-Nem tudom mit válaszoljak!-ingatta a fejét, és láttam rajta, hogy most bőszen azon gondolkodik, mit is kellene csinálnia. –Ez már nem az én világom…-sóhajtott lemondóan.
-Kimi!-szólítottam meg hirtelen, és megfogtam a kezét. Rámnézett.-Tudod jól, hogy amit az előbb mondtál, nem igaz. Mindig is az életed része volt a versenyzés, és az is marad. Még akkoris, ha már csak a háttérből koordnálod az eseményeket.-mosolyogtam.
-De mostmár fontosabb dolgok is vannak ennél.-makacskodott.
-Ez igaz! De a lelked mélyén, akkoris vágysz rá, hogy újra rátaposhass a gázpedálra, és 300-zal száguldozhass egy épített versenypályán. Halványan elmosolyodott.
-Igen, lehet, hogy ez így van!-bólintott lassan.
Sebastian most nem szólt semmit, inkább csendben hallgatta a beszélgetésünket. Azt hiszem, tudta, hogy barátjának most szüksége van egy kis bíztatásra, méghozzá olyan emberektől, akik a mindennapokat vele töltik, és igazán közel állnak hozzá. Ez esetben én voltam az, akinek biztosítani kellett őt a támagatásomról.
-Gondold át alaposan…nem kapsz mindennap felkérést, hogy ülj vissza egy formaautóba, és mutasd meg, hogy még mindig meg tudod csillantani a tehetséged.-győzködtem tovább. Tudtam jól, hogy a körmömet fogom rágni idegességemben, ha tényleg körözgetni akar majd a versenypályán egy F1-es autóval, de most nem magamat kellett néznem, hanem csakis őt, és, hogy neki mi a legjobb. Határozott meggyőződésem volt, hogy szüksége lenne erre az adrenalin-felszabadító nosztalgiázásra.
-Imádom a fiamat, és téged is, de rájöttem, hogy muszáj beismernem, a versenyzés is az életem része. Akármit teszek, mindig az marad.-vont vállat.
-Tudom Drágám…..tudom.-suttogtam, és megöleltem őt.
-Legyen bármi, te akkoris Kimi Räikkönen maradsz…2007 világbajnoka!-szólalt meg végre Seb is. Kimster bólintott egy aprót, miközben megszorította kicsit a kezem.
-Igazatok van! Ha már ilyen lehetőségem adódott, akkor azt badarság lenne elszalasztanom! Ott leszek Belgiumban!-jelentette ki határozottan.
-Jól döntöttél!-mosolyogtam rá.
-Örülni fognak neked! Abban biztos lehetsz!-ült ki barátja arcára egy széles vigyor.
-Szeretnék Christiannal beszélni valamikor! Minden részletet tudni akarok!-jelentette ki kertelés nélkül.
-Jól van! Megadom a számát, és felhívhatod!-bólogatott Seb.
-Meddig maradsz?-váltottam hirtelen témát.
-Amíg ki nem dobtok!-vigyorgott. „Azt hiszem már értem miért illette őt Kimi a Vigyori becenévvel!”
-Akkor már csomagolhatsz is! Ja, bocs még ki sem pakoltál!-használta ki rögtön az adódó alkalmat Räkka.
-Kössz Haver!-adta a durcást a szőke német, és összefonta karjait a mellkasa előtt.
-Addig maradsz ameddig csak szeretnél!-mosolyogtam rá.
-Eredetileg holnap terveztem hazamenni, de persze, ha a drágalátos barátod kidob…-sóhajtott fel drámaian. „Színésznek se lenne utolsó!”-kuncogtam.
-Hülye vagy!-rázta a fejét Kimster, de aztán jót nevetett barátja alkalmi műsorán.
-Arra gondoltam főzök valami ebédet! Mit szóltok? Sebastian te mit ettél szívesen?-érdeklődtem.
-Teljesen mindegy. Miattam ne fáradj!-mosolygott rám.
-Szerintem inkább pihenned kellene, a főzőcskézés helyett!-nézett rám jelentőségteljesen a párom.
-Nem fáradtság, és jól vagyok!-ingáztattam a szemeimet a srácok között.-Találjátok fel magatokat, én most megyek és összedobok valami kaját!-közöltem velük nemes egyszerűséggel, majd magukra hagytam őket, és a konyhába sétáltam.
Már jócskán benne voltunk a délutánban, mikor elkészültem a kajával, így miután ettünk, na és persze kifogytunk a témákból, már 7 óra volt. Gondoltam egyet hirtelen, és elkezdtem győzködni a srácokat, hogy menjenek el egy kicsit iszogatni. (Na persze csak módjával)
Nagynehezen, de végül beleegyeztek, és úgy 9 óra környékén útnak indultak, én pedig kihasználva az alkalmat, hogy egyedül vagyok, vettem egy hosszú, forró fürdőt, aztán betettem egy romantikus filmet a DVD-be, és bevackoltam magam a párnák közé. Kellemes programnak indult a „mozizás”, azonban szépen lassan újra fájni kezdett a fejem, így jobbnak láttam lekapcsolni a készüléket, és inkább az alvásra koncentrálni.
Motoszkálást hallottam, majd egy hatalmas puffanást, és végül néhány hangos szitkozódást. Azonnal felpattantak a szemeim, de láttam, hogy a szobában sötétség honol, így újra becsuktam őket.
-Kimi?-motyogtam félálomban a párom nevét.
-Nincs semmi baj! Aludj nyugodtan!-suttogta, és bebújt mellém az ágyba.
-Hány óra?-kérdeztem nehézkesen, hiszen úgy éreztem, hogy minden egyes szavamra ólomsúlyként nehezedik az álmosság.
-Aludj vissza nyugodtan!-válaszolt, csak nem az általam feltett kérdésre.
-Felej Räikkönen!-parancsoltam rá morcosan. Akármennyire is fáradt voltam, azért észrevettem, hogy ki akart bújni a válaszadás alól.
-Fél 2!-mondta halkan.
-Jesszus!-mormogtam tovább.-Ittatok?-ahoz képest, hogy félig aludtam, jól elbeszélgettem vele az esti programjáról.
-Nem vagyok részeg!-fortyant fel.
-Nem is mondtam!-mentegetőztem én is.-Megcsókolsz?-kérdeztem gyenge, álmos hangon.
Semmit nem válaszolt, pár másodpercen belül azonban az ajkai megérintették az enyéimet, majd heves csókolózásba kezdtünk. Hiába, ehhez soha nem voltam elég fáradt…
-Jó Éjt!-suttogta zilálva, és a karjaiba zárt.
-Jó Éjt!-motyogtam, és rövid időn belül újra az igazak álmát aludtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése