26. rész

-Látni akarom a gyerekem!-jelentette ki ellentmondást nem tűrően, és összefonta karjait a mellkasa előtt.
-Azt felejtsd el! Évekig nem jössz a közelébe, most meg egyszercsak beállítasz és azt követeled, hogy Matias boldogan ugorjon a nyakadba? Hát nem! Ha tényleg ezt hiszed, akkor fel kell, hogy világosítsalak, ez nem így működik!-magyarázott neki Kimi magából kikelve.
-Jogom van látni, az én fiam is!-vágott vissza a nő.
-Jogod az lehet, hogy van, de gondolkodni nem tudsz! Az a gyerek azt se tudja ki vagy, most rárontasz, hogy te vagy az anyja, aki elhagyta őt 3 évvel ezelőtt?-hánytorgatta fel az számára a tettét, ami valószínűleg még mindig fájt neki.
-Tudod mit? Nem érdekel a papolásod! Nálad sincs jobb helyen , főleg, hogy veszélybe sodrod őt ezzel a hülye versenyzéssel! Hallottam, hogy komolyan megsérült!-közölte Jenni a hírt, amit megtudott, azonban nem véltem felfedezni túl nagy aggódást, amikor Matiról beszélt.
-Tessék? Mi az, hogy veszélybe sodrom? Ha lovagolna, akkor nem lenne veszélynek kitéve?-háborgott.
Már percek óta csak egyhelyben ültem, a teásbögrét még mindig a kezmben tartva, és nem akartam elhinni, amiket hallottam. Ezek egymás fejének vágták a „szebbnél szebb” mondatokat, és nem igazán foglalkoztak vele, hogy ezt Matias meghallhatja.
-Magammal viszem Svájcba!-hozakodott elő hirtelen egy elég retardált ötlettel, amin én és Kimi is meghökkentünk.
-Mit mondtál?-kérdezett vissza Iceman magába fojtott dühvel.
-Mit nem értettél meg? Elviszem a fiamat!-ismételte meg az előbbi kijelentésének tartalmát.
-Ezt azonnal felejtsd el!- Soha nem fogom önként hozzád engedni őt!-nyilvánította ki a véleményét, ami kemény és határozott volt.
-Te félre értettél engem drága!-nevetett fel szarkasztikusan a korábbi Miss Skandinávia.-Nem nyaralni viszem, hanem a felügyeleti jogát akarom!-közölte, és az a bizonyos „akarom” egyértelműen mutatta, bármire képes, csakhogy megkapja amit kíván.
-Bíróságra akarod vinni az ügyet?-kérdezte látszólag nyugodtan Kimi.
-Ha kell, akkor igen!
-Csak tessék, de úgysem fogsz sikerrel járni.-vetítette előre az esetleges bírói végzést.
-Ne legyél abban olyan biztos! Meg foglak törni!-nézett rá valamiféle gyűlölettel a volt férjére a barna hajú szépség.
-Nem veheted el tőlem a fiamat! Rose és én, mi ketten nem fogjuk hagyni ezt!-nézett a nő mélybarna szemeibe.
A hideg végigfutott a hátamon, és összerezzentem, amikor kimondta azt a mi szócskát. Valami volt ebben…valami, ami képes volt engem rádöbbenteni arra, amit valójában éreztem.
Azt, amiről nem mertem kijelenteni, hogy valaha újra képes leszek rá.
-Rose?!-ejtette ki gúnyosan a nevemet, és lenézően végigmért a tekintetével, de ez engem nem érdekelt. Még mindig bódultam üldögéltem ott, a félig üres bögrével a kezemben.
-Tűnj el Jenni!-mutatott Kimi ingerülten az ajtó irányába.
-Hát jó, elmegyek, de ne felejtsd, elveszem tőled azt, ami az életet jelenti számodra!-jelentette ki mindenféle érzelem nélkül, és úgy beszélt arról a kissrácról, mintha valami zsinóron rángatható marionett baba lenne. Talán már nem akart veszekedni a Bajnok, mert ezúttal szó nélkül hagyta a nő kemény szavait, amik biztosan nagyon rosszul estek neki.
Továbbra is a néhány perccel ezelőtti mondat hatása alatt voltam, de összeszedtem magam, és odasétáltam a kissé magába roskadt férfi elé.