42. rész

A hatalmas ház nappalijába érve ledobtam a szatyrokat, én pedig lehuppantam a kanapéra.
-Hogy lehet valaki ilyen érdektelen, rideg, és…éss? Wáá!-dühöngtem, majd a konyhába mentem, és töltöttem magamnak egy nagy pohár hideg vizet. „Nem is értem, hogy mit evett ezen a nőn Kimi! Vagy mostanság küzd a lelkem ilyen tapintatlansái gondokkal?”-élcelődtem magamban. „Persze, biztosan megvan a magyarázata, hogy miért viselkedik így, de akkorsem ez lenne a módja, hogy levezesse a felgyülemlett feszültséget! Na mindegy, nem idegesítem magam ezen, inkább elmegyek Matiért!”
Leraktam az üres poharat a konyhapultra, aztán elszaladtam gyorsan zuhanyozni. Meglepő módon elég meleg volt az idő, úgyhogy csak egy fehér vászonsortot vettem fel egy korall színű nyakba kötős toppal. A hajamat szoros copfba fogtam, feldobtam egy kis szempillaspirált, pirosítót, és szájfényt, majd belebújtam a fehér flip-flop papucsomba, és már futottam is a piros Californiáért, amivel vásárlás után beparkoltam a garázsba.
Az utcára tolattam, és csak ekkor jutott eszembe, hogy a gyerekülés a Mercedesben van, úgyhogy kénytelen voltam visszagurulni a Ferrarival, és helyette a fekete autót kihozni.
Nem volt elég a kavarc a kocsikkal, még az is nehezítette a dolgomat, hogy az egyik utcában csőtörés volt, így nekem irányt kellett váltanom. „Na jó! Most merre?”-néztem magam elé a kormányt fogva. „Próba, szerencse!”-gondoltam, aztán elindultam egyenesen. Szerencsére most nem hagytak cserben a megérzéseim, és nemsokára már ott álltam a nagyszülők háza előtt. Bekopogtam a barna, faajtón, és vártam, hogy jöjjön valaki.
-Szervusz Kedvesem!-ölelt meg Mrs. Räikkönen üdvözlés képpen.
-Jó napot Mrs….vagyis Paula!-javítottam ki magam, és rámosolyogtam.
-Gyere beljebb! Mati már vár téged!-invitált be az egyszerű berendezésű, ám annál otthonosabb lakásba.
-Sokat késtem?-kérdeztem ijedten, amikor megláttam a kis lurkót, aki éppen evett valamit.
-Dehogy! Cirka negyed órája érkeztek vissza, de Ramiéknak el kellett sietniük valamiért. Ezek a fiúk állandóan rohannak, már alig van idejük ránk!-rázta a fejét a nagymama.
-Ugyan Paula! Mindegyikőjük nagyon elfoglalt, és sajnos kevés idejük van, de ettől függetlenül bármikor szívesen jönnek Önökhöz!-mosolyogtam rá bíztatóan.
-Egy Tündér vagy Édesem!-ölelt magához ismét. –Nem vacsorázol velünk?-kérdezte hirtelen.
-Hát nem is tudom, nem szeretnék zavarni!-szabadkoztam.
-Te zavarni? Ne viccelj már! Foglalj helyet szépen!-tolt oda az asztalhoz, és még a széket is kihúzta, mielőt kitaláltam volna valami újabb kifogást.
-Na milyen volt a vidámpark?-érdeklődtem meg a kissráctól, aki közben bőszen falatozgatott.
-Szuper!-kiáltott fel.-Volt óriáskerék, és hinta, meg elvarázsolt kastély, és hullámvasút, meg gokart is! De abba most nem ülhettem bele!-komorult el az arcocskája, majd a gipszére mutatott.
-Jahjj Kicsikém! Nemsokára leveszik ezt rólad, és akkor majd megint versenyezhetsz!-simogattam meg a buksiját.
-Parancsolj Rose! Remélem ízleni fog!-tett le elém Paula egy tányért, amin valami meglehetősen ínycsiklandó étel volt.
-Hol van Mati?-kérdeztem váratlanul, mikor rájöttem, hogy valaki hiányzik nekem ebből az asztaltársaságból
-Valamit barkácsol odakinnt! Már szóltam neki, hogy jöjjön be, de hát, mintha a falnak beszélnék!-legyintett nevetve.-Jó étvágyat!
-Jó étvágyat!-bólintottam, és nekifogtam az evéshez.
Mire az órára néztem már fél 8 volt…de hát jó társaságban csak úgy szalad az idő. Jobbnak láttam összekészülődni, és vissza menni Kimiék házába, mert tudtam, hogy a kis csibész lassan, de biztosan elálmosodik, és akkor alig tudjuk ébren tartani.
-Köszönöm a vacsorát Paula! Egyszerűen isteni volt!-dicsértem meg a a főztjét.
-Boldog vagyok, hogy ízlett Rose!-mosolygott rám, aztán átölelt, én pedig adtam neki két puszit.
-Örülök, hogy láttalak Kedvesem!-ölelt meg Mati is. Végre vaahára őt is sikerült elcsalni a munkája mellől.
-Köszönünk mindent! Jó éjszakát!-mosolyogtam, és Matias után sétáltam, aki már előzőleg elbúcsúzott a nagyszüleitől.
Sokat beszélgettünk a kocsiban is, és láttam rajta, hogy teljesen lefárasztotta az élményekkel teli nap, úgyhogy rábeszéltem, hogy menjen el fürödni, és, ha lesz kedve, akkor majd utána még beszélgetünk. Szegénykémnek ragadtak le a szemei, ezért a beszélgetést hivatalosan is csütörtökre halasztottam, és az ágyba dugtam őt, egy jó éjt puszi kíséretében.
Azon tépelődtem, hogy vajon felhívam-e Kimstert, hogy mi újság, de nem akartam zavarni, így inkább csak egy SMS-t írtam neki, majd még egy frissítő zuhany után, én is ágyba bújtam.