28. rész

-Jahjj Mati! Ne haragudj! Jól vagy?-aggodalmaskodtam, amikor rájöttem, hogy szegényt talán nem kellene olyan erősen fognom.
-Semmi baj!-nevetett.-Nem fáj, csak viszket!-mutatott rá a begipszelt kezére.
-Elhiszem Kicsikém, de muszáj kibírnod benne néhány hetet!-simogattam meg a buksiját.
-Tudom!-sóhajtott megadóan.-Apu!-szólította meg komolyan az előtte álló férfit.-Ki volt az a néni, akivel rólam beszéltetek?-kérdezett rá, mire Kimi arcáról lefagyott az előbb még ott megjelenő kis mosoly.
-Anyukád!-válaszolt komoran.
-Engem keresett?-csillantak fel a kisfiú szemei. A Jégembernél ez a kérdés teljesen betette a kaput, láttam rajta, hogy fogalma sincs mit válaszoljon, és tétlenül álldogált csak a fia előtt. Már szólásra nyitotta a száját, ekkor azonban hirtelen közbevágtam.
-Mit szólnátok, ha főznék nektek valami finom ebédet?-tettem fel egy sablonos kérdést.
-Ez jó ötlet! Nekem tetszik!-kapcsolt gyorsan a Bajnok, és továbbvitte a fonalat.-Mit szólsz hozzá Kölyök?
-Ha megint olyan finom lesz…-vonta meg a vállát.
-Az lesz!-bólintottam mosolyogva.
-Felmehetek addig a szobámba?
-Nyugodtan! Úgyis most reggeliztünk, szóval szerintem egyikőnk se éhes!-nevetett Kimi.
-Segítesz?-kacsintottam rá Icemanra, miután a fia eltűzött a kis kuckójába.
-Persze!-mosolygott rám, és elindult velem a konyha felé, hogy keresünk értelmesnek mondható alapanyagokat, amiből azt a felséges ebédet el tudom készíteni.
-Bevállalod a hagymát?-néztem rá bájosan, és felmutattam az említett zöldséget.
-Neked? Bármit!-grimaszolt, majd leült az asztalhoz, és hozzáfogott a pucoláshoz.
A konyhapultnál állodogálva vagdaltam a húst, és már hosszú percek óta nem szóltunk egymáshoz, de éreztem, hogy bár igyekszik leplezni, nagyon feszült.
-Mi a baj?-kérdeztem meg halkan, tovább folytatva a munkát.
-Félek Rose! Rettegek, hogy Jenni elválaszt a fiamtól!-mondta némileg remegő hanggal.
-Csak bírói végzés ellenében viheti el!-reagáltam nyugodt magabiztosággal.
-Ezt honnan veszed?-kérdezett vissza meglepetten a Bajnok.
-Három és fél évvel ezelőtt még azt hittem, hogy ilyenkorra sikeres családjogi ügyvéd leszek!-válaszoltam, és megfordultam, hogy szembe álhassak vele.
-Jogot tanultál?-nézett rám nagy szemekkel.
-Igen, de otthagytam az egyetemet!-vontam vállat, azonban szomorúan gondoltam az elbaltázott lehetőségekre.-Akármi is legyen, én mellettetek állok, és segítek amiben csak tudok!-léptem oda mögé, és végigsimítottam a vállán.
-Olyan jó, hogy itt vagy nekünk!-nézett rám hálásan, majd megfogta a kezem, és egy lágy puszit nyomott rá.
-Ez csak természetes!-mosolyogtam rá kedvesen, ő pedig hirtelen az ölébe húzott.
-Miért nem folytatod a tanulmányaidat?-kérdezte a szemembe nézve.
-Már úgyis rég elfelejtettem, amiket anno a fejembe vertem!-vonogattam a vállam lemondóan.
-Ugyanmár Rose! Okos lány vagy! Képes lennél lediplomázni, és utána ügyvédként tevékenykedni!-bíztatott.
-De én szeretem a zongora tanári munkát!-ellenkeztem tovább.
-Te tudod, hogy mit szeretnél, de szerintem az nem baj, ha több lábon állsz, és még választási lehetőséged is van!-érvelt meglehetősen elgondolkodtató módon.
-Talán igazad van!-méláztam el egy kicsit.-Na, de folytassuk a főzést!-váltottam gyorsan témát, azonban a gondolataimban még mindig ott keringett az előbb felvetett ötlete, amit nem is találtam olyan nagy butaságnak. Felálltam éppen az öléből, mikor megszólalt a zsebében megbúvó mobilja.
-Szia bátyó!-szólt bele, miután elolvasta a másik Räikkönen-testvér nevét a kijelzőn.-Jól van, kössz…..Igen, beszéltem velük! Sikerült megnyugtatnom Anyát!.....Tudtommal ráérünk……Nem tudom mit szólna hozzá, de megkérdezem tőle!.....Jó, akkor majd visszacsörgök!...Hello!-köszönt el, és kinyomta a telefont.
Az asztalra támaszkodva állodgálltam, és fürkésző tekintettel néztem rá.
-Rami volt! Érdeklődött, hogy Mati hogy van, aztán megkérdezte, hogy nincs-e kedvünk elmenni szerda délután megnézni a srácait!-közölte nagyvonalakban a telefonbeszélgetést.-Nem tudom mondjuk, hogy a fiamnak mennyi kedve lenne kimenni a pályára!-gondolkodott el egy kicsit.
-Erre biztosan nem derül fény, amíg nem kérdezed meg tőle!-mosolyogtam.
-Lenne kedved eljönni velünk, ha mégis belemenne?-kérdezte, aztán egy pillanatnyi hatásszünet után újra megszólalt.- Vagy várj csak! Van egy ötletem!-jelent meg egy sunyi mosoly a szája szegletében.