16. rész

Reggel már fél 8-kor ébren voltam, és mivel tudtam, hogy nem fogok már visszaaludni, kipattantam az ágyból, és a ruhás szekrényhez léptem. Ahogy a szoba ablakából láttam, borongós augusztusi nap köszöntött ránk, ezért egy sötétszürke, csőszárú farmert vettem fel, valamint egy fehér blúzt, az összeállítást pedig egy fekete hosszú nyaklánccal, és ugyancsak, ebben a színben tündöklő magassarkúval egészítettem ki. A hajamat egy szoros copfba fogtam, majd feldobtam némi teljesen natúr sminket.
Arra gondoltam, hogy önállósítom magam, és főzök egy kávét, azonban nemhogy a konyháig, még a lépcsőig sem jutottam el. Kiléptem a szobámból, és elindultam a hosszú emeleti folyosón, mikor valaki hirtelen megragadta a csuklóm.
-Georgina!-hallottam a nevemet finn „barátocskám” szájából.
-Mit akarsz?-kérdeztem mérgesen, és kirántottam a kezemet az övéből.
-Beszélni akarok veled!-jelentette ki ellentmondást nem tűrő stílusban.
-Én viszont nem akarok veled társalogni!-vágtam vissza keményen, majd ismételten útnak eredtem, ő azonban nem hagyta annyiban a dolgot. Ezúttal a karomat ragadta meg, és behúzott magával az egyik helyiségbe. Hallottam, hogy kattant a zár, majd elindult felém.
-Ülj le!-mutatott az egyik székre, ami a fal mellett állt. Körbenéztem, és a temérdek ruhából, valamint cipőből arra következtettem, hogy valamiféle gardróbban vagyunk. Igaz, alig néhány négyzetméteres volt ez az egész szoba.
-Mit akarsz?-kérdeztem idegesen, majd a mellkasom előtt összefontam a karjaimat, és nekidőltem a falnak.
-Szeretném megmagyarázni az este történteket!-válaszolt halkan.
-Nem vagyok kíváncsi a magyarázkodásaidra!-közöltem hidegen, majd elindultam kifelé, ő azonban a falhoz nyomta az egyik kezét, így megállított engem.
-Itt maradsz, és végighallgatsz!-sziszegte, egész közel hajolva az arcomhoz.
-Nem parancsolgatsz nekem!-kekeckedtem vele, de közben a hátamat újra a falnak támasztottam, jelezve neki, hogy sürgősen kezdjen bele a mondandójába.
-Figyelj Georgina!-szólított meg komolyan.-Én nem akartam semmi erkölcstelen dolgot tenni tegnap este! Lehet, hogy ez hülyén hangzik, de eltévesztettem a szobát!-mondta kétségbeesetten. Erre nem voltam felkészülve, hangos nevetésben törtem ki.
-Azt hiszem, hogy a ti szobátok a ház másik végében van!-vigyorogtam.
-Éppen ez az! Én nem ott alszom már jó ideje!-felsóhajtott.
-Mi?-néztem rá elkerekedett szemekkel.
-Gondolom észrevetted, hogy nem igazán találjuk a közös hangot Jennivel! Őszintén szólva, azt hiszem, hogy már rég elváltuk volna, ha nem lenne ez a rohadt média.-a hajába túrt, majd rám emelte a tekintetét.-Amit mi élünk, az nem házasság, csak valami nyűg, ami még összeköt minket! Hónapok óta külön alszunk, külön életet élünk, és, ha néha megjelenünk valahol együtt, az is csak azért van, hogy lenyugtassuk a kedélyeket! Most egyikőnknek sem hiányzik, hogy az egész sajtó a válásunkon csámcsogjon. Ráadásul attól tartok, hogy Jenni képes lenne rám húzni a vizes lepedőt!-elfintorodott, amint elmondta amit szeretett volna.
Döbbenten néztem rá az után, hogy elhallgatott. Soha nem gondoltam volna, hogy ennyire rossz a kapcsolatuk, már ha ezt, amiben élnek, lehet annak nevezni. Úgy véltem, hogy biztosan mindkettejük nehéz időszakot él át, és ezért veszekednek ennyit, de tévedtem.
-Szóval tegnap este nem zaklatni akartalak, csupán másik szobába tévedtem be. Őszintén szólva, kicsit becsíptem, és azt hiszem, hogy nem néztem melyik szobát veszem célba!-vallotta be őszintén a dolgokat, aztán lecsúszott a fal tövébe.
Más szemmel tekintettem rá. Ez, amit az imént mesélt, nem egy nagyképű macsó fellengzősködése, hanem inkább egy megtört férfi vallomása volt. Odasétáltam hozzá, és leültem én is a padlóra.
-Ne haragudj, hogy olyan keményen beszéltem veled!-kértem bocsánatot tőle. Úgy éreztem, hogy ez a legkevesebb, amit megtehetek.
-Ugyanmár!-legyintett. –Érthető, hogy így reagáltál! Valószínűleg én sem tettem volna máshogy!-vont vállat.
-Sajnálom, hogy zátonyra futott a kapcsolatotok!-néztem rá együttérzően, és bátorítóan megsimogattam a vállát. Picit közelebb ült hozzám.
-Mindketten hibásak vagyunk! Talán, ha több időt szentelünk egymásnak, akkor nem alakult volna így!-mondta megtörten, maga elé nézve.
Nem szóltam semmit, csendesen üldögéltem mellette, és a gondolataimba süllyedtem. Még mindig nehezen hittem el az előbb hallottakat. Sajnáltam, amiért ilyen rosszul alakult a házassága. Hirtelen felém fordította a fejét, aztán hosszú percekig kémleltük a másik tekintetét. Váratlanul közelíteni kezdett az arca az enyémhez, én pedig ösztönösen behunytam a szemem, és picit szétnyitottam az ajkaimat. Már csak alig néhány milliméter választott el minket egymástól, mikor meghallottuk a kilincs zörgését. Felpattant a szemhéjam, és ijedten néztem Kimire, aki közben távolabb húzódott.
-Most mi csináljunk?-kérdeztem riadtan, és felpattantunk a padlóról.
-Nem tudom!-rázta meg a fejét.
-Héé, akármelyikőtök is van odabennt, nagyon gyorsan nyissa ki az ajtót!-dörömbölt Jenni.
-Basszus! Most mit tegyünk?-pánikoltam.-Bújj el a ruhák mögé!-kezdtem hirtelen löködni őt az állvány irányába.-Megpróbálom elcsalni innen, hogy ki tudj jönni!-ismertettem vele a tervemet, ő pedig bólintott, és tette a dolgát.
Vetem egy mély levegőt, rendeztem a vonásaimat, és kizártam az ajtót.
-Szép jó reggelt Georgina!-köszönt mosolyogva, de láttam rajta, hogy majd föl robban.-Mit keresel a gardróbomban?-kérdezte számnkérően.
-Tervezek egy kis meglpetést számoda, ezért kellett bejönnöm!-füllentettem. Csodálkoztam azon, hogy milyen gyorsan kapcsoltam.
-Nocsak, milyen meglepetés?-vonta föl az egyik szemöldökét, miközben „láthatatlanul” kifelé tolt a helyiségből.
-Csinálok reggelit, és közben elmesélem!-hozakodtam elő az ötlettel, és nyeltem egyet.
-Jól van! Menjünk!-bólintott. Elindultam, de ekkor egy kattanást hallottam.
„Áhh neeee! A francba, a francba, a francba!”