-Persze, nyugodtan!-mosolygott rám. „Na most légy okos Kislány! Hogy kezdjek neki?”-tépelődtem, aztán egy rövidebb hatásszünet után kinyögtam.
-Jól vagy mostanság? Nagyon lesápadtál, mikor ajtót nyitottam!-na jó, persze, én magam se tudtam, hogy ebből a baromságból mit hozok ki, de mindegy, lesz ami lesz.
-Nincs semmi bajom!-rázta a fejét furán.-Csak meglepődtem, hogy itt látlak!-vallotta be.-Mostanában nem tűntél fel itt túl sokszor, és a héten……-áhh mindegy.-legyintett.
„Ez az! Tudod te, hogy mit akarok!”-vigyorogtam magamban, de igyekeztem nem kimutatni.
-Folytasd csak! Mi volt a héten?-kérdeztem rá, persze tudtam, hogy mit akart mondani.
-Semmi! Nem lényeges!-próbált ködösíteni.
-Na! Mondd csak, szívesen meghallgatom!-mosolyogtam rá bíztatóan.
-Komolyan mondom, semmi fontos!-nevetett zavartan.
„Kemény dió. Ezek szerint nekem strapabíró diótörőnek kell bizonyulnom!”
-Fejezd be kérlek, nem szeretem ha valaki A-t mondd, de B-t már nem!-róttam meg egy kicsit.
-Óhh, hogy nem tudom befogni azt a nagy számat…-dünnyögte, de ezt is jól hallottam, hiszen csak alig néhány lépés távolságra álltunk egymástól.
-Szóval mi volt a héten?-kérdetem rá újra, és összefontam a karjaimat a mellkasom előtt.
-Csak…szóval…szerdán…egy másik lánnyal…jöttek el…Kimiék…és hát…-dadogott szegénykém össze-vissza.
-Elárulod az öcsédet?-lépett be ekkor Kimster a konyhába, és meglehetősen bosszús képet vágott, de láttam rajta, hogy kínozza a kitörni készülő nevetése.
-Kimi!-nézett rá megszeppenve az „áldozat”.
-Szóval tényleg képes vagy rá?-nézett rá kérdő tekintettel. El sem tudtam képzelni, hogy milyen módon tudott magára erőltetni ilyen grimaszokat.
-Nem akartam keverni!-mentegetőzött.
-Pedig sikerült!-válaszolt vissza élesen az öcsikéje, aki piszok jól játszotta a szerepét.
-Én…..én csak…szóval tudjátok, azt hittem, hogy Mira, vagy hogy is hívják, csak elkísért titeket, és…és igazából Rose-zal vagy együtt! De ezek szerint tévedtem!-sóhajtott lemondóan.-Ne haragudjatok!
-Valóban tévedtél!-szólalt meg komolyan Iceman, majd rám pillantott, és bólintott egy picit, amiből tudtam, hogy ideje „megkegyelmezni” szegénynek.
-Méghozzá abban, hogy nem hittél saját magadnak!-mosolyodtam el a mondat végére.
-Ezt most nem értem!-ingáztatta közöttünk kétségbeesetten a tekintetét.
-Óhh bátyó!-kapta Kimi a kezeit a fejéhez.
-Rami! Neked nem csak a hajad, hanem az agyad is szőke?-kérdeztem nagy szemekkel.-Na, nem mintha bajom lenne a szőke emberekkel, ne értsétek félre!-tettem hozzá gyorsan.
-Totál elvesztettem a fonalat! Nem értem, hogy miről beszéltek!-rázta a fejét elszontyolodva.
-Hello Rami Räikkönen! Ez itt a kandikamera!-integetett felé az öccse, aki kifundálta ezt az egészet. Nem bírtam már tovább, és kitört belőlem a nevetés.
-Ti.....-mutatott ránk, és további szólásra nyitotta a száját, de hang nem jött ki a torkán. Ezt már Kimi sem bírta tovább, és csatlakozva hozzám, hangos kacagásban tört ki.-Ti átvágtatok engem?-kérdezte felháborodottan, amint végre-valahára leesett neki a dolog.
-Csak egy kicsit!-vigyorgott diadalittasan a Jégember.
-Hogy lehetek ekkora hülye?-tettem fel magának a nagy kérdést, aminek a válaszára mi is igen kíváncsiak voltunk.
-Sajnálom! Ezt nem tudom, de azért szólj, ha rájössz!-szívattam még egy kicsit. Hát igen, a páromnak tetszett a műsor, amit hangos nevetéssel adott a tudtomra.
-Köszönöm Rose! Nem csalódtam bennetek!-grimaszolt irónikusan.-De most akkor áruljátok már el, hogy mi a nagy harci helyzet?-érdeklődött.
-Együtt vagyunk!-mosolygott Kimi, majd odahúzott magához, és megpuszilta a fejemet.
-Na végre!-kurjantott Rami ismét jókedvűen.-És ezt miért nem tudtátok a közjáték nélkül tudtomra adni?-háborgott.
-Mert mindig hecceltél minket, és vissza akartuk adni!-vallotta be töredelmesen az öcsikéje.
-Egyébként amikor találkoztunk, még nem alkottunk egy párt!-tettem hozzá.
-Aha! Értem!-nézett ránk furán. –De ez nagyon aljas húzás volt tőletek!-kiáltotta el magát egy kis hatásszünet után, és mostmár ő is jót nevetett, velünk együtt. –Mindegy! Turbékoljatok csak! De ha nem jöttök 5 percen belül, akkor rátok küldöm a fiúkat!-bökte még oda, majd elhagyta a konyhát.
-Sikerült!-boxolt a levegőbe Kimi, aztán pacsizásra nyújtotta a kezét.
-Nagyon csúnyán kitoltunk vele!-grimaszoltam, és belecsaptam a tenyerébe.-De amit leműveltél!-néztem rá tágra nyílt szemekkel.-Tanultad ezt valahol?
-Ugyanmár! Ösztönből jön!-vetette oda valahonnan a Napnál is távolabbról.
-Csak el ne szállj ego-mano!-vigyorogtam rá kajánul, és a reakcióját meg sem várva, elindultam a nappaliba, kezemben egy üveg, hideg ásványvízzel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése