-Vége van!-súgtam neki halkan, mire rámnézett.
-Úgy, hogy még el sem kezdődött!-válaszolta.
-Mondtam, hogy sikerülni fog, és így is lett!-mosolyogtam rá.
-Hála neked!-sóhajtott, és felemelve a kezem, belecsókolt a tenyerembe.
-Én csak elmondtam a véleményem!-vontam vállat.
-Köszönöm!-suttogta alig hallhatóan, és magához ölelt. Nyugtatóan simogattam a hátát, hiszen tudtam, hogy boldog, de még fel kell dolgoznia azt, ami az előző fél órában történt.-Menjünk el valahova ma este! Csak kettesben!-nézett a szemembe.
-Randira hívsz?-kacérkodtam vele.
-Végülis! Annak is nevezhetjük!-nevetett, majd megcsókolt.
-De Mati?-aggodalmaskodtam.-Nem hagyhatjuk egyedül!
-Szerintem anyámék szívesen elvállalják erre az estére!
-Szegénykémet megint „lepasszoljuk”!-szomorodtam el.
-Dehogy! Hiszen egy csomó dolgot csinálunk együtt, és majd elviszzük kirándulni!-vágta rá gyorsan, hogy megnyugtasson.
-Jól van!-ingattam a fejem.-És hova akarsz vinni?-kanyarodtam vissza a randi témához.
-Hááát.-gondolkodott.-Még nem tudom!-nevette el magát ismét.
-Ezt a határozottságot!-grimaszoltam.-Így még ruhát sem tudok választani!-nyafogtam egy kicsit.
-Vegyél valami csinosat! Van egy kósza ötletem!-jelent meg egy kis mosoly a szája szegletében.
-Oké!-bólogattam serényen, és máris megjelentek lelki szemeim előtt a választható ruhák képei.
Úgy tűnt, hogy mindent sikerült elintézni, így miközben Kimi elvitte a kis lurkót a szüleihez, én nekifogtam a készülődésnek. Egy gyors, de annál frissítőbb zuhany után lágy hullámokat varázsoltam a barna hajamba, aztán feltettem egy nagyon egyszerű, szokás szerint natúr színkből álló sminket, ami jól illett a barnás árnyalatú bőrömhoz, és a sötét szemeimhez is.
Már jó egy órája szemeztem két ruhával, de nem tudtam eldönteni, hogy melyiket válasszam.
Végül a fehér, térdig érő, átlapolt mellett döntöttem, amivel csak egyetlen egy gondnom volt, méghozzá, hogy számomra túlzottan kihívó volt a dekoltálása. Hiába voltam ellene az ilyen ruháknak, ezt nem tudtam ott hagyni a boltban, és hát mikor adódott volna jobb alkalom arra, hogy felvegyem, ha nem egy randin. Kivételesen levettem a nyakamból a vékony aranylácra fűzött kis keresztet, és helyette egy ezüst „keretbe” foglalt, narancs színű kövekkel díszített nyakéket csatoltam fel. Belebújtam egy ezüstös fényben csillogó magassarkú szandába, magamhoz vettem egy hasonló árnyalatú táskát, majd még mielőtt elhagytam volna a helyiséget, mégegyszer megnéztem magam a falon lévő tükörben. Kiléptem a szobából, és a lépcső felé vettem az irányt. Megálltam egy pillanatra a korlátnál, és lenéztem a nappaliba. Kimi már ott várt. Egy fekete szövetnadrág volt rajta, egy fehér rövidujjú inggel, a kezében pedig ott volt a zakója. Elmosolyodtam, majd elindultam lefelé. Már az utolsó lépcsőfokoknál jártam, mikor meghallotta a cipőm kopogását. Megfordult, és úgy tűnt, szó szerint leesett az álla.
-Hűha!-sóhajtott egy nagyot.-Csodálatosan nézel ki!-nyögött ki egy értelmes mondatot, aminek a hatására máris fülig pirultam.
-Köszönöm! Te is nagyon jól festesz!-bólintottam, és végigmértem őt a tekintetemmel. A rövidre vágott szőke haja olyan szolid és elegáns módon fel volt zselézve, és ez tökéletesen illett az öltözékéhez is. Na meg persze nálam is betalált.
-Indulhatunk?-nyújtotta felém a karját.
-Persze!-mosolyogtam, majd belékaroltam, és már indultunk is a ház előtt parkoló autóhoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése