. Teltek-múltak a napok, és szépen lassan elérkezett az augusztus végi nap, amikor megérkeztünk Spa-ba.Igaz, még csak szerda volt, de én már teljesen be voltam pánikolva. Tudtam, hogy a párom remek pilóta, és tisztában voltam azzal is, hogy vigyázni fog magára, de nagyon féltettem őt. Ennek ellenére igyekeztem visszafogni magam, és mosolyogva bíztatni.
-Hűű, de régen jártam már itt!-csodálkozott Kimster, ahogy beléptünk a szálloda haljába.
-Akkor itt volt az ideje, hogy újra tiszteletedet tedd itt!-kacsintottam rá nevetve. –Gyere Mati!-szóltam hátra a kicsi fiúhoz. Ott battyogott mögöttünk, és szegényke alig bírta nyitva tartani a szemeit, köszönhetően annak, hogy reggel korán felébresztettük, és a repülőút alatt sem tudott sokat aludni.
-Álmos vagyok!-mondta nyűgösen, hatalmasakat ásítva.
-Tudom Kicsikém, de nemsokára lefeküdhetsz!-mosolyogtam rá, és megsimogattam a buksiját.
-Megyek, elkérem a kucsokat, addig üljetek le!-mutatott Kimi néhány sarokban álló fotel felé.
-Jól van!-bólintottam, és Mati kezét megfogva elindultam arra. Lecsüccsentünk egy szélesebb kanapéra, aztán odahúztam az ölembe a kis csibészt, és simogatni kezdtem a hátát.
-Csípjenek meg, ha álmodom!-hallottam meg hirtelen egy vidám hangot magam mögött. Azonnal megfordultam, és egy vigyorgó szőke sráccal találtam szembe magam.
-Seb!-nevettem a németre.-De jó, hogy látlak!-adtam neki két puszit.
-Szia Rose! Alig vártam már, hogy újra találkozzunk!-lelkesedett, és megölelt, vigyázva, hogy Matit ne nyomja össze. –Na mi van kicsi bajnok? Álmos vagy?-borzolta össze nevetve a kisfiú világosszőke tincseit.
-Szia Sebi!-motyogta álmosan, aztán újra visszahajtotta a vállamra a buksiját.
-Kimi is mindjárt jön, csak elkéri a kulcsokat!-biccentettem a fejemmel a párom irányába.
-Már vártunk titeket, de nem tudtuk mikor jöttök!-kezdett el cseverészni, és lehuppant egy szemben álló fotelbe.
-Vártatok? Kivel?-húztam fel az egyik szemöldököm.
-A srácokkal!-vágta rá azonnal, és egy csapat, a hotelbe éppen belépő pilótára mutatott, akik a következő pillanatban már Kimivel pacsiztak, aztán heves társalgásba kezdtek, majd elindultak felénk. Volt egy olyan sejtésem, hogy most szép kis bemutatkozós műsor veszi kezdetét.
-Hello!-köszönt mosolyogva egy barna hajú, és szemű, piros pólós srác. –Ki a szép hölgy?-vigyorgott, és hol Kimire, hol Sebire nézett. Óvatosan letettem a fotelbe a karjaim között elszundító Matit, és felálltam, hogy viszonylag egy magasságban legyek a csipet-csapattal.
-Nos srácok, ő itt Rosalie!-húzott maga mellé Kimster, és átölelt engem.-A fiúk pedig, Fernando Alonso, Robert Kubica, Heikki Kovalainen, Felipe Massa, és a jó öreg Sebit már ismered!-vigyorgott.
-Sziasztok!-mosolyogtam a díszes társaságra.-Rosalie Stevenson!-mutatkoztam be, és mindegyikőjükkel kezet fogtam.
-Öregem! Mindig is jó szemed volt a nőkhöz!-szólalt meg a szószátyár spanyol, miközben rámkacsintott, én pedig fülig pirultam.
-De hülye vagy Fer!-verte hátba nevetve barátját a horgas orrú Robert, mire kiszakadt a röhögés a többiekből.
-Ejj, ez az álomszuszék lenne a jövő „Repülő Finn”-je?-nevetett ismét ez a Fernando srác, miután rápillantott az édesen alvó Matira.
-Jó, most mit tegyen? Nem tudja letagadni a génjeit!-kotyogott közbe a másik szőke pilóta.
-Az apja megmutatta, hogy egy hétalvó is tud világbajnok lenni, még neki is sikerülhet!-csatlakozott be Seb is társalgásba.
-Héé!-csattant fel Kimi.-A fiamat békén hagyni!-emelte fel fenyegetően a mutatóujját, de közben teli szájjal vigyorgott.
-Különben nagyon édes kölyök!-szólalt meg végre a másik piros pólós, fekete hajú srác is.
-Tiszta apja!-vigyorgott Robert, és újabb pillantást vetett Mati felé.
-Ki édes kölyö?!-hallottunk meg hátulról egy kedvesen csengő női hangot, aztán a következő pillanatban már ott is állt egy fekete hajú hölgyemény Fernando mellett. –Kimi?-nézett nagy szemekkel a páromra, amikor észrevette, hogy ő is ott van közöttümk.
-Szia Raquel!-mosolygott a nőre, és közelebb lépett hozzá.
-Ezer éve nem láttalak már Jégember!-kacsintott Kimsterre, és megölelte őt. –Jahjj Istenem! Ő a kis Mati?-kapta a szája elé a kezét, amikor pillantása a kis szőkeségre tévedt.
-Bizony!-felett a vőlegényem, és büszkén kihúzta magát. Kicsit közelebb bújtam hozzá, ő pedig azonnal átkarolta a derekam.
-Ha jól sejtem mi még nem ismerjük egymást!-fordult ezúttal felém a csacsogó lány.
-Nem, még nem!-tettem hozzá.-Rosalie Stevenson vagyok, Kimi párja!-nyújtottam felé a kezem, és szelíden rámosolyogtam.
-Szia! Raquel del Rosario!
-Ezt nem hiszem el! Tényleg jól látok?-csapódott ez társasághoz egy néger srác is.Szinte azonnal felismertem őt, és nem bírtam visszatartani a kitörni készülő nevetésemet. A kezem mögé rejtettem a számat, és elfordultam, hogy ne láthassák, hogy kacagok. –Szóval nem csak paddock-beli pletyka, hogy rajthoz állsz!-hallottam, hogy a páromhoz beszél, de nem voltam képes megfordulni, és ránézni, mert tudtam, hogy megint elnevetném magam.
-Arra gondolsz, amire gondolok, hogy gondolsz?-súgta oda Kimster, mielőtt még válaszolt volna a pilóta kérdésére.
-Sophie!-csak a barátnőm nevét tudtam kinyögni, de ez bőven elég volt Kiminek, tudta ő jól, hogy mi a tárgya jókedvemnek.
-Nos igen, valóban igazak a hírek! Gondoltam nosztalgiázok egy kicsit!-felelt az imént feltett kérdésre, aztán amikor visszafordultam, láttam, hogy kezet fogtak egymással. Tudtam, hogy nagyon modortalan voltam, éppen ezért gyorsan ki akartam küszöbölni a csorbát.
-Szia! Rosalie Stevenson!-léptem közelebb hozzá, és barátságosan a kezemet nyújtottam felé. –Kimi párja!-tettem hozzá gyorsan, amint láttam, hogy nem igazán tud hova tenni.
-Üdv! Lewis Hamilton!-bólintott mosolyogva.
-Srácok! Ha nem haragszotok, akkor most felvisszük Matit, összekapjuk magunkat, aztán, ha lesz kedvetek, akkor vacsorázhatánk együtt!-vetette fel a vőlegényem, és úgy tűnt mindenkinek tetszett az ötlet, ugyanis helyeslően bólogattak.
-Akkor mondjuk találkozzunk itt fél 8-kor!-szólalt meg ismét Fernando.
-Jól van!-mosolyogtam rá, miközben óvatosan lehámoztam Matiról a hátizsákot, és ráakasztottam azt Kimire, aki ez alatt óvatosan az ölébe kapta a fiát. Először úgy tűnt, hogy a kissrác felébred, de néhány másodperces mozgolódás után, visszahajtotta buksiját az apja vállára, és békésen aludt tovább. Szerencsére csak egy nagy bőrőndünk volt, és ez sem volt nehéz, úgyhogy én azt el tudtam húzni magam után.
-Akkor este!-búcsúztam el az összegyűlt társaságtól.-Sziasztok!-integettem nekik, és elindultam a srácok után.