14. rész

Néhány perc múlva alábbhagyott a sírásom, és újra felegyenesedve, hátamat az ágy támlájának támasztva üldögéltem ott.
-Jól érzed magad?-kérdezte Kimi, miközben előkerített néhány zsebkendőt.
-Igen! Ne haragudj, hogy ennyire kiborultam!-szabadkoztam.
-Megértem! Nem kell bocsánatot kérned!-mosolygott rám biztatóan, és kezembe nyomott még pár könnyfelitatásra alkalmas papírzsepit.-De azt még nem mondtad el, hogy hogyan szerezted azokat a foltokat.
-Daniel!-mondtam alig hallhatóan, erre mintha dühöt véltem volna felfedezni a szemeiben.
-Találkoztál vele?-kérdezte, és a hangja olyan idegesnek tűnt.
-Azon az estén, amikor Matinak versenye volt.
-Bántott?-kérdezősködött tovább.
-Még időben felmértem a helyzetet, és kamatoztattam a filmekben szerzett tudásomat, a „Hogyan védjük meg magunkat Csajok?” c. témában.
-Azt hiszem értem!-bólogatott egy kicsit elmélázva.-Ezért voltál azóta olyan távolságtartó?
-Igen! De hidd el, nagyon sajnálom!-néztem rá ismét könnyes szemekkel.
-Figyelj Rosalie! Tőlünk nem kel bocsánatot kérned! Így, hogy tudom mi történt veled, már teljesen más színben látom a dolgokat.
-Örülök, hogy megérted!-csikartam ki magamból valami mosoly-szerűséget.
-Biztos vagyok benne, hogy nehéz volt erről beszélned, de tudd, hogy hozzánk bátran fordulhatsz segíségért.
-Köszönöm Kimi!-néztem rá hálásan.
-Ne haragudj, hogy ezt mondom, de elég rosszul festesz.. Lefogytál, sápadt vagy, és ahogy elnézem az egészségi állapotod sem a legjobb.-sorolta a számomra is nyilvánvaló tényeket.
-Mi tagadás! Nem voltam mostanában evős kedvemben!-vontam vállat.
-Akkor újra vissza kell ezt csalogatni, mert nem lesz ez így jó!
-Tudom!-sóhajtottam megadóan.
-Főztem teát, odaraktam az éjjeli szekrényre, bár már lehet, hogy kihűlt, úgyhogy inkább megmelegítem!-fogta a kezébe a bögrét.-Tegnapról maradt még egy kis kaja, azt meg szépen megeszed.-adta ki az utasítást.
-Ne fáradj! Úgysem vagyok éhes!
-Nem érdekel! Akkor is enned kell!-jelentette ki nemes egyszerűséggel, és elindult a szobaajtó felé.
Éppen nyújtózkodtam egyet, és csak ekkor tűnt fel, hogy milyen öltözéket viselek. Mostmár teljesen kitisztult a kép, és világosan emlékeztem rá, hogy nem is olyan rég, még folyott rólam a víz, mostmeg száraz ruhák voltak rajtam, amelykeről bizton ki mertem jelenteni, hogy nem az enyémek, ugyanis nem emlékeztem rá, hogy lenne Red Bull-os pólóm, vagy McLaren Mercedes-es melegíő alsóm.
-Kimi!-szólítottam meg ismét a szőke férfit, aki kezét levéve a kilicsről, máris viszafordult felém.
-Igen?
-Hogy kerültek rám ezek a ruhák?-kérdeztem, miközben kíváncsian felhúztam a szemöldököm, és vártam a válaszát.