…Eközben egy csinos baar-i ház étkezőjében…
-Na srácok! Úgy látom itt valaki nagyon szerelmes!-vigyorgott Nando a többiekre, amit egy gyilkos pillantással háláltam meg.
-Ezt mondom már, mióta itt van!-csatlakozott Seb is a „szálljunk rá Iceman magánéletére” c. akcióhoz.
-Ezt nem bírom tovább!-ráztam meg a fejem mérgesen, és lehúztam a hideg kólát, ami még a poharamban volt.
-De most nehogy már szívatásként fogd fel!-próbált csitítani Heikki.
-Jól van Srácok! És mi van, ha tényleg szerelmes vagyok? Fülig szerelmes!-tettem hozzá, és arra a tüneményre gondoltam, aki valószínűleg már békésen alszik a házamban, ki tudja, talán a szobámban. Elmosolyodtam.
-Mi van akkor?-kérdezett vissza Felipe, én pedig érdeklődve néztem rá.
-Az van Haver, hogy örülönk neki, hogy végre megint boldognak látunk!-válaszolt Seb. Be kellett vallanom; jól esett, hogy ezt mondták, hisz ebből azt szűrtem le, hogy figyeltek rám. Mondjuk feltűnhetett volna ez, ugyanis sokat érdeklődtek felőlönk, mikor Jenni elment. De hát ez akkor nem foglalkoztatott.
-Kössz!-bólintottam.
-Na és mi a neve?-kíváncsiskodott Rob.
-Hogy néz ki?-folytatta Alo.
-Hol találkoztatok?-kapcsolódott be Heikki is.
-A neve Rosalie Stevenson, Mati iskolájában tanít. Zongoratanárnő. Őszintén szólva elég érdekes volt a találkozás, meg a későbbiek is, de ha tényleg kíváncsiak vagytok…-hagytam függőben a mondatot.
-Hát miért hívtalak volna meg, ha nem érdekelne, hogy mi van veled?-csattant fel Seb, mire én elnevettem magam rajta. Tudom, nem szép dolog.-Szóval az egyik délután füvet nyírtam éppen az udvaron….Elkezdtem. És csak meséltem, meséltem, és meséltem –Közben kiderült, hogy családjogi ügyvédnek készült, úgyhogy most segít nekünk…”Basszus! Elszóltam magam! De hülye vagy te Kimi!”-mérgelődtem magamban.
-Ügyvéd? Mi van Haver? Milyen bírósági ügy?-nézett rám nagy szemekkel Heikki. „Most mi van? Azt hiszed, hogy megtéptem Jennit, és kidobtam az utcára? Bár, asszem megérdemelné!”-kissé felment a pumpa, mikor arra a….nőre gondoltam, de utána ismét higgadtan fogtam hozzá a mondókámhoz.
-Jenni el akarja venni tőlem Matit!-mondtam ki kertelés nélkül, hisz ez volt az igazság.
-MII?-hördültek fel teljesen a fiúk, és tágra nyílt szemekkel bámultak rám.
-Jól hallottátok! Odajött, és kijelentette, hogy elveszi tőlem azt, ami számomra a legfontosabb!-mondtam keserűen, és hátradőltem a széken.
-Ez a liba nem normális!-kiáltott fel hevesen Fernando.
-Hol lehetne jobb helye annak a kissrácnak, ha nem nálad?-csattant fel Sebi is.
-Ezt neki magyarázd el!-vágtam egy grimaszt, és közben a poharat forgattam a kezemben.
-Tudjátok mit Srácok? Egy estére felejtsük el a gondokat, és csak szórakozzunk!-vetette fel Robert. „Na ez most biztos inni akar!”-futott át az agyamon.
-Póker és vodka?-kérdezett rá Lipe egy szemforgatás kíséretében. Elvigyorodtam.
-Ahha!-bólogatott a lengyel, és számomra még most is érthetetlen módon, elővarázsolt valahonnan egy pakli kártyát, és zsetonokat. Vigyori meg ismét előtűnt a konyhából, és hat pohárral meg egy üveg vodkával egyensúlyozott.
-Pincérnek te se menj!-jegyeztem meg egy sunyi vigyorral.
-Höhh! Gondoltam, hogy rád számíthatok!-vágott vissza, de én csak kigrimaszoltam őt.
-Na Gyerekek, akkor húzóra! Egészség!-vette magához a szót ismét Nando. „Milyen egy iszákos csipet-csapat lett ez!”-ráztam a fejem, és visszatettem a poharat az asztalra.
-Visszatérve a te Rose-odra!-szólalt meg Heikki, én pedig érdeklődve pillantottam rá.-Szerencsés vagy, hogy talltál egy ilyen lányt!”
-Az! De még menyire!-bólogattam helyeslően, aztán megnéztem a kártyáimat.
-Áhh, nem megy ez ma!-dobta be ismét a kis brazil.-Még egy kört fiúk?-kapta fel az üveget, amiből melepő módon, mégcsak az első menet adagja hiányzott.
-Jöhet!-szólalt meg Seb, és dühösen lerakta a kártyákat.
-Te Felipe! Mi újság a fiaddal? Gokartozik még?-érdelődtem. „Ne mondják már, hogy milyen bunkó vagyok! Meg aztán tényleg foglalkoztatott a dolog!”
-Hát…szó-szó! Nemtudom mi lesz így, hogy csak akkor megy el, amikor kedve van!-rázta a fejét lemondóan.-Na és Mati? Hallottam hírét!-mosolygott.
-Most le van sújtva a karja miatt, de hát, majd nemsokára megint elkezdjük a versenyzést!-mosolyogtam a fiamra gondolva. Valószínűleg jól kijátszotta magát ma.
-Osszatok!-szólt közbe Fer. Rezegni kezdett a telefonom. „SMS”
-Mindjárt jövök Srácok!-álltam fel az asztaltól, és elindultam a nappali felé.
-Csak nem Rose?-vigyorgott Heikki.
-Csak de!-küldtem neki egy bájvigyort.
„Szia! Mi újság Svájcban? Jól vagy? Minden rendben? Mati már mélyen alszik. Elfáradt szegénykém. Ja, amúgy anyukád remekül főz! További szép estét! Szeretlek! Rose”
Elmosolyodtam, majd elkezdtem pötyögni az üzenetet.
„Szia Kicsim! Minden oké! Jól elvagyunk a srácokkal! Mondd meg Matinak, hogy üdvözlöm, és nemsokára találkozunk! Aludj jól Szépség! Csók! Kimi”
Elküldtem gyorsan, aztán visszamentem. Éjszakába nyúló kártyázás, beszélgetés, és egy-két pohár pia után mindannyian nyugovóra tértünk.
Rose most is igazat mondott! Érdemes volt eljönnöm!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése