16. rész

-Nocsak! Hello Rose!-köszönt hatalmas vigyorral az arcán.
-Rég láttalak! Mi újság?-kérdeztem gyorsan, mielőtt még rákezdett volna a sületlenségei szajkózásához.
-Semmi különös, ezzel ellentétben viszont úgy látom itt komolyra fordult a dolog.
-Milyen dolog?-kérdeztem vissza, mintha nem tudtam volna, hogy mire is céloz.
-Tudod…..te és Kimi…-vigyorgott megint, mint a vadalma.
-Már megint rosszkor találkoztunk!-sóhajtottam.-Még mindig nincs közöttünk semmi…és nem is lesz!-tettem hozzá gyorsan, miután rájöttem, hogy mit mondtam.
-Kérlek, mondd, hogy nem várod, hogy én ezt el is hidjem!-tette össze a kezeit, és az égre, vagyis inkább a plafonra emelte a tekintetét.
-Tőled nem várom el, de azért próbáld meg!-veregettem meg a vállát.
-Matias! Hova a fenébe raktad azt a könyvet?-hallottam Kimi ideges hangját a földszintről.
-Lehet, hogy beesett a konyhaszekrény mögé!-válaszolt a kissrác, aki éppen akkor fordult ki a folyosó végén található szobából.-Rosalie néni!-nézett rám nagy szemekkel, mikor meglátott.
-Szia Mati!-köszöntem neki mosolyogva, és ahogy odaért hozzám, szorosan átöleltem őt.-Ne haragudj, hogy soha nem értem rá beszélgetni veled.-néztem rá bocsánatkérően.
-Semmi baj!-mosolygott rám kedvesen, én pedig ismét megöleltem, majd nyomtam egy puszit az arcára.
-Ezt kerested kisfiam?-mutatott fel Kimi egy pormacskákkal borított könyvet, miközben prüszkölt, mint egy ló.
-Ugye nem mondod, hogy ezt tényleg a szekrény mögül szedted elő?-nevetett fel a bátyja.
-Az énekkönyv?-húztam fel a szemöldököm, ahogy megláttam a feliratot a borítón.
-Hát…..-szólalt meg Mati, miközben bizonytalanul picit oldalra biccentette a fejét.
-O-óóó, asszem nem volt a legjobb ötlet előszedni ezt a poros könyvet egy zongoratanárnő előtt!-vigyorgott a Jégember.
-Nyugi! Nem harapok!-grimaszoltam, majd kikaptam a kezéből a nem túl jó állapotban lévő példányt, és leporoltam, majd belecsúsztattam a kis csibész hátizsákjába.-És most indulás, különben el fogtok késni!
-Húú de le akarsz rázni minket!-szólt közbe újfent Rami.
-Nem akarok senkit se lerázni, csak nem szeretném, ha szuper-figyelmes nagybátyja miatt lekésné az első óráját, ami ha jól tudom, történetesen ének!-néztem jelentőségteljesen a még mindig fogsorát villogtató Räikkönenre.
-Szép volt Rose!-nevetett fel az öcsike, aki mint elnéztem, nagyon jól szórakozott a jeleneten.
-Hát jó! Már itt se vagyunk!-sóhajtott fel színpadiasan az idősebbik szőkeség, majd keresztfiát maga előtt tolva, elindult lefelé a lépcsőn.-Szép találat volt Kislány, de engem akkor se vezetsz meg!-bökte még oda nekem, majd újfent előhalászva elégedett vigyorát, követte a kisfiút.
-Mati! Órák után megyek érted! Nem akarom, hogy több időt tölts ezzel a szellemileg torz alakkal!-kiabálta a fiának az emeletről.
-Kössz Räikkönen! De azért időben szólj, ha szeretnél még egy szabad estét!-adta meg a „kegyelemdöfést”, és a magában fortyogó öcsikéjét (na és engem, aki ezt nézhette ) faképnél hagyott.
-Megölöm!-sziszegte Kimi, miközben ökölbe szorította a bal kezét.
Jobbnak láttam nem szólni, így csak magamban kuncogtam az előbbi kakaskodáson, ami egyébként engem is érintett, bár igyekeztem nem olyan komolyan venni.