Amilyen kellemes volt az elalvás, olyan rossz volt a felébredés. Úgy éreztem, mintha a fejem boxzsák lett volna, amit egyszerre több tíz ember ütöget. Ki akartam nyitni a szemem, de még ahhoz is gyengének éreztem magam. Volt egy olyan sanda gyanúm, hogy az esőben való ücsörgés, csúnya megfázáshoz vezetett. Mivel sehol nem találtam a hálóingemet, ezért magamhoz fogtam a takarót, és felültem az ágyban. Nekitámasztottam a fejemet a falnak, és próbáltam egy kicsit ellazulni, ám a kísérlet sikertelennek bizonyul, ugyanis éppen ekkor nyílott a szobaajtó.
-Jó Reggelt!-mosolygott rám Kimi, majd odalépett hozzám és megcsókolt.
-Neked is!-köszöntem halk, rekedtes hangon.
-Jól érzed mgad?-kérdezte aggódva Räkka.
-Nem!-vágtam rá azonnal.-Van itthon fájdalomcsillapító? Úgy érzem széthasad a fejem!-nyögtem alig hallhatóan.
-Mindjárt hozok! Feküdj addig vissza.-simogatta meg a vállam.
-Jól van!-bólintottam, és megfogadva a tanácsát, visszacsúsztam a párnák és takarók közé.
Hamarosan vissza is tért, majd miután bevettem a bogyót, szépen lassan újra visszaaludtam. Mikor újra felébredtem, egy fokkal jobban éreztem magam. A fejem már nem hasogatott olyan nagyon, azonban még mindig elég gyenge voltam. Összeszedtem mgam kicsit, aztán lezuhanyoztam, és felvetem egy a zsebnél pici strasszokkal kirakott farmert, és egy ejtett vállú, lila felsőt, majd megigzítottam a hajam, és lesétáltam a nappaliba.
-Szia!-köszöntem mosolyogva a páromnak, és egy kis csókot nyomtam a szájára.
-Jobban vagy?-érdeklődött, miközben félbehajtotta az újságot, amit az imént olvasott, és letette azt az asztalra.
-Valamelyest igen!-ingattam a fejem.
-Készítettem reggelit. Gondolom mostmár éhes vagy!-vigyorodott el hirtelen.
-Hogy őszinte legyek, nem igazán!-fintorogtam.
-Nem érdekel! Valamit akkor is enni fogsz!-jelentette ki ellent mondást nem tűrően, és az étkező felé kezdett húzni. Nem szóltam semmit, csak megforgattam a szemeimet, és csendesen követtem őt.
Miután sikerült belém imádkoznia egy teljes szelet pirítóst, és egy pohár teát, betettünk valami filmet a lejátszóba, és próbáltunk arra összpontosítani, bár egy kicsit nehéz volt ez, tekintve, hogy szünet nélkül simogattuk egymást, és közben beszélgettünk is.
Mosdóban voltam éppen, mikor hallottam, hogy csengettek. Kiléptem a fürdőszoba ajtón, és megláttam a nappaliban egy Kimivel körülbelül egy magas, szőke, kék szemű srácot, aki heves kézmozdulatok társaságában magyarázott valamit, de egy kukkot nem értettem belőle, ugyanis rettentően hadart. Közelebb léptem hozzájuk, mire ő hirtelen elhallgatott, és engem kezdett szuggerálni azokkal a tengerkék szemeivel.
-Ha Ő Rose, akkor komolyan mondom, hogy lemegyek spárgába!-rázta a fejét döbbenten a srác.
-Azt hiszem farmerben ez elég nehéz lsz!-vigyorgott Iceman, miközben átölelte a derekam.
-A fenébe! Valami jobbat is kitalálhattam volna!-fanyalgott.-Sebastian Vettel!-nyújtotta felém a kezét hirtelen.
-Áhh szóval Vigy...”Hoppá! Majdnem elszóltam magam!”-kicsin múlott, hogy nem mondtam ki a megszólítást, ami már a nyelvemen volt, no meg utána az is, hogy nem kezdtem el nevetni. –Rosalie Stevenson!-mutatkoztam be, és kezet ráztam vele.
-Szóval mit láttál te Svájcban?-nézett rá kérdőn Kimi. Valószínűleg már belekezdtek valami témába.
-Jennit a fiaddal! Nem mondhatod, hogy neki ítélte a bíróság?-tajtékzott.
-Én engedtem el az anyjával!-közölte Räkka teljes lelki nyugalommal.
-Miii?-kiáltotta el magát a srác. „Isteni. Alig, hogy kiállt a fejfáásom, most hála neki újra előjön.”
-Nem volt tárgyalás…megbeszéltük a dolgokat…nekünk Rose-zal tegnapelőtt Angliába kellett utaznunk…Mati meg Jenhez akart menni. Mi meg megengedtük ezt.-ismertette nagyvonalakban a dolgot, hogy kedves Sebastian lenyugodjon.
-Azt hittem legalább megosztod velünk ezt a hírt!-duzzogott a szőkeség, aki talán egy-két évvel lehetett idősebb nálam.
-Ugye nem várod, hogy minden lépésemről beszámoljak neked?-fortyant fel Kimi is.
-Héé! Jól van srácok! Menjünk át inkább a nappaliba…ott kényelmesebb!-mosolyogtam rájuk.-Hozhatok inni valamit?-ajánlottam Sebinek.
-Egy pohár vizet elfogadnék, köszönöm!-bólintott.
-Kimi?-pillantottam ezúttal rá.
-Most semmit, köszönöm.
Gyorsan töltöttem egy pohár ásványvizet, majd visszasiettem a srácokhoz a nappaliba. Már teljesen elmerültek a beszélgetésben, és csodálkoztam volna, ha észrevették, hogy visszatértem.
-Igazándiból, volt még egy apropója annak, hogy idejöttem…..-kezdett bele Seb.
-És mégis micsoda?-húzta fel az egyik szemöldökét a Jégember.
-Szóval Christiannal sokat beszélgettünk, szóba kerültél te is, és arra gondoltunk, hogy nem lenne-e kedved újra autóba ülni…egy futam erejéig!?-mosolygott. Döbbenten néztük rá mindketten, és őszintén kíváncsi voltam, hogy mi lesz a Bajnokom válasza.
-Ezt a tervet elmondtátok már másnak is?-érdeklődött a részletekről.
-Bernie felettéb jó ötletnek tartja. Úgy véli, hogy a bejelentéssel, miszerint részt veszel egy futamon, rajongók ezrei fognak majd tolakodni a jegypénztáraknál.-Kimi felnevetett.
-A jó öreg Bernie! Nem is ő lenne, ha nem a pénzt látná a dologban!-rázta a fejét Kimster, de láttam, hogy jó szívvel gondol a férfira.-Na és Jean?-kérdezősködött tovább.
-Hát ő meg aztán repesett a boldogságtól, amikor elmondtuk!-legyintett könnyedén. –Tehát rajtad áll. Kérdés, hogy szeretnél-e újra versenyezni?-nézett fürkésző tekintettel a páromra.
-És hol ülhetnék újra autóba?-kérdezett rá kertelés nélkül. „Azt hiszem fontolóra vette a dolgot.” -Hol térhetne vissza nosztalgiázni Spa királya, ha nem…Belgiumban.
-Belgiumban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése