A hatalmas lendületének köszönhetően, sikeresen lefejelt engem.
-Áúúú!-szisszentem fel, és a sajgó fejemhez kaptam a kezem. Már bántam, hogy így akartam őt megviccelni. Gondolhattam volna, hogy a „Jégembernek” kemény kobakja van.
-Rose! Jól vagy?-kérdezte ijedten.-Hogy kerülsz ide?-tette fel azonnal a következő kérdést is.
-Semmi baj!-nyugtattam meg, még mielőtt mentőt hívott volna. Szerintem kitellett volna tőle ez a lépés is. –Meg akartalak lepni titeket!-mosolyogtam.
-Sikerült!-rázta meg a buksiját, majd elnevette magát.-Mati! Idehoznád a jeget?-kérte meg a fiát.-Azt hiszem szükségünk lesz rá.-sóhajtott, miután megvizsgálta a homlokomon keletkezett púpocskát.
-Azt gondoltam, hogyha ráértek ma, akkor főzök nektek vacsorát.-avattam be a tervembe.
-Ez túl jól hangzik ahhoz, hogy ne fogadjuk el!-vigyorgott.
-Akkor tehát ezt beleegyezésnek veszem!-nevettem fel.
-Igen!-bólintott.-Mati is örülni fog neki! Megváltoztál!-szólalt meg néhány másodperc beszédszünet után.
-Férfiból vagy, mégis észreveszed?-cukkoltam egy kicsit.-Ez ritkaságszámba megy!-tettem hozzá gyorsan.
-Viszonylag szembetűnő a változás, biztosan azért!-vonta meg amolyan hanyag módon a vállát.-Ami egyébként nagyon jól áll!-bókolt nekem, mire én elmosolyodtam.
-Pita vagy sült krumpli?-kérdeztem tőlük, mikor a kissrác is visszatért.
-Sült krumpli!-Pita!-vágták rá gyorsan, csak éppenséggel ellenkező véleményen voltak.
-Na jó srácok! Akkor lesz mind a kettő, és majd eldöntitek mit szeretnétek enni! Most pedig elfoglalom a konyhátokat, és senkit nem akarok a közelében látni, csak, ha szólok!-szegeztem rájuk a mutatóujjamat, miközben kiadtam a felszólítást.-Tudom miért mondtál pitát!-néztem Kimire összehúzott szemekkel.
-Tényleg? Miért?-vigyorgott.
-Mert nézni akarod, ahogyan egy nő szenved a konyhában a tésztagyúrás felett.-grimaszoltam.
-Nem bolti lesz?-vágott meglepődött arcot, de közben vigyorgott, mint a tejbetök.
-Menj a fenébe!-nevettem és tréfásan megütöttem a vállát. –Behozhatod a kosarat!-böktem oda neki, és a karjaimat a mellkasom előtt összefonva, figyeltem, hogy milyen arcot fog vágni, amikor megemeli a kajákkal telepakolt, bevásárláshoz szükséges tárgyat.
-Ezt otthonról egyedül cipelted idáig?-kérdezte csodálkozva.
-Nem! Felfogadtam még 6 pizzafutárt, és szétosztottam közöttük a cuccokat!-hülyéskedtem.-Nehogy bevedd!-nevettem fel, mire ő egyre durcásabban próbált kicsikarni magából valami mosoly-féleséget.
-Parancsoljon hölgyem!-hajolt meg előttem, miután letette a konyhapultra a kosarat.
-Köszi!-vigyorogtam rá.-És most sipirc!-toltem az ajtó felé a korábbi F1-es világbajnokot, akinek az önbizalmát, kb. negyed óra alatt, teljesen lenulázztam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése