31. rész

A sütőben szépen pirosodó csirkemelleket ellenőriztem éppen, mikor megszólalt a csengő. Gyorsan letettem a kezemben lévő húsvillát, és az előtér felé siettem, de előtte még megálltam a folyosón, és egy pillanatra belenéztem a tükörbe.
-Hát akkor, Showtime!-mondtam saját tükörképemnek, és kifújtam a visszatartott levegőt, majd a bejárati ajtóhoz lépdeltem.
-Hello!-köszöntem mosolygva a kinnt várakozó családnak
-Szia Rose!-üdvözölt először Rami, és mind a hangsúly,a mit használt, mind az ábrázat egyet sugalltak; ledöbbent, hogy én fogadtam őket.
-Hello! Kriistina Räikkönen!-mutatkozott be a felesége is, és adott két puszit. Kedves nő.
-Rosalie Stevenson! Nagyon örülök!-mosolyogtam rá –És, ha jól estem, akkor ti vagytok Juustu és Titus!-néztem a srácokra, akik kiköpött apjuk voltak, na meg aztán a nagybátyjuk arcvonásaiból is felfedeztem egyet-kettőt úgy röptében.
-Szia!-köszöntek szinte teljesen egyszerre.
-Fiúk! Ki mondta, hogy tegezhetitek Rosalie-t?-dorgálta őket az apjuk.
-Héé!-szóltam közbe felháborodottan.-Ennyire öregnek nézel?-sértődtem meg.-Ne is foglalkozzatok vele! Tegezzetek nyugodtan!-mosolyogtam rá a szőke srácokra, majd jelentőségteljes pillantást vetettem az idősebbik Räikkönen-testvérre.
-Hol van az én édes, kedves sógorom ?-érdeklődött nevetve Kriisti.
-Itt vagyok!-szaladt le a lépcsőn az említett, aki részben még öltözködési fázisban volt, ugyanis a fekete rövidujjú ingjének nyakát hajtotta le éppen. „De jó! Hozzám öltözött!”-mosolyodtam el, ahogy eszembe jutott, hogy én is ilyen színű felsőt viselek.-Sziasztok!-köszönt mosolygva, majd gyorsan lekezelt a fiúkkal, sógornőjének pedig adott két puszit.
-Gyertek beljebb!-invitálta be őket a nappaliba, ahova már előre elkészítettünk néhány poharat, és egy kis rágcsálnivalót, hogy ebéd előtt még tudjanak csócsálni egy kicsit.
-Hol van a Kölyök?-érdeklődött az egyik szöszi.
-Szerintem mindjárt jön, csak kicsit nehéz neki a készülődés így begipszelt kézzel!-válaszolt Kimi.-Hozok valami innivalót, mindjárt visszajövök!-mondta, majd olyan „láthatatlan” módon felém biccentett, én pedig rögtön kapcsoltam és elindultam a konyha felé.
-Na van valami fejlemény?-kérdezte hangosan suttogva, alighogy beértünk a helyiségbe.
-Semmi nem szólt, de láttam rajta, hogy meglepődött!-válaszoltam, és a hűtőhöz léptem, hogy elővegyem a behűtött frissítőket.
-Valahogy alkalmat kell keríteni rá, hogy meg tudjon nyílni!-töprengett.
-És mégis hogyan?-kérdeztem egy picit gúnyosan, ugyanis kételkedtem benne, hogy összejön az, amit annyira eltervezett. Ki akartam éppen venni egy ásványvizet, ő azonban elhúzta a kezem onnan, becsapta a hűtőajtót, majd hirtelen maga felé fordított, és olyan közel lépett hozzám, hogy a hátsóm a konyhapulthoz nyomódott.
-Mondjuk úgy, hogy van egy okos és találékony barátnőm, aki majd szépen behúzza őt a csőbe!-adott választ a kérdésemre.
-Heh! És honnan veszed, hogy megteszem ezt a kedvedért?-húztam az agyát, és, hogy fokozzam is ezt, a nyakát kezdtem simogatni az ujjaimmal.
-Meg fogod tenni, mert így mindketten jól járunk!-vigyorgott kicsit aljas módon.
-Nocsk! Nekem ebben mi lesz a jó?,-kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
-Az legyen meglepetés, de kaphatsz belőle egy kis előleget, ha szeretnél!-nézett rám szenvedélytől izzó tekintettel.
-Mi van Räikkönen? Nem bírsz magaddal?-folytattam a csipkelődést, no meg persze, tökéletesen tisztában voltam vele, hogy erre harapni fog.
-Maradj már csöndben Rose!-szólt rám kicsit dühösen, amin majdnem elnevettem magam, de esélyem se volt rá végül, ugyanis az ajkai hirtelen az enyéimre tapadtak.
-Sráácok!-hallottuk meg pillanatok múlva Rami hangját, és még azelőtt szét tudtunk rebbenni, hogy idő előtt lebuktunk volna.
-Basszus!-sziszegte Kimi, és gyorsan letörölte a szájfényt, amit sikerült levarázsolnia a számról.
-Tudnátok adni egy partvist és egy lapátot? A fiúk addig civakodtak, amíg összetörtek egy poharat!
-Majd én megcsinálom! Semmi vész!-vont vállat Kimi, majd kiment a konyhából, de azért még az ajtónál megállt, és küldött felém egy jelentőségteljes pillantást.
-Megyek! Segítek neki!-mosolygott félszegen a bátyja, és már sarkon is fordult, de még időben magamhoz tértem, és gondolkodás nélkül megszólaltam.
-Te Rami! Kérdezhetek valamit?