-Komolyan megvezettétek ezt az okostojást?-kérdezte, hasát fogva a nevetéstől Kriistina, amikor beállítottunk a nappaliba néhány üveg innivalóval. Nemcsak ő, de még Juustu és Titus is jót kacagtak az apjuk hiszékenységén, csak szegény Mati ült ott magában, és értetlenül nézett ránk.
-Nem volt nehéz dolgunk!-vigyorogtam és rákacsintottam Ramira.
-Ne alázzatok már porig!-csattant fel és esdeklő szemekkel pillogott felénk.-Az önbecsülésem már így is a béka feneke alatt tanyázik!-sajnáltatta tovább magát.
-Ti valami „ego-szerző” kurzuson voltatok az öcséddel?-kérdeztem hüledezve.
-Ne aggódj Rose, majd megszokod!-bátorított Kriisti.
-Ja, hogy ez nem lesz jobb?-tettem fel a kérdést egy színpadias döbbenettel.-Túl korosak ahhoz, hogy kineveld belőlük!-vigyorgott, én pedig elnevettem magam.
-Csajok! Állj!-kiáltott ránk az idősebbik Räikkönen.-Nem hagynátok abba a leépítésünket?-háborgott.
-Hoppá! Túllőttünk a célon?-kaptam a szám elé a kezem. Újdonsült barátnőm ezen is csak nevetett. A további alázást megakadályozta a csengő hangja.
-Na fiúkák! Megúsztátok!-vigyorgott Kriistina.
-Ezért még számolunk édes!-nézett Rami szúrós szemekkel, felesége azonban csak bájosan megrebegtette a szempilláit.
-Kinyitom! Gyere Mati!-hívta a fiát is Kimi, aki szíves örömest követte, azok után, hogy semmit nem értett abból, amit mi az elmúlt néhány percben összehablatyoltunk.
-Nos! Ki mit iszik?-érdeklődtem mosolyogva.
-Én csak ásványvizet!-válaszolt Kriisti. „Mama!”-hallottam meg hirtelen a kis versenyzőpalánta hangját az előtérből. Sikerült picit kilöttyentenem a vizet meglepődöttségemben. „Mama? Erről nem szólt a fáma! Még jó, hogy az én drága szerelmem említette, hogy a szüleit is meghívta a mai kis összejövetelre!”-dühöngtem magamban, de próbáltam ezt nem kimutatni. „Végülis! Csak jó lesz!”-higgadtam le pár másodperc múlva.
-Halihó gyerekek!-lépett be mosolyogva egy kedves házaspár a nappaliba. Ezt a köszönést is csak kikombináltam, tekintve, hogy nagyon hadilábon álltam a finn nyelvvel. „Na nem baj! Majd Kimi és Mati megtanítanak!”Mire feleszméltem, már ott álltak előttem, fülig érő szájjal.
-Anya, Apa, ő itt Rose!-mutatott be nekik Kimi angolul, ami nagyon jól esett, hisz eszébe jutott, hogy úgysem értenék meg egy kukkot sem abból, amit az anyanyelvükön beszélnek.
-Rosalie Stevenson! Nagyon örülök, hogy megimerhetem Önöket!-mosolyogtam, és a kezemet nyújtottam az édesanyja felé, ő azonban szívélyesen átölelt, és nyomott két puszit az arcomra.
-Szervusz Drágám! Paula vagyok, és repesnék a boldogságtól, ha nem magáznál engem!-mosolygott rám kedvesen.-Ő meg itt a férjem, Mati! Nem a legbőbeszédűbb ember a Földön, de attól még óriási szíve van!-fényezte a férjét, aki beleegyezően sóhajtott, mikor már látta, hogy nem igen tud megszólalni a felesége mellett.
-Szervusz Rosalie!-köszöntött végül, mikor Paula egy pillanatnyi szünetet tartott a beszédben.
-És…szóval azt még lefelejtettem, hogy Rose a barátnőm!-mosolygott Kimster, és odahúzott magamellé.
-Jahjj, de boldog vagyok!-csapta össze a kezeit Mrs. Räikkönen.-Hadd öleljelek meg!-tárta szét a karjait, miközben a könnyeivel dacolt.-Hát igen, az én fiacskáimnak mindig is jó szemük volt!-húzta ki magát büszkén, amin Kriisti és én is jót nevettünk, a két srác meg a fejét csóválta.
-Mi lenne, ha mostmár átfáradnánk az étkezőbe, és hozzálátnánk ahhoz az ebédhez, amelyet egész délelőtt készítettünk!-vetette fel a párom az ötletet, ami úgy tűnt mindenkinek tetszik.
-Kimi! A terítékek!-ragadtam meg hirtelen a karját, és aggodalmaskodva néztem rá.
-Ne streszelj! Gondoltam rá!-mosolygott megnyugtatóan.
-Húú, még jó!-fújtam ki a visszatartott levegőt, és gyorsan megpusziltam az arcát, majd követtem a vendégeinket.
-Megértem a napot, hogy a fiamat a konyhában látom tüstékedni?-nevetett szarkasztikusan a Räikkönen apuka, mire egy nem túl kedves grimaszt kapott kisebbik gyermekétől.
-Még menthető!-tettem hozzá gyorsan, amit hangos nevetés fogadott.-Akkor hozom is az előételt!-váltottam gyorsan témát, aztán a konyhába mentem, hogy kiporciózzam szépen az adagokat.
-Segítsek?-lépett mögém Kimi néhány perc múlva, és átkarolta a derekam.
-Igen!-bólintottam. Először is fejtsd le szépen az izmos karjaidat rólam.-mosolyogtam rá bájosan, mire kényszeredetten teljesítette a kérésemet.
-Aztán?-kérdezte fancsali képpel.
-Aztán fogd meg a tálcát, és vidd ki szépen,amiket ráteszek!-adtam ki az utasításokat számára.
-Ennyi?-fordult még vissza a konyhaajtóból.
-Aham! Köszi!-küldtem felé egy mosolyt.
-Ne haragudjatok! Kérhetnék egy pohár vizet?-kérdezte udvariasan Paula, amint visszatértem én is az étkezőbe, és éppen el akartam foglalni a helyemet.
-Persze! Azonnal hozom!-bólintottam, és elindultam a nappaliba a kinnt maradt ásványvizes palackokért. Sietni akartam, hogy ne kelljen sokáig várniuk, azonban a tervemet kettétörte, hogy beleléptem valami élesbe tárgyba-talán a ripityomra törött pohár egyik szilánkjába-és éreztem, hogy az felsértette a talpamat.
-Áúú!-kiáltottam fel fájdalmasan, majd megláttam a lábamból ömlő vért, amitől szokás szerint megint elszédültem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése