49. rész

-Tudom, hogy ezt tehetném meg a legkevésbé, de kérhetnék tőletek valamit?-nézett ránk esdeklően, miközben letörölte a könnyeket az arcáról.
-Mit szeretnél?-kérdeztem egy kis mosollyal.
-Láthatnám Matit?-emelte Kimire a tekintetét. Egy pillanatra megdermedt, aztán nagynehezen szólásra nyitotta a száját.
-Te vagy az édesanyja!-válaszolta, de ez bennem mondjuk kétségeket hagyott afelől, hogy mit is gondolt valójában.
-Itthon van most?-kérdezte félénken.
-Igen!-bólintottam.
-Szeretnék beszélni vele, mielőtt találkoztok!-pillantott Kimster Jen-re.
-Persze!-bólintott a korábbi Miss Skandinávia.
Ketten maradtunk csak ott, én pedig gondoltam hellyel kínálom Jennit, hogy valahogy megtörjem a kínos csendet, ami beállt közöttünk.
-Iszol valamit?-érdeklődtem.
-Nem, köszönöm!-rázta meg a fejét, majd előre nyújtotta a kezeit, és összekulcsolta az ujjait. Ideges volt. Nem szóltam, hagytam, hogy egy kicsit a gondolataiba mélyedjen, és alaposan végig tudja venni magában, hogy mit is fog mondani, ha ott fog állni előtte a fia.
Nem is kellett sokáig várnom, hogy megtudjam ezt, hiszen néhány percen belül a srácok már a lépcsőn galoppoztak lefelé. Jen felállt a kanapéről, és lassan elindult feléjük. Én csak tisztes távolból néztem az eseményeket, ahogy Kimi is, miután megindította szépen Matit az anyja felé.
-Szia!-köszönt neki a kisfiú vidáman. Úgy látszik nem viselte meg túlzottan a dolog.
-Szia Kicsikém!-suttogott, majd odatérdelt elé.-Olyan nagy fiú lettél, mióta nem láttalak!-simogatta meg a kis lurkó fejét, miközben ismét elsírta magát.-Bocsáss meg, hogy eddig még soha nem adtam meg neked az alkalmat, hogy találkozzunk!-szabadkozott.
-Örülök, hogy végre megismerhetlek!-mosolygott rá az anyukájára, aki hirtelen magához ölelte őt. Szívszorító látvány volt ez, főleg, hogy rápislantottam Kimire is, aki nagyokat nyelt, és egy-egy hosszabb pillanatra behunyta a szemét. Könnyek csillantak meg az én szememben is. Nem is tűnt fel, de a Jégember közben odasétált mellém, és átkarolta a vállamat. A mellkasára hajtottam a fejem, és szelíden simogató tekintettel néztem anya és fia egymásra találását.
-Elmegyünk valamikor fagyizni?-hozakodott elő hirtelen Mati az ötletével, amit Jen elkerekedett szemekkel fogadott.
-Persze, hogy elmegyünk!-mondta neki boldogan, és megpuszilta az arcát. Félve Kimire nézett, ő azonban mosolyogva bólintott egy aprót.
-Szeretlek!-súgtam a fülébe.
-Én is téged Rose!-lehelt egy lágy csókot a homlokomra, és mégközelebb húzott magához.
-Azt hiszem mostmár ideje mennem!-szólalt meg néhány perc múlva a szememben mostmár teljesen másként festő nő.-Valamikor elvinném Matit valahová!-közölte félénken a szándékát.
-Jenni! Akkor látogatod meg őt, amikor csak akarod!-mosolyogtam rá, és megöleltem.
-Hogyha a fiunk jól érzi magát veled, akkor belemegyek, hogy egy rövidebb időre magaddal vidd Svájcba!-sóhajtott Kimi. Őszintén szólva nem csak a volt felesége, hanem én is meglepetten néztem rá.-De természetesen Mati kezében a döntés!-szögezte le gyorsan.
-Köszönöm Kimi!-pillantott rá hálásan Jen.-Szia Kicsikém! Vigyázz magadra, rendben?-szorította magához a kisfiút.-Nemsokára megint meglátogatlak!-mosolygott rá, és nyomott egy puszit az arcára.-Hálás vagyok azért, hogy még ennyi aljasság után is ilyen kedvesen bántok velem!-hálálkodott újfent.
-Nekem a fiam a legfontosabb, és, ha neki így jó, akkor én eszerint állok hozzá a dolgokhoz!-bólintott Kimster.
-Kikísérlek!-mosolyogtam rá.
-Sziasztok!-köszönt halkan, majd elindult az előtér irányába.
-Ismét mondom, ne rágódj a múlton, hanem élj a jelenben!-fogtam meg a kezét az ajtóban állva.
-Úgy lesz! Köszönöm!-ölelt meg.-Szia Rose!-búcsúzott.
-Hello Jenni!-intettem, aztán visszacsuktam az ajtót, majd nekidőltem, és behunytam a szemem. Úgy éreztem, egy óriási kő gördült le a szívemről.