Tudom, hogy nagyon sokszor leírtam már, de most újra ismétlem magam: szívesen olvasom a kritikáitokat, véleményeiteket az adott részről, vagy az egész sztoriról, úgyhogy bátran írjatok kommenteket ! :) Köszönöm! puszi (L)
Reggel felébredve, azon kaptam magam, hogy egyik kezem Kimi pólója alá volt csúsztatva, míg a másik a combján pihent. A hajnali társalgásunkból sok nem maradt meg, így nem igen emlékeztem arra sem, hogy esetleg van-e valami apropója annak, hogy ilyen testhelyzetben fekszem a barátom mellett. Nagyon mélyen aludt, így könnyedén kihámoztam magam az öleléséből, és szinte lábujjhegyen lépdelve, elindultam a fürdőszobába. Vettem egy frissítő zuhanyt, majd átöltöztem, és a konyhába siettem, hogy mire a srácok felébrednek, legyen valami reggeli, amit eléjük tudok tenni.
Egy tojást ütöttem fel éppen, mikor valami tompa puffanást hallottam a nappali irányából. Megtöröltem gyorsan a kezem és elindultam, hogy megnézzem mi történt. A helyiség étkező felől nyíló bejáratánál tovább nem kellett mennem, hiszen onnan is tökéletesen láttam az eseményeket. Kedves Seb nevű vendégünk egy szürke alsónadrágban (nem mintha figyeltem volna) és egy fehér Red Bull-os pólóban botorkált a bútorok között, közben pedig becsípett emberekre jellemző módon fogta a fejét.
-Keresel valamit?-kérdeztem vigyorogva. Egyszerűen nem tudtam szó nélkül megállni.
-Óhh, szia Rose!-hunyorgott rám.-Csak a mosdóba indultam, de belerúgtam a kanapéba, és utána majdnem keresztül estem rajta!-grimaszolt. Nem tehettem róla, de kitört belőlem a nevetés.
-Ha adhatok neked egy tanácsot; miután elvégezted a dolgod, szerintem sürgősen feküdj vissza aludni!-vigyorogtam újfent.-Ja, amúgy célravezetőbb, ha arra keresed a mosdót!-mutattam a földszinti fürdőszoba irányába, majd remélve, hogy nem tesz sem magában, sem a berendezésekben kárt, visszamentem a konyhába, és folytattam a reggeligyártást.
Már csak az utolsó simításokat végeztem, mikor arra eszméltem, hogy Kimi a nyakamt csókolgatja, miközben szorosan mögöttem áll, teljesen hozzányomva a konyhapulthoz.
–Jó reggelt!-köszönt két pici csókocska között.
-Csináltam valami butaságot tegnap éjjel?-tértem rögtön a tárgyra, mindenféle köszönés nélkül.
-Ööö….én nem emlékszem ilyesmire…-habozott kicsit a válaszadással.-Csupán elcsodálkoztál, mikor megmondtam, hogy fél 2-re jár az idő.-vont vállat.
-Akkor jó!-bólintottam, és egy röpkének sem igazán nevezhető csókot nyomtam a szájára.
-Héé, ez minden?-nézett rám teljesen lesújtottan.
-Mit vársz még?-húztam az agyát.
-Hát lenne néhány ötletem!-ült ki az arcára egy széles vigyor, aztán mohón megcsókolt, közben pedig félretolta a mögöttem lévő cuccokat, és felültetett a konyhapultra.
-Kimi! Ennyire ne vadulj!-torkolltam le óvatosan, de én sem tudtam uralkodni magamon, azok után pedig pláne nem, hogy a felsőm alá nyúlt, és a melleimet kezdte simogatni.
-Tudod, azon gondolkodtunk, hogy tegnap éjjel miért nem mentünk tovább!-elmélkedett, közben folyamatosan csókolgatta a nyakam. –Hiszen már csak a ruháktól kellett volna megszabadulnuk…-tette hozzá nagyon bölcsen.
-Látod? Éppen azért, mert ott az a feltételes mód.-közöltem vele nemes egyszerűséggel, azonban a bamba tekintetét látva, jobbnak láttam, ha megmagyarázom a dolgot.
-Le KELLETT volna hámoznunk egymásról a ruhákat, nem KELLETT volna álmosnak lennem, neked pedig józanabb állapotban KELLETT volna hazajönnöd.-vigyorogtam. Láttam rajta, hogy ezzel most sikerült nagyon a padlóra küldenem.
-Maradtál volna inkább csendben!-durcizott.
-Te kérdezted!-tártam szét a karjaimat. Összeráncolta a szemöldökét, majd ismét megcsókolt. A dereka köré fontam a lábaimat, a kezeimmel pedig a hátát cirógattam. Még mindig kimondhatatlanul élveztem, ahogy megfeszültek az izmai az érintésem alatt. Belecsókolt a nyakamba, aztán az ajkai egyre lejjebb kalandoztak…
-Srácok!-hallottuk meg hirtelen Seb kiáltását, de már nem volt időnk normálisnak mondható testhelyzetet felvenni, így aztán elég ciki volt, mikor beállított a konyhába…..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése