Néhány perc múlva már az autóban ültem, és remegő kézzel próbáltam kicsavarni a vizet a hajamból. Hála a makacskodásomnak, bőrig áztam, és utána annyira fáztam, hogy az egész testem remegett. Közben Kimi is beszállt a kocsiba, de ahelyett, hogy indított volna, ledobta magáról a csuromvizes dzsekit, majd levette a pulcsiját is.
-Szabadulj meg gyorsan attól a vizes felsőtől!-szólalt meg hirtelen, és a kezembe nyomta a ruhadarabot.
-Itt?-néztem rá nagy szemekkel.
-Hát, ha nem akarsz megfázni, kénytelen leszel…-vont vállat. Nem tudtam hát mást tenni, nagynehezen lerángattam magamról a vizes pólót, és felvettem a pulóverét, ami kicsit bolyhos volt, így még melegített is. Éreztem rajta Kimster parfümének illatát, amit szinte azonnal magamba szívtam.
Egész úton egy szót sem szóltunk egymáshoz, ennek köszönheően pedig majdnem elaludtam mire hazaértünk.
-Én most elmennék fürödni!-mondtam halkan, miután beértünk a házba, és éppen a vízben tocsogó cipőmet húztam le a lábamról.
-Megengedem a vizet!-ajánlotta azonnal a párom.
-Jó!-bólintottam beleegyezően. Se kedvem, se erőm nem volt ellenkezni, így könnyedén belementem. Felbócorogtam a hálóba, aztán nagy nehézségek árán lehámoztam magamról a testemre tapadt ruhákat, így csak fehérneműben ácsorogtam ott, amikor Kimi kilépett a fürdőből.
-Kész a fürd…óhh…-elharapta a mondatot, és nyelt egyet, miközben a tekintetével alaposan végigpásztázott. Amúgy sem a legtöbbet takaró ruhadarabok voltak rajtam, ráaádsul így, hogy vizesek voltak… elég sok mindent engedtedtek sejtetni.
-Köszönöm!-mondtam halkan, majd a lecövekelt Bajnok mellett a szomszédos helyiségbe sétáltam.
Nyakig elmerültem az eper illatú habokban, és csukott szemmel, teljesen ellazított testtel pihentem ki az elmúlt délutánt, ami igencsak hevesre sikeredett. Fogalmam se volt, hogy most mit is mondhatnék Kiminek, vagy egyáltalán megpróbáljak-e beszélgetést kezdeményezni. Úgy döntöttem, hogy nem idegesítem magam ezen, csak hagyom, hogy az események haladjanak a maguk tempójában.
Kiléptem a kádból, megtörölköztem, majd magamra kaptam a halvány rózsaszín, pamut köntösömet, aminek a belseje bélelt volt, így jól melegített. Leültem a fésülködős asztalhoz, és elkezdtem hajat szárítani. Szinte kész voltam már, amikor Räkka beslattyogott, hogy csinált valami kaját, és menjek le vacsorázni. Sok kedvem nem volt hozzá, és bár előző nap reggel óta alig ettem valamit egy müzlistál gabonapelyhen kívül, nem voltam kifejezetten éhes.
Végül aztán összekaptam egy kicsit magamat, és lebattyogtam az étkezőbe. Vacsora közben megint csak néhány szót váltottunk, de azok is csak mellébeszélések voltak, konkrétum nélkül. Meguntam ezt a morcos hangulatot, és már egy falat sem ment már torkomon, ezért úgy döntöttem, hogy visszamegyek a hálóba, és lefekszem.
A köntöst egy szatén hálóingre cseréltem, majd hozzáláttam a hajam átkeféléséhez. Ekkor nyílott az ajtó, és Kimi lépett be rajta. A tükörből láttam, hogy nekitámaszkodott az ajtószárfának, és figyelte a ténykedésem. Halványan elmosolyodott.
-Mi az?-kérdeztem kíváncsian. Hiába akartam, nem tudtam magamban tartani a kérdést.
-Semmi!-rázta a fejét.-Csak azon gondolkodtam, hogy milyen nagyon szeretlek téged!-mosolyodott el ismét. Elhúztam a számat, és tovább folytottam a fésülködést. Kimi odalépett mögöm, majd hirtelen átkarolta a derekam, és szembe fordított magával.
-Hatalmas nagy barom voltam!-mondta leszegett fejjel. –Amit mondtam…..én…..én nem úgy gondoltam, csak nagyon felment bennem a pumpa!-kezdett el magyarászkodni.
-Talán nem lettél volna ideges, ha nem hisztizek!-vontam vállat.
-Kérlek, ne! Ez nem a te hibád volt!-rázta a fejét.- Jogos volt, hogy annyira kiborultál, nekem pedig szabadott volna ennyire erőltetnem a dolgokat. A mondatokra, melyek elhagyták a számat…..azokra nincs mentség!-mondta elkeseredetten.-Igazad volt, mikor a képembe vágtad, hogy egy csepp megértés sem szorult belém.
-Kimi…-szólítottam meg elfulló hangon, és az ismételten kikívánkozó könnyeimet próbáltam meg visszanyelni.
-Önző vagyok, tapintatlan…és egy óriási tuskó!-vádolta önmagát.-Megértem, ha nem tudsz ezek után megbocsátani. És azon sem csodálkoznék, ha a mostani viselkedésem után elhagynál…-ezzel a mondattal nagyon kihozott a sodromból. Ökölbe szorult a kezem, és úgy éreztem, hogy most legszívesebben bemosnék neki egyet, de aztán lecsillapítottam magam.
-Mi lenne, ha a szádat inkább másra használnád?-súgtam a fülébe búgó hangon, és mégközelebb léptem hozzá.
-Képes lennél most velem…-próbált meg értelmes kérdést kihozni ebből, de nem hagytam.
-Az Ég Szerelmére! Fogd már be Kimi!-kiáltottam rá ingerülten, aztán se szó, se beszéd az ajkaimat az övéire tapasztottam. Mintha nem is az én barátom lett volna, úgy viselkedett. Teljesen le volt blokkolva, de ez engem nem érdekelt, elkezdtem az ágy felé húzni. Mire odaértünk, sikerült kicsit visszatalálnia magához, és végre előbújt belőle a férfi. Végigsimított a combomon, majd rádöntött az ágyra, miközben fölém feküdt. Villámgyorsan megszabadítottam a szürke testhez álló pólójától, és végighúztam a kezem a kiolgozott mellkasán. Belecsókolt a nyakamba, majd az egyik vállamról lehúzta a hálóing pántját, és a kulccszontomat végigcsókolva odatalált a másikhoz is, ami szintén arra a sorsra jutott, mint a párja. A vékony anyagú ruhadarab alá nyúlt, és lecsúsztatta rólam, miközben a keze végigvándorolt az egész felsőtestemen.
-Megőrjítesz!-mormogta, két csókzápor között. Hangosan felnevettem, miközben az övét oldozgattam, ugyanis éreztem, hogy ő már nagyon a topon van…
Tesileg és lelkileg is kikészített az a hétfői nap, így miután egymáséi lettünk, szorosan hozzábújtam, és hamar elnyomott az álom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése